Miért fontos a forradalom fegyvereinek tanulmányozása?

Elsősorban azért, mert a felkelők és a Nemzetőrség, valamint az ellenfél fegyverzetének megismerése és összehasonlítása - a szigorú tények tükrében - győzhet meg újra bennünket 1956 fegyveres harcosainak mindenre elszánt hősiességéről.

Másodsorban szükséges, hogy konkrét bizonyítékokkal cáfoljuk meg a Kádár-kormány és a kommunista párt rágalmait a "nyugati fegyverszállítmányokról", melyeket az "ellenforradalmároknak" juttattak.

Harmadszor, ha összehasonlítjuk a Szovjet Hadsereg 1956-ban rendszerben volt fegyverzetét a Magyar Néphadsereg korabeli fegyverzetével - ahonnan a felkelők, majd a Nemzetőrség fegyvereinek legnagyobb része származott -, igen figyelemre méltó következtetésekre juthatunk.

Negyedszer szükséges, hogy hiteles, tudományos értékű tényfeltárást és adatgyűjtést végezzünk, bizonyos alapvető következtetéseket állapítsunk meg a felkelők, majd a Nemzetőrség fegyvereinek és lőszereinek származása és utánpótlása kérdéseiben. A visszaemlékezéseknek az az állítása, hogy a lőszerutánpótlás túlnyomórészt, vagy teljesen szovjet hadizsákmányból történt, csak részben helytálló. Ezekről a kérdésekről már ma is rendelkezünk megbízható adatokkal. Így néhány hipotézist és következtetést is rögzíthetünk.

A jelen tanulmányban megnevezett és bemutatott fegyverek azonosítása összehasonlító módszerrel történt a korbeli fényképek és filmek elemzésének útján, a Zrínyi Kiadó és más kiadók típuskönyvei és a Magyar Honvédség Hadtörténeti Múzeumának fegyvergyűjteménye segítségével. A kutatás során elsősorban a budapesti harcokkal kapcsolatos fénykép- és filmanyagot tanulmányoztam. Ennek oka, hogy itt folytak a leghevesebb harcok széles körű arzenál bevetésével. Ezekről, illetve ezek résztvevőiről, és az általuk alkalmazott fegyverekről készültek nagyobb számban filmfelvételek és fényképek, amelyek ma már hozzáférhetők a különböző archívumokban. A budapesti felvételeknek sajátossága még, hogy ugyanazokat a témákat több hivatásos, amatőr fotó és filmes is megörökítette, gyakran más-más látószögből. Ez feltétlenül növeli a fotók, filmek hitelességének értékét. Ezt azért tartom fontosnak leszögezni, mert a vidéki kutatások alapján egyes megállapításaimat esetleg kiegészíteni, vagy módosítani kell majd.

Ezúttal mondok köszönetet Dr. Lugosi József ezredes úrnak, a Hadtörténeti Múzeum igazgatójának önzetlen szakmai segítségéért, az 56-os Kutatóintézetnek kutató-tényfeltáró munkám támogatásáért.

Ajánlom e tanulmányt az elesettek és vértanúk emlékének, a köztünk élő 56-os harcosoknak, a Magyar Honvédség tisztjeinek és katonáinak, és a szabad, független Magyarország ifjúságának.

Kézi lőfegyverek

Az MSZMP és a Kádár-kormány, a későbbi propaganda- és "tudományos" kiadványok elsősorban a kézifegyverekkel kapcsolatban terjesztették a "nyugati fegyverszállítmányok" legendáját. A kommunista pártnak és a kormánynak ezzel az volt az általános célja, hogy így közvetett módon bizonyítsa azt a tételét, hogy az "imperialisták", a Szabad Európa Rádió stb. tervszerűen készítették elő és szervezték meg az "ellenforradalmat".

Ez egyszerűen tudatos hamisítás. Mind a mai napig egyetlen korszerű nyugati fegyvert sem láttam az egykorú képeken, felvételeken.

Meg kell mondani, hogy a Kádár-kormánynak komoly gondot okozott koncepciójának bizonyítása. Mivel valós bizonyítékokat nem találtak, hát gyártottak "bizonyítékokat". Valószínűleg latolgatták egy ideig, célravezető-e ez a módszer, mert csak a hírhedt Fehér Könyvsorozat második és negyedik kötetében jelentek meg a "bizonyító erejű" fényképek. A második kötetben egy Mauser-pisztolyt mutattak be. Ez valóban német konstrukció és gyártmány, de ezt a fegyvert nagy mennyiségben importálta mind a cári Oroszország, mind a Szovjetunió. 1956-ban pedig a szovjet tisztek egy részének is ez volt a személyi fegyvere. A negyedik kötet "sztárfotója", amely később több más kiadványban is közlésre került "az ellenforradalmárok nyugati fegyverei" gyanánt, a Hadtörténeti Múzeum kézifegyver-gyűjteményéből mutat be az 1930-as évekből és a II. világháború idejéből származó géppisztolyokat és golyószórókat. Itt a hamisítók olyan óvatlanok voltak, hogy a felvételt a múzeumban, a múzeum vitrinjének és fegyverállványának felhasználásával készítették. Így aki a múzeumot jól ismerte, könnyen rájöhetett a nyilvánvaló hamisításra. Más képeken külön-külön mutattak be második világháborús nyugati fegyvereket. Egy képen német világháborús Schmeisser-géppisztolyokat az 50-es években rendszeresített csehszlovák géppisztolyokkal együtt tárták a nyilvánosság elé. Megint más képeken használhatatlan fegyverroncsokat mutattak be. Viszont egyetlen képet sem tudtak produkálni a harcok idejéből, a felkelők által használt nyugati fegyverekről.

Mindez nem zárja ki, hogy szórványosan ne fordulhatott volna elő egy-két, a második világháború óta rejtegetett pisztoly, vagy Schmeisser-géppisztoly, főleg vidéken, ahol a fegyverek rejtegetésére jobb volt a lehetőség, mint a fővárosban. Ezekkel a fegyverekkel legfeljebb egy-két órán át lehetett harcolni, mert nem volt hozzájuk lőszer. Ugyanez a logikai cáfolata a nyugati kézifegyver-szállítás koncepciójának is. Kézifegyvert csak akkor van értelme Magyarországra szállítani, ha biztosítani tudják a lőszerutánpótlást is. Ez már sokkal nehezebb. A nyugati hírszerzés azonban világosan látta, hogy kézifegyver van elég a magyar raktárakból, laktanyákból.

A felkelők fegyvereinek legnagyobb része a Magyar Néphadsereg szovjet típusú fegyverei voltak. Ezeket 1948-ban rendszeresítették nálunk, ezért a Néphadseregben a "48 M" (1948-as mintájú) típus megnevezést használjuk a továbbiakban. Egyrészt azért, mert a nemzetközi szakirodalom is ezt használja, másrészt azért, mert a Vörös Hadseregben, illetve a Szovjet Hadseregben történt rendszeresítés éve mutatja legjobban a fegyver korszerűsítését és elavultságát is.

A felkelők Magyar Néphadseregtől származó szovjet típusú kézi lőfegyverei és tűzfegyverei:

- 1941 M 7,62 mm-es PPS (Spagin) géppisztoly;

- 1891/30 M 7,62 mm-es (Moszkin-Nagant) ismétlőpuska;

- 1944 M 7,62 mm-es (Moszkin-Nagant) ismétlő karabély;

- 1933 M 7,62 mm-es TT (Tokarev, Tula) öntöltő pisztoly;

- 1928 M 7,62 mm-es DP (Djegtjarev Pechotnij) golyószóró;

- 1910 M 7,62 mm-es Maxim géppuska;

- 1943 M 7,62 mm-es Gorjunov géppuska.

Más magyar eredetű kézi lőfegyverek:

- M. Kar. 98 k. 7,9 mm-es ismétlő karabély. Ez a II. világháborúban a német fegyveres erők alap lőfegyvere volt. A háború után a magyar rendőrség és az ipari őrség rendszeresített fegyvere.

- 1953 M 7,62 mm-es K-1 (Kucher) rendőrségi géppisztoly. A PPS géppisztollyal és a TT pisztollyal azonos lőszerrel tudott tüzelni. Magyar tervezésű. A büntetés-végrehajtási őrségnél is rendszeresítve volt.

- 48 M 5,6 mm-es FÉG kispuska. Egylövetű céllövő fegyver. Kiképzési, honvédelmi előképzési és sportolási célokra szolgált. Főleg fiatal, tizenéves felkelőknél volt látható, mivel nekik nem jutott komolyabb hadifegyver. A Fegyver- és Gázkészülék Gyárból (FÉG) - fedőnevén Lámpagyár - és a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség (MÖHOSZ) lőtereiről és raktáraiból szerezték be.

A felsorolt hadifegyvereket a felkelők a Magyar Néphadsereg raktáraiból és laktanyáiból, a Fegyver- és Gázkészülék Gyárból, a Belügyminisztérium raktáraiból, rendőr őrszobákról, üzemi őrségektől, illetve közvetlenül a katonáktól és rendőröktől szerezték be.

Fegyveresek egy bérház udvarán

A felkelők Szovjet Hadseregtől zsákmányolt kézi lőfegyverei:

- 1947 M 7,62 mm-es AK-47 (Kalasnyikov) gépkarabély;

- 1947 M 7,62 mm-es SZKSZ (Szimonov) öntöltő karabély;

- 1947 M 7,62 mm-es RPK (Rucsnoj Pulemjot Kalasnyikova) golyószóró;

- 1951 M 9 mm-es Makarov öntöltő pisztoly;

- 1896 M 7,62 mm-es, vagy 9 mm-es Mauser öntöltő pisztoly.

A kézi lőfegyverek használata a harcban

Mivel a fegyveres harc spontán robbant ki, mindenki azzal harcolt, amihez akkor éppen hozzájutott. Később, ha módja volt rá, igyekezett fegyverét hatékonyabbra kicserélni. Amint kialakultak a nagyobb felkelő csoportok, a parancsnokok törekedtek a kisebb harccsoportok fegyverzetének egységesítésére a lőszerellátás megkönnyítése érdekében, a golyószórók, géppuskák megfelelő elosztására.

A fiatal felkelők elsősorban a géppisztolyokat igyekeztek megszerezni. Rövidebb távolságra, gyors összecsapásnál, közelharcban, vitathatatlanul a legelőnyösebb fegyver volt. Nagyobb távolságra történő tüzelésnél (pl. a Nagykörút egyik oldaláról a másikra, vagy az utcáról a házakban, padlásokban rejtőző és onnan tüzelő orvlövészek ellen) a karabély és a puska volt hatásosabb, a nagyobb lőtávolsága és lőszabatossága miatt. Ezért a - többnyire idősebb - jó lövészek rendszerint megtartották karabélyukat, nem törekedtek géppisztoly szerzésére. A "dióverő"-nek becézett Moszin-Nagant puska éppen a hosszúsága miatt nem volt túl népszerű. A nagyobb átütőerő és a tűzgyorsaság érdekében a felkelők törekedtek minél több golyószórót beszerezni. Harccsoportjaiknál több golyószóró volt, mint amennyi a reguláris alegységeknél szokásos. Értékes zsákmánynak számított a Szimonov öntöltő karabély. Az említett két igényt legjobban a Kalasnyikov gépkarabély elégítette volna ki, a fényképeken azonban csak kisebb számban láthatunk zsákmányolt Kalasnyikovokat.

Fegyveres forradalmár: Fejes József Tibor

Fegyveres forradalmár

A géppuskák száma csekély volt, tűzerejük nagy értéket képviselt. Egyes harccsoportok egyénileg barkácsolt állványokkal sikeresen állították harcba a páncélozott járművekről és harckocsikról leszerelt géppuskákat.

A különböző pisztolyoknak inkább státusszimbólum jellege volt. Őrségben, elfogásnál jelenthettek erőt, a nagyobb összecsapásoknál nem sokra lehetett használni őket.

A kisöblű FÉG-puskákkal az emeleti ablakokból, fedezékekből sérüléseket lehetett okozni a nyitott páncélozott szállító járműben, vagy a tehergépkocsin ülő szovjet katonáknak. Egyéb helyzetekben csak a felkelő gyerekek bátorságát erősítette. Tényleges hatásuk jelentéktelen volt.

A forradalom leverése után a kommunista propaganda gyakran gúnyolódott. Színpadias forradalmi romantikát emlegettek a felkelők vállán, mellén átvetett géppuskahevederek láttán. Ennek a jelenségnek egészen egyszerű oka volt. A karabélyos, puskás felkelőknek nem volt tölténytáskájuk. A tölténytáskákat ugyanis a ruházati raktárakban tárolták, oda nem mentek a felkelés kezdetén. A töltényeket vagy a zsebükben hordták, vagy ha hevederezve volt a lőszer - és a zsákmányolt lőszer nagyobb része géppuska lőszer volt -, magukra tekerték a hevedert. Így is, úgy is, egyenként kellett a töltényeket betölteniük. A nagyobb felkelő csoportok rendeződésével, konszolidálódásával együtt a parancsnokok több helyütt törekedtek a szállásokon bizonyos laktanyaszerű rend kialakítására. Így például arra is, hogy a pihenőben, étkezőben tartózkodók, az ideiglenese hazamenő harcosok fegyvereiket a fegyverszobába adják le. Ez azonban csak igen korlátozott mértékben valósult meg. A felkelők még alvás idejére sem akartak megválni fegyverüktől. Aggódtak, ha leteszik, esetleg nem kapják vissza.

A Nemzetőrség megalakítása és a felkelő csoportok nemzetőr egységekké szervezése során megtörtént a fegyverek nyilvántartásba vétele. A nemzetőr igazolványokba be kellett jegyezni a fegyver számát.

Robbanó- és gyújtóanyagok

A felkelő csoportok - és később a nemzetőr egységek nagy része is - nem rendelkeztek megfelelő páncélelhárító fegyverzettel. Néhány zsákmányolt darabtól eltekintve nem voltak páncéltörő ágyúik, rakétáik, harckocsiaknáik és páncéltörő kézigránátjaik. Rögtönzött eszközökkel harcoltak. Sikereiket az utcai harc körülményeinek és halálmegvető bátorságuknak köszönhették. Az utcákon erősen korlátozott, behatárolt és - különösen a jó fedezékekben, lesállásokban várakozó felkelők számára - kiszámítható volt a harckocsik, páncélozott járművek mozgása. A megsemmisített járművek roncsai még jobban korlátozták az ellenség mozgását.

A használt fegyverek:

- 48 M nyeles kézigránát ("Vécsey"): Magyar konstrukció, magyar alakulatoktól, raktárakból szerezték be. Nyújtott töltet és köteg formájában is alkalmazták főleg a hernyótalpak robbantására. A katonaviseltek jól ismerték, meg tudták tanítani a fiataloknak a kezelését. (A Magyar Királyi honvédségnél 1942-ben, a Magyar néphadseregnél 1948-ban rendszeresítették.)

- F-1 védő kézigránát: Szovjet típus, a Magyar Néphadseregben is rendszeresítve volt. Elsősorban a nyitott páncélozott járművek, tehergépkocsik, zárt helyiségekben befészkelődött lövészek és tűzfegyverek ellen alkalmazták.

- Benzinespalack ("Molotov-koktél"): A helységharcban igen hatásos fegyver volt. Használatát a szovjet regényekből, partizán- és háborús filmekből ismerték a fiatalok. A Corvin köziek számára előnyös helyi adottság volt, hogy a csoport működési területén egy benzinkút is volt. Üvegeket a környék lakossága szívesen adott. Voltak olyanok is, akik kiöntötték a nyár végén befőzött paradicsomlevet, hogy odaadhassák az üveget.

A páncélosok elleni harcban a felkelők különböző TNT-tölteteket, zsákmányolt szovjet kézigránátokat is felhasználtak.

Néhány helyen és alkalommal rendkívül találékony imitációkkal és rögtönzésekkel találkozhattunk a forradalom harcai során. Több esetben sikerült lapos konyhai edényekkel harckocsiaknák látszatát kelteni, és ezzel a harckocsikat lassításra, vagy megállásra kényszeríteni. A budai Várban lévő diákszálló felkelői a meredek Ostrom utcát disznózsírral és étolajjal kenték fel, így a harckocsik visszacsúsztak az emelkedőn.

Tüzérségi fegyverek

A Corvin köz körüli harcokban a felkelők eredményesen vetettek be zsákmányolt 76 és 85 mm-es páncéltörő ágyúkat.

Zsákmányoltak a corvinosok egy 122 mm-es tarackot és több 45 mm-es légvédelmi gépágyút, ezeket azonban nem használták. Feltételezem, hogy nem rendelkeztek ezekhez elegendő lőszerrel, ami valószínűleg felrobbant a vontató tehergépkocsin. Ugyanakkor ezeknek a lövegeknek az irányzása, kezelése is bonyolult feladatot jelentett.

Különböző űrméretű aknavetőket is zsákmányoltak a felkelő csoportok, ezek használatáról azonban jelenleg nincs adatunk.

A november 4-én indult második szovjet támadáskor a Magyar Néphadsereg esztergomi páncélos hadosztályának légvédelmi tüzércsoportja - a Mecséry-csoport - igen hatékonyan alkalmazta 85 mm-es légvédelmi ágyúit a Juta-domboknál (Budapest XX. kerület) a törvényes Nagy Imre-kormány védelmében. Néhány óráig feltartóztatták a szovjet harckocsikat, amelyek közül többet ki is lőttek. Később az egység több tisztjét és két sorkatonáját ítélték halálra és végezték ki ezért a cselekedetükért.

Kilőtt ágyúk (76,2 mm-es páncéltörő ágyú) a Futó utcában. Járókelők

Kilőtt ágyú (122 mm-es tábori tarack) az Üllői úton

A 85 mm-es ágyúkat sikeresen használták harckocsik ellen az óbudai Schmidt-kastélyt (ma Kiscelli Múzeum) védő nemzetőrök Pércsi Lajos parancsnoksága alatt. Pércsi őrnagyot és két honvédtiszt beosztottját ezért halálra ítélték és kivégezték.

Nagykovácsi közelében a Budapesti Műszaki Egyetem nemzetőr ezredének egy harccsoportját Király Béla vezérőrnagy parancsnoksága alatt egy 85 mm-es légvédelmi ágyúval rövid időre megállította a szovjet harckocsikat. Ebben a lélegzetvételnyi harcszünetben az ezred maradványai kis csoportokban el tudtak menekülni.

Harckocsik és páncélozott járművek

A felkelőknek volt néhány T-34 harckocsijuk. Ezeket vagy a Szovjet Hadseregtől zsákmányolták, vagy a Magyar Néphadsereg több harckocsijának hazafias érzelmű legénysége csatlakozott a forradalomhoz. A harckocsikat a felkelők bázisainak biztosítására állították be, vagy önjáró tüzérségként alkalmazták a házakban elbarikádozott ellenség ellen. Harckocsi harckocsi elleni összecsapásról nincs tudomásunk.

Fegyveresek és járókelők a József körúton

Vannak fényképeink zsákmányolt ISZU-152 rohamlövegekről és BTR-40, BTR-152 páncélozott szállítójárművekről. Ezek felhasználásának pontos felderítése egyelőre még kutatási feladat.

A Nemzetőrség megszervezése után egyes nemzetőr egységek harckocsikkal is rendelkeztek.

A budapesti Petőfi Sándor Egyetemi Nemzetőr hadosztálynak szervezetszerű harckocsi alegységei is voltak. Ezeket karhatalmi akcióban fel is vonultatták Dudás József csoportjának a Külügyminisztériumból való eltávolításakor. A november 4-i szovjet támadás ellen nem kerültek bevetésre, mert az elsöprő szovjet túlerővel szemben teljesen kilátástalan volt a harc.

A Magyar Néphadsereg és a Szovjet Hadsereg 1956-ban rendszerben volt fegyverzetének összehasonlítása

A Magyar Néphadsereg fegyverei - ebből következően a felkelők, majd a Nemzetőrség fegyverei - a Szovjet Hadsereg akkori fegyvereinél 10-15 évvel elavultabbak voltak. Ezt a megállapításunkat a fegyverek rendszeresítési évének összehasonlításán túl levéltári adatok is alátámasztják. 1956 nyarán katonai aktívaülésen több tiszt szóvá tette a korszerű fegyverzet hiányát.

Néhány jellemző példa:

A mi Djegtarjev golyószórónkat 1928-ban rendszeresítették a Vörös Hadseregben, a szovjetek Kalasnyikov golyószóróját 1947-ben.

A Magyar Néphadsereg Moszin-Nagant puskáját utoljára 1930-ban korszerűsítették a Vörös Hadseregben. 1956-ban a Szovjet Hadseregben ismétlőpuska már egyáltalán nem volt, legfeljebb csak mesterlövész-puskaként.

A Szimonov öntöltő karabélyt 1947-ben rendszeresítették, a vontatott lövegek legénysége volt felszerelve ezzel a fegyverrel. A szovjet lövészek alapfegyvere az AK-47 (Kalasnyikov) gépkarabély volt.

Mi következik ebből?

A PPS géppisztoly hatásos lőtávolsága 100 méter körül volt, lövedékének átütő ereje kisebb, a Kalasnyikov hatásos lőtávolsága 400 méter, lövedékének átütő ereje lényegesen nagyobb. Ez az utcai harcokba nem jelentett nagy hátrányt a felkelők számára, de nyílt terepen vívott harcban a PPS-sel felfegyverzett felkelők meghaltak volna, mielőtt egyáltalán megközelítették volna fegyverük hatásos lőtávolságára az ellenséget.

"Ungarnhilfe der DDR" feliratú vagont őriz két gépfegyveres katona

Harckocsik, páncélozott járművek tekintetében a Szovjet Hadsereg abszolút fölényben volt. A Magyar Néphadseregnek - következésképpen a felkelőknek is - csak T-34 harckocsijaik voltak. A Szovjet Hadsereg itt bevetett alakulatainál ez a típus már csak jelentéktelen mennyiségben volt hadrendben. Nagyobb számban voltak a T-54 közepes harckocsik. Jó néhány ISZ-3 (Joszif Sztálin) nehéz harckocsi is bevetésre került. Jelentős számban rendelkeztek a szovjet egységek ISZU-152 nehéz rohamlövegekkel is. Az utóbbi két típus harckocsi-harckocsi elleni harcban bizonyára az első ágyúlövéssel megsemmisítette volna a T-34-eseket. Ilyen típusú összecsapásról jelenleg nincs megbízható adatunk. Vannak képek a forradalom napjaiból PT-76 felderítő úszó-harckocsikról, SZU-76 könnyű rohamlövegekről is, ezek szerepe azonban jelentéktelen volt.

A Kilián laktanya mellett elhaladó tankok

Kossuth címeres tank a Tolbuchin körúton

Következtetés:

A szovjet kormány és a Szovjet Hadsereg főparancsnoksága egyszerűen csak ágyútölteléknek tekintette a Magyar Néphadsereg katonáit. Elavult fegyverekkel akarták őket Jugoszlávia ellen küldeni egy esetleges fegyveres konfliktus, háború esetén. Ez egyébként nem újdonság. A nagyhatalmak mindig így tesznek a "segédnépekkel". A hitleri Németország a harmincas évek végén és a második világháború első szakaszában is mindig elzárkózott a korszerű haditechnika Magyarországnak való eladásától. A már nem teljesen korszerű P. IV. harckocsikat 1943-ban kaptuk meg - akkor már rendszerben volt a Tigris és a Párduc. A Messerschmid (Me. 109-es) vadászgépeket is csak akkor kapta meg a magyar légierő, amikor a Luftwaffénál már nagyobb számban állították hadrendbe a korszerűbb Focke-Wulf (FW. 190-es) vadászokat. Ekkor már a Me. 109-esek motorjainak jelentős százalékát Magyarországon gyártották.

A Szovjetunió 1948-ban gyakorlatilag ócskavasat adott el Magyarországnak "a győzelem fegyverei" címkéjével.

A felkelők és a Nemzetőrség lőszerutánpótlása

A különböző visszaemlékezések általában azt hangoztatják, hogy a lőszerutánpótlás hadizsákmány formájában a Szovjet Hadseregtől származott. Ez csak részben igaz. Ha figyelembe vesszük a lövészfegyverek típusainak különbözőségét, mindenki világosan láthatja, hogy a szovjet zsákmányból egyedül a géppuskalőszer és az SZKSZ öntöltő karabélyok lőszere volt használható a szovjet típusú puskákhoz, karabélyokhoz, golyószórókhoz és géppuskákhoz.

A Kalasnyikov lőszer csak a zsákmányolt Kalasnyikovokhoz volt jó. A szovjet tisztek 7,62 mm-es pisztolyainak lőszere használható volt a magyar TT pisztolyokhoz, a PPS és Kucher géppisztolyokhoz, de ez nagyon kis mennyiség volt. Egy-egy tiszttől legfeljebb 16-20 töltényt lehetett zsákmányolni, másrészt a tisztek többsége 9 mm-es Makarov pisztollyal volt felszerelve.

A 7,9 mm-es Mauser karabélyhoz csak magyar lőszer volt használható, a PPS és Kucher géppisztolyokhoz megfelelő mennyiségben csak a magyar raktárakból és lőszergyárakból lehetett az utánpótlást biztosítani.

Felderíteni ennek útját és módszereit, a segítő és szervező személyeket, ez is egyik fontos kutatási feladatunk. Szórványos adataink vannak már, de ezek ellenőrzése, összehasonlítására és szélesebb kör adatgyűjtésre van még szükség, mielőtt határozott megállapításokat tennénk.

Előzetes tájékoztatásként álljon itt néhány mozaik:

S. M., a Tompa utcai csoport egykori ápolónője elmondta, hogy az Üllői úti Kossuth Lajos Tüzér Tisztiiskolából (ma Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola) több teherautó rakomány lőszert szállítottak el a csoport tagjai. A hátsó bejáratnál rakodtak, miközben az Üllői úti épületrészekbe éppen nyomultak be a szovjet csapatok.

S. Gy. 1956-ban repülő főhadnagy volt. A Borsod megyei forradalmi bizottság megbízásából felkeresett Miskolc közelében egy titkos földalatti lőszerraktárat, melynek továbbépítésén katonai munkaszolgálatos alakulatok dolgoztak. Egyik parancsnokuk B. hadnagy - alacsony, dadogós beszédű ember - elmondta, hogy a legénységből sokan Pestre akarnak menni harcolni, tart tőle, hogy megszöknek. S. Gy. azt tanácsolta, hogy vigye fel a harcolni akaró katonákat zárt egységben az alakulat tehergépkocsijain, de vigyenek lőszert is, amennyi elfér a kocsikon. Ugyanezen a baráti beszélgetésen Pongrátz Gergely azzal egészítette ki S. Gy. elbeszélését, hogy egyik nap, amikor már veszélyesen fogytán volt a lőszer a Corvin közben, befutott két teherautó lőszerrel, 25-30 munkaszolgálatos katonával, egy alacsony, dadogós beszédű hadnagy parancsnoksága alatt. Akkor senki sem törődött vele, kik ezek, honnan jöttek, csak a lőszert igyekeztek minél előbb szétosztani a harcolóknak.

Ismételten hangsúlyozom, hogy ezek és az ehhez hasonló eddigi adatok még csak mozaikoknak tekinthetők.

A forradalom győzelme, a Nemzetőrség megalakulása után a nemzetőr egységek lőszerellátása szabályos kiutalásokkal, írásos nyilvántartás mellett, hivatásos honvéd- és rendőrtisztek irányításával és ellenőrzésével történt. Ennek a rendszernek a dokumentálása most van folyamatban.

Befejezés

A forradalom fegyvereinek áttekintése után meg kell állapítani, hogy a felkelők mind a mennyiséget, mind a fegyverek korszerűségét tekintve hátrányos helyzetben harcoltak. Ezt a hátrány csökkentette, hogy védték őket szülőváruk házai. Kiváló helyismeretükkel - kihasználva a támadó megszállók által nem ismert átjáróházak, kis közök lehetőségeit, a világítóudvarokra nyíló ablakok között átfektetett deszkák, a falakon hirtelenjében kibontott átjáró-nyílások segítségével a háztömbökön belül is közlekedve - mindig ott tudtak az ellenségre rácsapni, ahol az nem számított rá. A felkelők önfeláldozó hősi harcukkal megvédték bázisaikat, és érzékeny veszteségeket okoztak a Szovjet Hadseregnek. Hazafias érzelmű honvédtisztek tiltakozó jelentései nyomán a kormány, és személy szerint Nagy Imre fellépése megakadályoztak az MDP Katonai Bizottsága haditervének végrehajtását, a Corvin közi csoport légitámadással, nehéztüzérség evetésével való felszámolását, amihez a szovjet és a sztálinista magyar egységek már elfoglalták a megindulási állásokat. Október 28-án a kormány teljességgel elismerte a forradalmat és elért egy győzelmet jelentő kompromisszumot: a szovjet csapatok Budapestről való kivonását. Megalakult a forradalom szülte, a felkelő csoportokat is integráló új fegyveres erő, a Nemzetőrség. Megkezdődött a közrend helyreállítása, megtették az előkészületeket és kiadták a felhívásokat a termelőmunka megindítására.

Mindezeket a vívmányokat és bíztató kezdeteket egyik percről a másikra tiporták el a november 4-én meginduló harckocsik lánctalpai. A törvényes kormány védelmére harcba lépett honvédségi alakulatok és a Nemzetőrség fegyverzeti hátránya változatlan maradt. Néhány nap alatt a legnagyszerűbb forradalmi lendület sem művelhetett csodákat, és főleg nem változtathatta meg a nemzetközi erőviszonyokat. Amikor Hruscsov félresöpörte a Mikoján és Szuszlov által jóváhagyott budapesti megegyezéseket, nyilvánvaló lett, hogy egy tízmilliós ország egymagában nem állhat ellent a világ egyik szuperhatalmának. Ma már tudjuk azt is, hogy az Egyesült Államok kormánya már október 29-én diplomáciai úton tudatta a szovjet kormánnyal, hogy nincs szándékában beavatkozni a magyarországi eseményekbe. Az abszolút túlerővel szemben a harc kilátástalanná vált. A rájuk bízott fiatalok életének megmentése érdekében helyesen cselekedtek azok a katonai parancsnokok, akik egységükkel nem tanúsítottak ellenállást, és azok a nemzetőr parancsnokok, akik feloszlatták egységüket, és az elrejtőzést, vagy Nyugatra menekülést ajánlották önkénteseiknek. Ugyanakkor mély tisztelettel hajtjuk meg fejünket azok előtt, akik végső elkeseredéssel mindhalálig harcoltak az orosz gőzhenger ellen.

(Laurenszky Ernő: A forradalom fegyverei - 1956. Magyar Honvédség Oktatási és Kulturális Anyagellátó Központ, 1995)

Irodalomjegyzék

A. Fegyverek típuskönyvei, fegyverzeti szakcikkek:

Kováts Zoltán - Nagy István: Kézi lőfegyverek. Típuskönyv. Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó, 1986.

Kováts Zoltán - Lugosi József - Nagy István - Sárhidai Gyula: Tábori tüzérség. Típuskönyv. Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó, 1988.

Harckocsik és páncélozott járművek típuskönyve. (Szerkesztő bizottság vezetője: Poór István) Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó, 1980.

Frederick Myatt: Korszerű kézifegyverek. Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó, 1993.

Frederick Myatt - Gerard Ridefort: Korszerű hadipuskák és géppisztolyok. (Arzenál Könyvek) Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1993.

Amaczi Viktor: A forradalom fegyverei. Magyar Honvéd, 1990. október 19. (I. évfolyam 33. szám)

David Miller: Korszerű harckocsik és harcjárművek. (Arzenál Könyvek) Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1994.

B. Kronológiák és összefoglaló művek:

A forradalom kronológiája és bibliográfiája. (Szerkesztő: Varga László) Budapest, Századvég Kiadó - Atlanti Kiadó - 56-os Intézet, 1990.

Dr. Horváth Miklós: 1956 katonai kronológiája. Budapest, Magyar Honvédség Oktatási és Kulturális Anyagellátó Központ, 1993.

Az 1956-os forradalom. Reform-Felkelés-Szabadságharc-Megtorlás. Történelmi olvasókönyv középiskolásoknak. (Szerkesztő: Litván György) Budapest, Tankönyvkiadó, 1988.

Bill Lomax: Magyarország, 1956. (Fordította: Krassó György) Budapest, Aura Kiadó, 1989.

Molnár Miklós: Egy vereség diadala. A forradalom története. Budapest, Kiadta az Educatio az Atlanti Kutató és Kiadó Társulat közreműködésével, 1991.

Gosztonyi Péter: 1956. A magyar forradalom története. Budapest, Áramlat Független Kiadó, 1988.

Csendes László - Gellért Tibor: Háborútól a forradalomig. Adatok a magyar hadsereg történetéből 1945-1955. Budapest, Magyar Honvédség Oktatási és Kulturális Anyagellátó Központ, 1994.

C. Átfogó dokumentum-gyűjtemények, forráskiadványok:

1956 sajtója. (Szerkesztő: Nagy Ernő) Budapest, Tudósítások Kiadó, 1989.

1956 a sajtó tükrében. (Szerkesztők: Izsák Lajos és Szabó József) Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1989.

1956 plakátjai és röplapjai. (Szerkesztők: Izsák Lajos, Szabó József és Szabó Róbert) Budapest, Zrínyi Kiadó, 1991.

A "Jelcin-dosszié". Szovjet dokumentumok 1956-ról. (Szerkesztők: Gál Éva, Hegedűs B. András, Litván György és Rainer M. János) Budapest, Századvég Kiadó - 56-os Intézet, 1993.

D. Monográfiák, visszaemlékezések, tematikus dokumentum gyűjtemények:

Amiről kevés szó esett... I. Adalékok a Budapesti Műszaki Egyetem 1956 októberi eseményeihez. (Szerkesztő: Pogány Mária) Budapest, "Műegyetem-1956" Alapítvány, 1992.

Amiről kevés szó esett... II. Adalékok a Budapesti Műszaki Egyetem 1956 októberi eseményeihez. Budapest, (Szerkesztő: Pogány Mária) "Műegyetem-1956" Alapítvány, 1993.

Eörsi László: A Tűzoltó utcai fegyveres csoport a forradalomban. Budapest, Századvég Kiadó - 56-os Intézet, 1993.

A Magyar Néphadsereg és az 1956-os forradalom. (Részlet a Hadtörténeti Levéltár 1956-os irataiból) Budapest, Közli: Horváth Miklós. In: Évkönyv I. 1992. 56-os Intézet, 1992.

Iván Kovács László a forradalomban. Részlet Iván Kovács László önvallomásából. (1957. március 16.) Közli: Eörsi László.

Gosztonyi Péter: Emlékeim a Kilián laktanyáról.

Maléter Pál feljegyzései a fogságban (1956 december) Közli: Horváth Miklós In: Évkönyv II. Budapest, 56-os Intézet, 1993.

Balás Piri László: Emberek fehérben 1956. Budapest, FSP Literátor Nyomda Kft., 1993.

Dr. Berki Mihály: Hadsereg vezetés nélkül 1956. Budapest, Magyar Média, 1989.

Király Béla: Honvédségből Néphadsereg. Budapest, CO-NE-XUS Printer Kft., 1989.

Kopácsi Sándor: Életfogytiglan. I. U. S. Felelős kiadó: Nagy László. Nyíregyháza, Bibliotéka, 1989.

Kő András - Nagy J. Lambert: Tököl, 1956. Budapest, Publica Rt., 1992.

Pongrátz Gergely: Corvin köz 1956. A szerző kiadása. Budapest, Magyar Színkör Kisszövetkezet, 1982., 1989.

Szűcs Miklós: Ezredes voltam 1956-ban a vezérkarnál. Budapest, Szabad Tér Kiadó, 1989.

Zólomy László visszaemlékezései. Közli: Litván György. In: Évkönyv I. Budapest, 56-os Intézet, 1992.

Az 1956-ban használt kézi lőfegyverek és gyalogsági tűzfegyverek fontosabb technikai adatai

A Magyar Néphadsereg szovjet típusú fegyverei

1941 M 7,62 mm-es PPS géppisztoly

A fegyver hossza: 840 mm

Csőhossz: 270 mm

A fegyver tömege teli tárral: 5,5 kg

A lövedék kezdősebessége: 500 m/sec

Hatásos lőtávolság: 100 m körül

Tömegzáras szerkezetű

Töltények csigatárban: 71 db töltény

Gyakorlati tűzgyorsaság: rövid sorozatokkal 70, hosszú sorozatokkal 100, egyes lövésekkel 30 lövés/min.

1891/30 M 7,62 mm-es Moszin-Nagant ismétlőpuska

A fegyver hossza: 1141, szuronnyal 1644 mm

Csőhossz: 720 mm

A fegyver tömege: 3,9, szuronnyal 4,5 kg

A lövedék kezdősebessége: 865 m/sec

Hatásos lőtávolság: 400 m

A tár befogadóképessége: 5 töltény

1944 M 7,62 mm-es Moszin-Nagant ismétlőkarabély

A fegyver hossza: 1020, szuronnyal 1330 mm

Csőhossz: 520 mm

A fegyver tömege: 4,04 kg

A lövedék kezdősebessége: 770 m/sec

Hatásos lőtávolság: 400 m

A tár befogadóképessége: 5 töltény

1928 M 7,62 mm-es DP (Djegtjarjev) golyószóró

A fegyver hossza: 1270 mm

Csőhossz: 605 mm

A fegyver tömege: 9,1 kg

A teli tár tömege: 2,8 kg

A lövedék kezdősebessége: 840 m/sec

Hatásos lőtávolság: 800 m

Gázdugattyús szerkezetű

Töltények dobtárban: 47 db töltény

Gyakorlati tűzgyorsasága: 80 lövés/min.

1933 M 7,62 mm-es TT pisztoly

A fegyver hossza: 195 mm

Csőhossz: 116 mm

A fegyver tömege: 854, töltényekkel együtt 940 g

A lövedék kezdősebessége: 420 m/sec

Hatásos lőtávolság: 30-50 m

A tár befogadóképessége: 8 db töltény

Gyakorlati tűzgyorsaság: 8 lövés 10-15 sec alatt.

1910 M 7,62 mm-es Maxim géppuska

A fegyver tömege állvánnyal: kb. 68 kg

Az állvány tömege: kb. 45 kg

A fegyver tömege hűtővízzel együtt: kb. 23 kg

Csőhossz: 720 mm

A lövedék kezdősebessége: 800 m/sec

Hatásos lőtávolság: 1000-1200 m

Rövid csőhátrasiklásos, reteszelt csövű, vízhűtéses

Lőszeradagolás: 250 töltényes (textil) hevederből

Töltényrakasz tömege töltve: 10,3 kg

Gyakorlati tűzgyorsaság: 250-300 lövés/min.

1943 M 7,62 mm-es Gorjunov géppuska

A fegyver tömege állvánnyal: 40,4 kg

A fegyver hossza: 1150 mm

Csőhossz: 720 mm

A lövedék kezdősebessége: könnyű lövedékkel 865, nehéz lövedékkel 800 m/sec

Hatásos lőtávolság: 1000 m

Gázdugattyús rendszerű, léghűtéses, csőcserével

Lőszeradagolás: 250 töltényes (fém) hevederből

Töltényszakasz tömege töltve: könnyű lövedékű tölténnyel 9,75, nehéz lövedékű tölténnyel 10,25 kg

Gyakorlati tűzgyorsaság: 300 lövés/min.

A magyar fegyveres testületek német, illetve magyar tervezésű fegyverei

M. Kar. 98 k. 7,9 mm-es Mauser karabély

A fegyver hossza: 1107 mm

Csőhossz: 600 mm

A fegyver tömege: 3,9 kg

A lövedékek kezdősebessége: 755 m/sec

Hatásos lőtávolság: 400 m

A tár befogadóképessége: 5 db töltény

1953 M 7,62 mm-es K-1 (Kucher) rendőrségi géppisztoly

A fegyver hossza: 542, kihajtott válltámasszal 827 mm

Csőhossz: 248 mm

A fegyver tömege: teli tárral 3,35 kg

A lövedék kezdősebessége: 500 m/sec

Hatásos lőtávolság: 100 m

Tömegzáras szerkezetű

Az ívtár befogadóképessége: 35 db töltény

Gyakorlati tűzgyorsaság: rövid sorozatokkal 70, hosszú sorozatokkal 100, egyes lövésekkel 30 lövés/min.

48 M 5,6 mm-es FÉG kispuska

A fegyver hossza: 1100 mm

A fegyver tömege: 3 kg

A lövedék kezdősebessége: 305-320 m/sec

Hatásos lőtávolság: 50-100 m

A szovjet hadseregtől zsákmányolt fegyverek

1947 M 7,62 mm-es AK-47 (Kalasnyikov) gépkarabély

A fegyver hossza: tusával 870, behajtott válltámasszal 645 mm

Csőhossz: 415 mm

A fegyver tömege: tele tárral 4,8 kg

A lövedék kezdősebessége: 715 m/sec

Hatásos lőtávolság: 400 m

A tár befogadóképessége: 30 db töltény

Gyakorlati tűzgyorsaság: sorozatlövéssel 100, egyes lövéssel 40 lövés/min.

1947 M 7,62 mm-es SZKSZ (Szimonov) öntöltő karabély

A fegyver hossza: 1020, kihajtott szuronnyal 1260 mm

Csőhossz: 520 mm

A fegyver tömege: 3,85 kg

Hatásos lőtávolság: 400 m

Gázdugattyús rendszerű

Gyakorlati tűzgyorsaság: 35-40 lövés/min.

1947 M 7,62 mm-es RPK (Kalasnyikov) golyószóró

A fegyver hossza: 1040 mm

Csőhossz: 590 mm

A fegyver tömege: 75 töltényes tele tárral 6,8; 40 töltényes tele tárral 5,6 kg

Gázdugattyús rendszerű

A tár befogadóképessége: ívtárral 40, csigatárral 70 db töltény

Gyakorlati tűzgyorsaság: sorozatlövéssel 150, egyes lövéssel 50 lövés/min.

1951 M 9 mm-es Makarov pisztoly

A fegyver hossza: 160 mm

Csőhossz: 93 mm

A fegyver tömege: 730, töltényekkel együtt 810 g

A lövedék kezdősebessége: 315 m/sec

Hatásos lőtávolság: 30-50 m

A tár befogadóképessége: 8 db töltény

Gyakorlati tűzgyorsaság: 30 lövés/min.

1896 M 9 mm-es, vagy 7,62 mm-es Mauser pisztoly

A fegyver hossza: 298, fatokkal válltámasszal szerelve 648 mm

A lövedék kezdősebessége: 480 m/sec

Hatásos lőtávolság: 30-50, válltámasszal 100-140 m

A tár befogadóképessége: 10 db töltény kétsoros, 20 töltényes tár is csatlakoztatható hozzá

1932-ben egy rövid sorozatok lövésére is alkalmas gyorstüzelő változatát alakítottá ki.

(Forrás: Laurenszky Ernő : A forradalom fegyverei - 1956, Magyar Honvédség Oktatási és Kulturális Anyagellátó Központ, 1995)