AZ 1956-OS FORRADALOM TÖRTÉNETÉNEK DOKUMENTÁCIÓS ÉS KUTATÓINTÉZETE KÖZALAPÍTVÁNY - WWW.REV.HU
BUDAPESTI FELKELŐ CSOPORTOK - ÉLETRAJZ
ÉLETRAJZ
INTERJÚ ÉS KÉPEK  < vissza 
Havrila Béláné Sticker Katalin (1932-1959)
1932-ben, Esztergomban született. Édesapja szobafestő volt, nem ismerte. Születésekor rögtön menhelyre adták (akárcsak négy testvérét). Innen később családokhoz került. Hét általános iskolai osztályt végzett, eközben segédkezett a munkákban. Édesanyja 13 éves korában magához vette. Előbb varrni tanult, majd orsózni is. 1948-52 között az újpesti Magyar Pamutüzemben dolgozott. Egy alkalommal 1948-ban, amikor ruhát vásárolt volna magának, az anyja elzavarta hazulról. Később azzal a feltétellel fogadta vissza, hogy albérleti díjat fizet. 1952-ben férjhez ment, de házassága nem sikerült, hamarosan elvált. 1952-55 között takarítónőként dolgozott a honvédségnél, majd a forradalom kirobbanásáig a Lámpagyárban volt gépmunkás, 700-1000 Ft-os jövedelemmel. A VI. kerületi Bajza utcában, más forrás szerint a II. kerületi Mártírok útján lakott.
Október 24-én a Vörös Csillag Nyomdánál csatlakozott egy tüntető csoporthoz, 25-én a Corvinnál a vöröskeresztes szolgálatban tevékenykedett (élelmet osztott, sebeket kötözött), majd fegyvert fogott. Itt ismerkedett meg Wittner Máriával, akivel szinte mindvégig együtt tevékenykedett a forradalom idején. 26-án a Vajdahunyad utcai csoporthoz csatlakozott. Részt vett a szovjetek elleni harcban, a fegyveres őrszolgálatban, igazoltatásokban. Október 30-án egy civil csoporttal kirámolta a fegyvereket a X. kerületi rendőrkapitányságból. (Belügyi adatok szerint a fegyvereket a pártház ostromlóinak juttatta.) 31-én részt vett a Köztársaság téren gyanított földalatti kazamaták kutatásában. November 4-én ő is harcba szállt az intervenciós csapatok ellen. Több felkelőtársával 7-én Ausztriába emigrált. ("Azért disszidáltam, [...] mivel már régen is ki akartam menni külföldre. [...] Látni akartam külföldet, mivel olyan sokat hallottam már róla..." - vallotta.) Hamarosan Svájcba, Bernbe került. Magyarországi udvarlója, Rákosi Péter telefonon kérte, hogy térjen haza. A honvágy sem hagyta nyugodni, és január 12-én, az intelmekre nem hallgatva, Bécs érintésével hazajött.
1957. július 25-én letartóztatták. "...Azzal egyet értettem - vallotta -, hogy a szovjetek menjenek ki Magyarországról. Más célom nem volt amiért ott maradtam, valamint Mari [Wittner] vitt bele, mivel állandóan vele jártam. Láttam, hogy bátor, és ez tetszett. Egyetértettem azzal is, hogy a csoport szerzett magának egyenruhát, valamint csizmát, cipőt. Akkor úgy gondoltam, szükségünk van azokra. [...] Én nem törődtem azzal, hogy ki lesz a kormányban, az ÁVH-ra sem haragudtam, mivel nem volt vele dolgom soha. Nem értettem egyet azzal, hogy magyar magyar ellen harcoljon, egymást lője..." A "Wittner Mária és társai" per II. rendű vádlottjaként az elsőfokú és a másodfokú bíróság egyaránt halálra ítélte, a két kegyelmi tanácsból csak 1958. július 25-én Nagy László ügyész szavazott "az életre". 1959. február 26-án kivégezték.
Forrás: "Wittner Mária és tsi" BFL 8046/58, TH V-142941.   
Havrila Béláné Sticker Katalin
Havrila Béláné Sticker Katalin
Copyright © 2007 Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítványimpresszum
BUDAPESTI FELKELŐ CSOPORTOK - ÉLETRAJZ