AZ 1956-OS FORRADALOM TÖRTÉNETÉNEK DOKUMENTÁCIÓS ÉS KUTATÓINTÉZETE KÖZALAPÍTVÁNY - WWW.REV.HU
BUDAPESTI FELKELŐ CSOPORTOK - ÉLETRAJZ
ÉLETRAJZ
INTERJÚ ÉS KÉPEK  < vissza 
Laurinyecz András (1927-1957)
Kondoroson (Békés m.) született, 1927-ben, kétgyermekes szegényparaszti családban. Édesapja gazdasági cseléd volt, 1930-ban öngyilkos lett, miután a csendőrök igazságtalanul meghurcolták: durván bántalmazták, és megkötözve kísérték végig a faluban. Édesanyja mosni, vasalni járt. - Az iskoláit Kondoroson és Szarvason végezte. 1948-50 között a Szegedi Állam- és Jogtudományi Egyetem hallgatója lett, emellett a Richter és a Chinoin gyárban dolgozott. De csak négy félévet végzett el, mert 1950 márciusában Gyulán a rögtönítélő bíróság életfogytiglanra ítélte fegyverrejtegetés miatt. Édesanyja ekkor halt meg, valószínűleg az izgalmak következtében. "Sérelmesnek találtam azt hogy 1950-ben fegyverrejtegetésért elítéltek. Az igaz, hogy rejtegettem egy német géppisztolyt és különböző lövedékeket, de [...] csupán gyűjtési szenvedélyből..." - vallotta 1957-ben. Büntetéséből hat évet letöltött, 1956. július 3-án félbeszakították a büntetését. Ezután a pilisszentiváni bányában, a "Jóreménység" altáróban dolgozott a forradalom kirobbanásáig, bére 1200 Ft volt. "Sérelmesnek találtam a bányában kapott fizetést, mert láttam, hogy akinek nincs kellő összeköttetése, az keveset keres." Amikor a forradalom kirobbant, az ügye még nem került az Elnöki Tanács elé, esetleges kegyelmi eljárásra. - 1956. október 26-án bányásztársaival csatlakozott a Széna téri felkelőkhöz. A harcok idején a Lövőház utca felől biztosított, ezenkívül részt vett a gépkocsik ellenőrzésében. 28-án a szovjet-magyar egységek túlereje szétkergette a felkelőket. Laurinyecz a többséggel Pilisszentivánra menekült. 31-én tért vissza velük, belőlük alakult az I. század bányászbrigádja, amelynek ő lett az egyik szakaszparancsnoka. Nem hiányzott az osztag egyetlen akciójáról sem, leginkább a csolnoki rabfelszabadításkor került irányító szerepbe helyismerete folytán. November 4-én, Szombathelyen a szovjetek letartóztatták társaival együtt, és 7-én Ungvárra, 11-én Sztrijbe, 17-én ismét Ungvárra vitték. - December 15-én hazaszállították, de egy hét múlva letartóztatták. Ezt mondta a nyomozóknak: "Ha engem most ezért a [forradalom alatti] tevékenységemért a bíróság elé állítanak és elítélnek, akkor én is azt az elvet fogom vallani, hogy nem érdemes humánusnak lenni". A "Bányász-per" III. rendű vádlottjaként a Halász-, és a Borbély-tanács egyaránt halálbüntetéssel sújtotta. A II. fokú tárgyaláson az utolsó szó jogán többek között ezt mondta: "Nekünk kint a Szovjetunióban is az októberi eseményekről, mint forradalomról, és nem ellenforradalomról beszéltek. Andropov, a Szovjetunió követe de jure elismerte a Nagy Imre-kormányt, amikor tárgyalásba bocsátkozott vele." Mindkét kegyelmi tanács egyöntetűen kiállt a bírósági döntés mellett. Az ítéletet 1957. november 29-én végrehajtották.
Forrás: "Rusznyák László és tsi" TL V-146379, BFL 2383/57.   
Laurinyecz András
Laurinyecz András
Copyright © 2007 Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítványimpresszum
BUDAPESTI FELKELŐ CSOPORTOK - ÉLETRAJZ