Bella István: ARCCAL A FÖLDNEK (1989)

„Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,

Órám tisztességes csak légyen utolsó.

Akár farkas, akár emésszen meg holló

Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.”

Zrínyi Miklós

Arccal a földnek, ahogy éltem,

élek, élő, a föld alatt,

fekete kátránypapír-éjben,

hol nem megy le, s nem kel fel a nap,

mert ragyog örökkön örökké

földdel teli szívem helyén

napvilág-halhatatlan rögökké

fényesedett emberremény,

fejjel levele nőnek, égnek

a füvek, lombozik a fa,

és földben száll a földnek, égnek

minden csillaga, madara,

a föld alatt fordul az égbolt,

változik nappal, éjszaka,

a fönti ég csak sötétség volt,

vagy a napvilág látszata,

kátránypapír-fekete éjben,

hol nem ment le, s nem kelt fel a nap,

arccal a földnek, ahogy éltem,

élek, élő, a föld alatt.

1989