Dékány Károly: JELENTÉS

Tábornok úr, alázatosan jelentem:

elégtelen volt a felszerelés,

szabálytalan volt a lábtekercs,

félreálltak a gombok s gomb se volt,

halk szavú volt a hadnagy és a káplár,

a csuklógyakorlatok elmaradtak,

egymáshoz emelkedtek mindahányan

és nem volt tisztikonyha.

Az elesettek egyformán megmeredtek,

vérük az utca kövén

egyforma barna foltokat hagyott,

fájdalomba görnyedtek az édesanyák,

könnyüket nem tudják hová hullajtani;

most azok a mennyei gyöngyszemek

összefolynak az alkonyatban;

- a tengerben melyik csepp fényesebb?

A megmaradt hősök is nem bokáznak,

cipótlanok és hazátlanok,

okos, szép, nagy esett fejekkel

összeborulnak, úgy deresednek,

hallgatják a szelek süvöltését,

kiérdemelt szabadságra vágynak,

megértést kérnek, miként az őseik

és menedékjogot, mint a tábornok úr.

1956. november