Emőd: BRITANNIÁTÓL MESSZE INDIÁIG...

Britanniától messze Indiáig,

És azon túl, a messzi tengeren

Egy nevet tanul a széles világ:

Dicső nevedet, drága nemzetem!

Hányszor átkoztam el önnönmagam,

Miért is szült magyarnak jó anyám,

Ha megkötözve, tehetetlen nézem,

Hogyan haldokol vérző, szép hazám!

S az ifjúság? Mondták: nem magyar!

Ezek? Elfajzott oroszlánfiak!

Nem! Kutyakölykök, mert egymást ölik

Egy-egy eldobott ócska konc miatt!

... S íme, Pesten megmozdult a föld!

Fegyvert fogott a sok ezer diák,

Munkás, paraszt, az asszony, férfi mind,

És felépült az első barikád!

Mint tűzhányó, mely hallgat évekig,

És hangja sincs, mert nem is füstölög,

De ha kitör, égig ér a lángja,

És mint a menny, hangja úgy dörög.

Dörgött a szó: rajta, fel, magyar!

A város zengte, sok ezer diák,

Hiába tankok, ágyú mind hiába,

Pesten felépült ezer barikád!

Ha mindig ilyen egy volnál, hazám,

Ha összefognál, édes nemzetem,

Sohasem lenne idegen fekély

Meggyötört, véres, drága testeden!

Britanniától messze Indiáig,

És azon túl, a messzi tengeren

Egy nevet tanul a széles világ:

Dicső nevedet, drága nemzetem!