Kalocsai Imre: KÉPVISELŐKHÖZ

De most már kimondjuk mi bátran, hogy megállj.

Aludtatok édesdeden az életben,

Vagy szép ruhában kevélyen csillogtatok.

Mindég csak helyes, igen a parlamentben.

Volt merszetek? Miért nem vitatkoztatok?

És ha eljött a választások ideje,

Ó, ti bámulatos, igérgető hadak,

Meghallgatott titeket az ország népe,

Fájón gyógyírt vártak, mint a sebzett vadak.

Ti szavaltátok elvakulva a jövőt,

Szajkózva mindent hűen, mint egy papagáj,

Mondtatok egy személyre bárgyú köszöntőt.

De most már kimondjuk mi bátran, hogy megállj.

Gyáván éltetek, nézzétek jól meg a mát,

Sok helyen nyomor és vádló keserűség.

Láthattok számtalan sok gyászoló anyát.

Ebből a szégyenből egy életre elég.

Legyen szent kötelesség e megbízatás,

Követeljétek azt, amit mi akarunk.

Ne szunnyadjon szívetekben a hivatás,

Emberek legyetek, mert ha nem, visszahívunk.