Lakatos István: A FIATALOKHOZ!

Nem vagyunk egyedül! Mint a búvó patak

Összeköt valami titkosan, és sosem

Szűnő árama fényözönét miránk

Hullámozza közös forrás.

Egy sugárfolyam, egy centrifugális tűz

Gyűrűzve, amely átterjed - örök törvény -

Mindnyájunkra, akik egykorúak vagyunk:

Ó, boldog fiatalságunk!

Bár nem egyek a tér lapjai. Egyikünk

Varsóban, vagy Athén archaikus táján,

Vagy másutt: Budapest partjain; álmosan

Hömpölygő vizeken túl - ez

Együvé szorosan összeköt. Ifjúság!

Legnagyobb hatalom! Hadseregeknél és,

Mint háború a földi határoknál

Százszorosan erősebb te!

Rólad szóljon a szél; nincs diadalmasabb

Náladnál; a világ égve tebenned új

Színre gyullad. Örök változat, egy mégis:

Ó, boldog fiatalságunk!

Mi készítjük a tőrt: féljen a zsarnok. Az

Új világ, amely itt forr: mibelőlünk lesz.

Mi építjük erős kézzel, akik ha kell,

Megdöntjük, mi vagyunk szintén.

Tőlünk féljen, aki fél. Aki bízik, ma

Bennünk bízhat. A föld megremeg, és kicsap

Medréből a folyó, hogyha megindulunk,

S ha ránk görnyedve figyelnek, mert

Rengetegen vagyunk! S mint a búvó patak,

Összeköt valami titkosan, és sosem

Szűnő árama bő fényözönét miránk

Hullámozza közös forrás.