Lakatos István: FORRADALOM

Élesítsd a szavad kardok pengéin. Az eszme,

mint a szurony, csillanjék, jéghidegen fenyegetve.

Metsszen, amit mondasz, szúrjon-vágjon, sebet osszon,

őrizd gyűlöleted jól, mint méhében az asszony

magzatát; ápold, növeld és percre se hallgass,

és fogaid közé szorítsd, mint koncát a farkas.

Tartsd erősen igazságod. Harapj, legyen egyszer

pajzs, megoltalmazzon - másszor ártani fegyver.

Nyelved alatt bombák, kezedben tőr: hadirendben

álljon, rőt zászlóval a lázadás a szivedben.

Gyenge minden szó, ha nem fenyeget, ki ne mondd, ha

van köztük, amelyért nem jár a golyó s a bitófa.

Először lázadj! Ah, álljon a példa előtted:

mégis-győztes forradalom. A világ ma merő seb,

mégse kiméld, gyújtsd újjá, vágd bele körmödet, aztán

harsonázd a szót fülébe, előremutatván.