Nagy István: INDUL A PESTI TÜNTETÉS

A Petőfi-szobor felől

Kossuth utcáján özönöl

Három szín oltalma alatt

Az ifjú, magyar áradat.

Szívekből kinyilatkozó

Egység ez itt, mindenható,

Felülről nem hazudható,

Nem oldható, nem rontható,

Októberi tavaszt hozó.

A Kossuth-nóta dallama

Szilajul-szebb, mint valaha.

Nyomul a háromszínü sor,

Egy ember-fürtös balkonon

Zászló merészkedik elő,

Könnyet ejt a járókelő.

Feltámadási körmenet

Vonul: hívő magyar sereg

Millió résből fényre jő

Egész országnyi tüntető.

Óh, forradalmi honfiság,

Ősz harmatán kinyílt virág,

Te félelem és csalatás

Alól kivillanó parázs,

Te csipkerózsa-álmu nő,

Ily virradásra serkenő,

Te földalatti szenvedély,

Így bujtogass: „Magyar, ne félj!”

Hírrel híreszteld szerteszét

A szabadság jövetelét!