Zelk Zoltán: FELTÁMADÁS

Úgy vonaglanak szavaim, mint Budapest kövein

a haldoklók, s oly formátlanok, mint a magyar ifjak

és munkások szétroncsolt holtteste. De lehet-e most

másként szólnom? Én nem tudok. Én nem tudok mást,

csak sikoltani. Felsikoltani az egekre és leborulni

a világ legnagyobb hősei, a mai magyar ifjak előtt.

Ó, magyar ifjúság, s ti város peremének meggyalázott

drága népe, hozzátok könyörgök: oldozzatok fel bűneimtől

és fogadjatok magatok közé, mert higgyétek el, a lelkem

már régen a tiétek. Isten áldjon benneteket, ti élők,

s Isten veletek, ti holtak, kiknek véréből leszen a feltámadás.