Zelk Zoltán: TŰZBŐL MENTETT HEGEDŰ (1963)

Tűzből kimentett hegedűddel

mihez kezdesz, szegény cigány?

csiholsz-e még nótát belőle,

vagy vályogot vetsz ezután?

Kezedben régi kincsed roncsa,

a fája üszkös, húrja lóg,

de próbáld csak, tán fölzeng rajta,

a keserűt, a ríkatót.

Madzaggal kötve-toldva húrja?

akkor is! hátha szólna még:

ha mást nem, azt a percet sírja,

mikor a rongyos putri ég,

mikor veszett csiviteléssel

a tébolyodott fecskepár

pucér fiókáit hogy mentse,

a lángoló ereszre száll,

mikor ebeddel vonítottad

a pusztulást, hogy az egen

együtt csikarjon cigánysorsod

s az ősi csikasz-félelem!

Ezt húzd, ha mást nem, ezt a percet,

aztán aludj, amíg az éh

aludni hágy, míg jő a vénség,

a térdig sár, a trágyalé

s a vályoggödörben merenghetsz:

hogyan cifráztad egykoron...

s hull rád az emlék, mint a pernye

s beszállja szíved a korom...