Buda Ferenc: REND

Hazánk zúzott szívén a vér

hűlő patakban omlik, alvad.

Rőt csillagos, komor, kövér

tankok teremtenek nyugalmat.

Törik a csend, szilánkja pattan,

füstölve száll a pillanatban.

Húsunk emésztő gyilkos hordák

minden erőnket megrabolták.

Kezünkben fegyver, s jóremény

csak halottaink hűlt szemén.

Minket meggyaláztak, megöltek,

hernyótalpak halomra törtek,

töltött ágyúcsövekkel vártak,

tízszeres vasgyűrűbe zártak,

bombáztak, lőttek, aprítottak,

fegyvert letenni szólítottak

hazug szavakkal, fenyegetve,

hivatkozván békére, rendre,

de nekünk

semmi rend,

ha tűz s terror teremti meg,

minékünk nem kell jóbarátság,

ha ágyúszóval magyarázzák,

minket nem győz meg érv, sem eszme

bombázva és szuronyt szegezve!

A véres, megfeszített Béke

lenéz a fegyverek csövére.

Hazánk zúzott szívén a vér

görcsös, sajgó csomókba alvad.

Rőt csillagos, komor, kövér

tankok teremtenek nyugalmat.