|
Emanuel Planer: Időnként mi voltunk a pártvezetés egyik legfontosabb információforrása – Október 24-én nagygyűlés zajlott a varsói Kultúra és Tudomány Palotája előtti téren. Emlékezetem szerint ezen a nagygyűlésen több mint százötvenezer ember vett részt, ahogy ezt akkoriban közzé is tették. Hatalmas tömeg volt. Ez még a „lengyel Október” kiváltotta érzelmek tükröződése volt. Én mint a rádióközvetítés vezetője, egy kis toronyban foglaltam helyet, én voltam a felelős az egész közvetítésért. Mellettem állt az a bemondó – Henryk Mirosznak hívták, és gyönyörű hanggal volt megáldva –, aki hangosan tájékoztatta a tömeget az éppen zajló eseményekről. Ő beszélt egészen Gomulka fellépéséig.
A zsúfolásig megtöltött térre a Szentkereszt és a Marszalkowska út irányából a Varsói Tudományegyetem hallgatóinak menete közeledett, de más tanintézetek hallgatói is voltak közöttük. A menet elején a zászlóvivők haladtak, magyar zászlókkal is. Föl is csattant a taps, mert a téren összegyűlt emberek meglátták ezt. Mi is odafordultunk, hogy lássuk, mi történik. Én akkor azt mondtam a bemondónak: „Mirosz úr, nézzen csak oda, mondjon erről valamit!” Ő pedig elkezdte: „Éppen most ér a térre az ifjúság menetoszlopa magyar zászlókkal a kézben...”, és így tovább, közvetítette mellettem ezt az eseményt, s amit mondott, azt nagy tapssal, kiáltásokkal és ovációkkal fogadta az a hatalmas tömeg, amely teljesen megtöltötte a teret. Amikor a menet még közelebb ért, tovább ment befelé a rendkívül szorosan tömött téren, s ez újabb tapsvihart váltott ki. Azután nagy ováció következett a magyarok tiszteletére, kiáltásokkal és megint csak tapssal. Az biztos, hogy a lengyel egyetemisták valahonnan már értesültek a budapesti tüntetésről, hiszen emiatt vonultak fel a magyar zászlókkal is.
– A Sztandar Mlodych, a lengyel ifjúsági napilap október 23-án és 24-én is hírt adott a tervezett tüntetésről a magyar fővárosban.
– Akkor valószínűleg innen tudták. Mindenesetre a varsói gyűlés után másnap tudomásomra hozták, hogy Gomulka nagyon ideges és elégedetlen volt hogy a téren magyar zászlók is megjelentek, de mást akkor nem tehetett, mert még gyenge volt ahhoz, hogy a dolog következményekkel járjon. De már akkor kifejezésre juttatta mély elégedetlenségét.
– Hogyan értesült ön a Magyarországon zajló eseményekről?
– Eleinte Gömöri Endre, a Magyar Rádió tudósítója – aki kifejezetten azért utazott Varsóba, hogy a 8. plénum eseményeiről beszámoljon, és egész idő alatt itt is tartózkodott Varsóban –, mondta el nekem a legfrissebb híreket, amelyekről a saját információs csatornáin keresztül szerzett tudomást. Később pedig már közvetlenül Budapestről kaptam a tájékoztatást.
Lengyelországban ezzel kapcsolatban elég érdekes helyzet alakult ki. Ugyanis a budapesti lengyel nagykövetségnek – nem tudnám pontosan megmondani, mi okból – nehézségei támadtak a jelentések továbbításával a varsói központba, olyannyira, hogy Józef Cyrankiewicz miniszterelnök nemegyszer felhívott telefonon azokban a napokban, és azt tudakolta tőlem, vannak-e nekünk, a Rádiónak friss híreink Budapestről. Így időnként mi voltunk a pártvezetés egyik legfontosabb információforrása, hiszen az egész kommunikációs hálózatban komoly zavarok és fennakadások támadtak akkor Magyarországon, nálunk pedig létezett egy közvetlen Varsó–Budapest összeköttetési vonal.
Az interjút Tischler János készítette 1993-ban. A teljes életútinterjú az Oral History Archívumban 750. szám alatt található.
|
