|
Család: Ráment a szívére A levelezés elsősorban anyámmal folyt, mert a távozásom őt érintette a legjobban, és ő volt a leginkább kész arra, hogy tartsa velem a kapcsolatot. Persze a többiek is, de valószínűleg úgy játszódott le, hogy ha megérkezett egy levelem, akkor anyám olvasta fel, és a többiek hallgatták. És ő válaszolt a levélre. Mélyen hívő, nagyon mély érzésű asszony volt. Külsőleg nem mindig mutatta, de sok esetben meg lehetett látni rajta. És hát hosszú ideig ez a dolog nagyon érintette. És ő volt az első, aki aztán ki tudott jönni hozzám. Azt hiszem, már '62-ben. Tehát viszonylag korán. Miután én eljöttem, megbetegedett. Részben családi betegség volt. Az izületei kezdtek bedagadni, nem funkcionálni. Másrészt pedig a munka, amit egész életében végezni kellett neki, mert hát négyen voltunk testvérek. Mint anya mindig otthon volt. Apám nem értett azzal egyet, hogy elmenjen dolgozni, nem is akart anyám elmenni sose. Négy kisgyerek mellett nem is nagyon lehetett. Én nagyon szegény családból származom. Amikor az öcsém régebben elmesélte a gyerekeimnek - aki akkor már ki tudott jönni hozzánk, zsurnaliszta gyerek, és ezért jól fogalmaz és humoros - a gyerekeim mind majd meghaltak a röhögéstől, hogy milyen körülmények között éltünk mi. Annyira elképzelhetetlen egy mai gyerek számára. Na és ezeket a körülményeket kellett anyámnak valahogyan rendbe hozni. És úgy tartani bennünket, hogy, emberileg nézzünk ki. Annyi munkával járt éjjel-nappal, hogy ugye ez is lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy ő így megbetegedett. És... ez a betegség aztán tíz év múlva el is vitte őt. Elég fiatalon, 58 éves korában halt meg. Akkor láttam utoljára, amikor egyszer kijött ide hozzám. De már akkor is nagyon beteg volt. Alig tudott járni. És... na ja. Azt lehetett látni, hogy nagyon hosszú ideig nem fogja bírni. A szívére is ráment az egész dolog, mert nagyon... szóval, nagyon kemény orvosságokat kellett neki szedni, aminek a mellékhatásai olyanok voltak. Ráment a szívére és szívbeteg lett. Na, ez... De a testvéreim mindig mondták, hogy őt az egész dolog, hogy én nem vagyok otthon, valahogy nagyon mód érintette, és nagyon bántotta. Apámat kevésbé, mert ő nem volt olyan érzékeny ember.
|
