|
Magyarországról Ausztriába: "A segéd" L.A.: Fel tudná-e idézni azt a napot vagy napokat, amikor kijött Ausztriába?
K.A.: Napok voltak. Nem tudom már a pontos dátumot, nem jegyeztem meg, de november vége felé volt. November utolsó hetében lehetett. Amikor végül is nagybátyámmal elindultunk Ausztria felé. Ő rendezte az út biztonsági oldalát, mert akkor már megint le volt zárva a határ, és nem volt olyan egyszerű. Csak vezetési segítséggel lehetett átjutni. A nagybátyám minisztériumban dolgozott, és az állásából valami budapesti hídépítő vagy építkezési vállalatot felügyelt. A vállalat munkásainak szüksége volt élelmiszerre, mert egyszerűen nem volt mit enniük.
Azt mondta, a határ közelében Mosonmagyaróvár mellett élnek a rokonai, és a faluban fel tud vásárolni különböző termékeket. Ez tényleg így volt. Kiállított nekem egy igazolványt - 17 éves voltam -, hogy én vagyok a segédje.
Szóval, ilyen papírokkal jutottunk át a sok-sok ellenőrzéseken, rendőri meg katonai ellenőrzéseken. Bevásárolt, elküldte a kamiont Budapestre, mi meg ott maradtunk. Azt üzente vissza, hogy még egy éjszakát a rokonoknál töltünk. És azon az éjszakán aztán elindultunk a határ felé. Valaki segített egy kicsit, hogy melyik irányba menjünk, és másnap reggel átjutottunk Ausztriába.
|
