|
Család: Mondanom sem kell, hogy az ávó megverte utána Keszthelyen nagyon szép családi életünk volt. Apám nagyon erős karakter volt. Az édesapám családja generációk óta keszthelyi akadémiát végzett. És ott mint alkalmazott mezőgazdászok dolgoztak, gazdatisztek, de mindig magas pozícióban, vezető pozícióban. Nagyapám egy zsidó családnál dolgozott. A Neumann család, akiről sokat tartok, Aradon gazdagodott meg, szociálisan gondolkodó zsidó család volt. Apám amikor elvégezte az akadémiát, a Neumannékhoz került. Ő vezette a több tízezer holdnyi nagybirtokot. Apám Zalabéren ismerkedett meg édesanyámmal, aki egy régi nemesi családból, a Kozáry családból származott. Elvette édesanyámat, és nővéremmel ebből a szép szerelmi házasságból születtünk. Nővérem 6 évvel idősebb nálam. Apám örökölte anyám birtokát, és elkezdett gépesíteni - modern ember volt apám -, földet osztott, az embereinek házakat épített, és und so weiter. Klassz ember volt. Mondanom sem kell, hogy az ávó megverte utána, mint kémet. Ehhez még hozzátartozik, hogy a nyilasoknál kiállt a zsidók mellett... Hát ő búcsúztatta, mindig mesélt a Neumann bárónőről, aki kiment Svájcba, olyan 43-ban, amikor már Hitler hatalomra került. És akkor apám búcsúztatta a zalabéri állomáson, és ő képviselte a zsidó családot, egészen az utolsó pillanatig, amikor a nyilasok mindent elvettek. Nem volt könnyű. És nem volt veszélytelen. A kommunisták alatt szintén ő képviselte a közben már Amerikában, New Yorkban élő zsidó családot. És a rohadt ÁVÓ, karácsony estéjén egy fiatal taknyos úgy megverte, hogy véres fejjel jött haza, és lefeküdt. Anyám azt mondta, hogy beteg. Úgyhogy, bizonyos fokig ezért mentem föl Pestre harcolni. Hihetetlen, kegyetlen rendszer volt.
|
