|
Egyetemi évek Bécsben: Mi van az Emke Kávéházban? Az egyetem is szenzációs volt. Az első vizsgám architektúrából volt, ahol az anyagokat tanultuk. Tehát cement, beton és minden. És hát bizony nem tudtunk fölkészülni, mert nem tudtuk a nyelvet. Hiába volt leírásom, nem is értettük rendesen. Egyszerre vizsgáztunk, négy magyar. A professzor jovális, még csokornyakkendőben, mint a régi professzorok. Leültünk a szobájában és azt mondta: Gyerekek! Azt mondjátok meg, hogy mi van az Emke Kávéházban? Azt mondja, fiatal koromban állandóan az Emkébe jártunk. Hát aztán elmeséltük, hogy az Emke most is megvan. Csak kicsit lecsúszott, de azért Pesten megvan, meg minden, ugye. És a régi Nemzeti, amit aztán lebontottak. Hát azt mondja, na és hát mit tanultatok ebből a tantárgyból? És akkor elmondta, hogy őneki mi a véleménye. Megkérdezte: Betonoztak? Elmondta ezt is. Ugye így van? Hát, helyeseltünk, hogy igen, természetesen. És akkor a végin adott egy jót. Hihetetlen volt.
Színtanból is hasonlóan ment. Rajzolásnál a színnek nagyon fontos szerepe van.
Érted. Ott is csoportban ültünk és az Eisenberger vizsgáztatott, aki engem privát is tanított festészetre. Érdekes módon, a harmincas évek elején a nagymamámmal közel laktak Hitzingben, és együtt jártak teniszezni. És akkor mindjárt mondja: Ferenczy. És nagymama. És minden. És kérlek szépen úgy kérdezte ki a színeket, hogy valójában ő mondta el, hogy tanuljunk is valamit. Gut. Mindenkinek azt mondta, hogy gut. Képzeld el!
Az egyetemen három-négy srác örökké komplexusokkal küzdöttek. Nem kezdtek el rendesen németül beszélni, és mindig azt mondták, hogy minket úgyis üldöznek, meg ilyen hülyeségek. Üldözési mánia. A munkákat, amit az ember rajzolt, be kellett mutatni. Olyankor reprezentáltad magadat a tanársegédnél. Beállt az ember a sorba, mindig az volt a célja, hogy gyorsan odaérjen. Ezek meg mindig a sor végén álltak. Elmúlott tíz perc, hátranéztél, már megint a sor végén állt. Érted? Mert annyira... Ezek a sor végén álló típusok. Tudod? Szóval minket szerettek az osztrákok. Egy asszisztenssel elhülyéskedtél, jó magyar akcentussal. Mindig mondták, hogy szeretik hallgatni a magyarokat. Csak beszéljen még kicsit! És ebből csak előnyöm volt az életemben. Ezek meg azt hitték, hogy lenézik őket. És akkor félve tette oda a munkáját. Egész más, ha egy ember nyílt, vagy zárkózott. Tudod? És ezek aztán nem vitték semmire. Úgy mennek nyugdíjba, hogy egy irodában ültek egész életükben, tízen egy szobában. Legfeljebb ők vezették ezt a csoportot.
Vagy pedig úgy élt, mint én, hogy privát építészmérnök irodám lett, 20 éves praxissal csodálatos életem volt, mert egy építész megvalósítja magát. De ez emberi dolog. Erről se az osztrák, se a magyar nem tehet. Ha osztrákok lettek volna, akkor valószínűleg épp így viselkedtek volna. Persze fölerősödött a nyelv miatt.
|
