|
Család: Testvérek Belgiumban A testvéreim Belgiumban éltek. A nővérem két évvel ezelőtt meghalt. 28 éves korában jött el Magyarországról. Magyarországon fényképész volt. A 40-es évek végén, Mezőkövesden nyitottunk egy fényképész-üzletet, amit később államosítottak és fényképész-szövetkezet lett belőle. De mindenesetre, ő foglalkozással jött ki. Először flamand területen, Mechelenben, később Brüsszelben fényképészüzletben dolgozott. Utána a Hilton Hotelba került. Nem akart mindig sötétkamrában dolgozni. Közben nyelveket tanult. Érdekes, ha valaki 28 éves korában kezd először nyelveket tanulni. A Hiltonba került, ott egy shopban dolgozott, újságokat, folyóiratokat, adott el mint alkalmazott, természetesen. Onnan pedig, a Sabenahoz került, a belga légitársasághoz. A sabenások magyar tudással rendelkező női alkalmazottat kerestek arra a célra, hogy a magyar utasokat fogadja és segítsen nekik. És mivel senki nem tudott magyarul, akkor mondták, hogy a Hiltonban dolgozik egy nő, aki tud magyarul, és hát angolul is beszél egy kicsit, franciául akkor már jól beszélt. Flamandul is. És akkor ott megszólították, hogy nincs-e kedve dolgozni a repülőtéren. És így lett ő aztán egyenruhás. Nem stewardes, hanem hostess-nek hívják ott. Tehát a Dienstpersonal. Utána még intenzív angol kurzusokat csinált. És itt dolgozott, míg nyugdíjba nem ment. Közben bejárta az egész világot. Mert kedvezményes jeggyel ide-oda repülhettek. Sőt, kétszer egy évben ingyenes repülést kaptak a Sabena járatokon. Úgyhogy ő többször körülutazta a földet. Moszkvába biztos nem volt, de különben Afrikától Dél-Amerikáig, Észak-Amerika, Kalifornia, Hawaii, mit tudom én, mindenütt, mindenütt volt. Nem ment férjhez. Így kötetlen is volt. És kialakult a kollegákkal egy klikk, és azokkal kihasználva a lehetőséget, hogy ha egy repülő nem volt tele, akkor utazni tudtak.
Utolsó években újból megkérte a magyar útlevelet. Fölújította a magyar állampolgárságot, és sokszor volt Magyarországon. A családi házunk még mindig megvan Mezőkövesden. És minden nyáron, a hetvenes évek közepétől minden nyáron összejövünk a családi házban. Az ott lakó idősebb nővérem, a fiatalabb belga nővérem, akkor a belga bátyám, és én minden nyáron több hetet együtt töltünk a hetvenes évek közepétől. És ez máig is így van. Közben a két nővérem már meghalt. Úgyhogy már csak a bátyám meg én vagyunk.
|
