THE INSTITUTE FOR THE HISTORY OF THE 1956 HUNGARIAN REVOLUTION - WWW.REV.HU
MAGYAR DIÁKOK AUSZTRIÁBAN 1956-57 - INTERJÚ
INTERJÚ  < vissza 

Család: Ragyogóan kijövök velük

Szerintem az egyik legnagyobb előnye a német családoknak az ország, újjáépítésében volt.

A család, a nő, a férfinek a szerepe kapcsolatban áll az ország állapotával.

És a nők hozzáállása mindig pozitívabb, - a túlnyomó részről beszélek most, ugye? - mint a férfiaknak. Az én gyakorlatomban a nők mindig stabilabbak. Rájuk marad a gyerek, a család. Amitől a férfiak igen könnyen meg tudnak szabadulni. Nagyon nagy hátrányban vannak a magyar asszonyok, a magyar nők, az biztos. Magyarországon azért még patriarchizmus van. Ott még a férfiak az urak. Itt már nem annyira meg, sokkal belátóbbak lettek a férfiak. Nem olyan uralkodó szelleműek a nőkkel szemben. A megváltozott politikai szellem a nevelésben, a sajtóban segít tudat felépítésében.

A nőkkel általában jó tapasztalataim vannak, ragyogóan kijövök velük. És hogy német, francia vagy magyar, az mindegy. Szóval, én nélkülük talán nem is tudnék élni. Ugye? És a kedvükben tudok járni, meg aztán nem szorulok rájuk.

Nekem nem azért kell a nő, hogy megosszam a terheket. A feleségem nem dolgozott soha. Megmondtam neki, hogy nálunk egyet meg kell jegyezned - akkor még inkább patriarchál voltam, én dirigáltam - te neked nem szabad dolgozni menni. Első a gyerek, a háztartás, és a dolgaink rendbetartása. Mert hogyha nincs rendbe tartva, én nem tudok dolgozni. És hogyha te dolgozol, és nincs minden rendben, akkor csak stresszben vagyok, és állandóan vagyok elégedetlenkedem, és akkor nem megyünk ötről a hatra. És ez úgy be is vált. Aztán volt egy időszak, amikor ő forradalmaskodott, hogy nem bírja ki odahaza, ugye.

Mikor a gyerekek nagyobbak lettek, akkor már más problémák állnak föl, mert hát tényleg el volt zárva. Ezt be is láttam. Ezt valahogy nem is gondoltam fiatal koromban. Mert hiába ment ki a VII. kerületben a Neustiftgasséba a gyerekekkel. Tologatta őket kocsiban, és az asszonyokkal a parkokban beszélgettek. Ez volt nem minden, ugye. Mindegyik csak a maga trombitáját fújta. A közösség azért hiányzott neki. És akkor elment dolgozni. Persze nem egész nap, hanem szezonba. Sínadrágot árultak, Angliából hozták a bőr dolgokat. Jó volt a munkakör, nagyon fiatal team, a főnök is aranyos, volt, a Palmers... Nagyon jól érezte magát. De aztán mikor már a gyerekek megint nagyobbak lettek, akkor maga hagyta abba. Én ráhagytam a döntést, nem erőszakoltam rá a saját véleményemet. És ez nálunk bevált.

Mondjuk a magyar nők inkább forróbbak, dinamikusabbak, sokkal többet lehet velük veszekedni. Ez biztos. Az osztrák kicskét meggondoltabb talán, meg szerényebb is, mert nincs nekik talán olyan sok lehetőségük. Az egész a környezettől függ. Európa-szerte én nem látok nagy különbséget.

Mikor fiatalok voltunk: hú, francia nő! A franciák nők voltak a jók! Aztán gyorsan elmúlik és mindenki a lelkivilágának megfelelően találja meg a maga partnerét. És egypár év együttműködéssel, úgyis kiderül, hogy együtt lehet-e élni a kedvessel, vagy nem.

Az eredeti interjút Lénárt András készítette 2005-ben.
Szerkesztette Lénárt András.

Copyright © 2007 Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítványimpresszum
MAGYAR DIÁKOK AUSZTRIÁBAN 1956-57 - INTERJÚ