|
Magyarországról Ausztriába: A lehetőségünk megvolt Az első nap az andaui menekülttáborban telt, ott aludtunk. Még menekülés közben a Hanság csatornánál összetalálkoztunk egy csoporttal. Férfiak, kisbaltával, pufajkásan mentek, akikről először azt hittük, hogy orosz katonák, de ők is menekültek voltak. A családjukat visszahagyták valamilyen kis faluban, ők derítették fel a terepet. Az első éjjel arra ébredtem, hogy szőrös férfiak csókolgatnak és örültek, hogy mi átjöttünk. Akkor jöttek meg családostól. Ez volt Andau. Fölöltöztettek, mert ami rajtunk volt, az szétfagyott. Engem a törött lábammal másnap bevittek az eisenstadti kórházba. Németül nem tudtam, de a lábamat így is begipszelték és elkezdődött az osztrák tartózkodás.
Az emberek kedvesek voltak. Egy éve mentek ki az oroszok, nem voltak még ők nagyon fejlettek, és a menekülteknek mindenhonnan küldtek segítséget. Úgy élelmet, mint pénzt. Tulajdonképpen nagyon jól elláttak minket. Mint diák jöttem rá, hogy nekünk, magyar menekült diákok könnyebb volt az egyetemet elvégezni Ausztriában, mint sok osztráknak, akik szegényebb körülmények között éltek. Mert nekik nem járt ösztöndíj. Mi kaptunk, így a lehetőségünk megvolt, hogy tanuljunk. A magyar menekült státusz sokkal jobb volt, mint a mostani. Mindenhol segítséget kaptunk, abszolút nem éreztem, hogy kinéznek, vagy idegennek tartanak.
A möllersdorfi menekülttáborban voltunk az osztálytársaimmal. Várjunk csak, hogyha januárban menekültem, azt hiszem március, vagy április elején nyílt az iskola, tehát addig ott voltunk a táborban. Semmi dolgunk nem volt, ezért állandóan unatkoztunk. Az ellátás különben jó volt, nagy hálószobák aludtunk, olyan 25-30-an voltunk benne. És avval telt az idő, hogy az öregebbek, ott ágyon ülve meséltek a második világháborúról, Rákosiról, meg az életükről. És hát ott ültünk mi, fiatalok és tátott szájjal hallgattuk, mert olyan dolgokat meséltek, amiről az ember odahaza nem hallhatott. A hadifoglyok hogyan jöttek vissza, milyen bánásmódban részesültek. Milyen volt a németekkel a világháború. Az egész katasztrófa. Sok-sok napon keresztül az emberek mesélték az életüket, és mi végighallgattuk. Möllersdorf angol vezetés alatt állt. A gimnazistákat összeszedték, megkérdezték, hogy nem akarják-e az érettségit megcsinálni. És így kerültem a fölső-ausztriai magyar gimnáziumba.
|
