 |
|
|
|
|
341. Janáky István (), Építész. Az IPARTERV munkatársa, majd magán tervező, az Iparművészeti Egyetem DLA-programjának vezetője. [MM] |
|
|
[nyilvános] »811« 2005. 2 ív, Kőműves Ágnes. |
|
|
|
|
342. Jancsik Imre (1920), Villamosmérnök. 1938-1951, valamint 1957-1963 között az Egyesült Villamosgépgyárban, illetve elődeinél középszintű, majd gyáregységvezető. 1951-1957 között a Kohó- és Gépipari Minisztériumban főtechnológus. 1964-1981 között a Villamos Berendezés és Készülék Művek vezérigazgatója. |
|
|
[kutatható] »2052« 1982. 6 ív, Jeles Éva,
Mizsei Kálmán. |
|
|
|
|
343. Janesch Rudolf (1926), Építészmérnök. 1951-ben egyetemi hallgatóként izgatás és titoksértés miatt kétévi börtönbüntetésre ítélték. A börtönben megismerkedett Dudás Józseffel. 1956-ban a Szabad Nép székházában részt vett a Függetlenség szerkesztésében. 1958-ban egy év és két hónap időtartamú börtönbüntetésre ítélték. |
|
|
[kutatható] »704« 1999. 2 ív, Eörsi László. |
|
|
|
|
344. Jankó Béla (1934), orvos, egyetemi tanár. 1956-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetem forradalmi bizottságának diákképviselője volt, irányította a sebesültek mentését és ellátását. 1956 végén emigrált, 1957 őszén Bécsben alapító tagja és első elnöke volt a Magyar Menekült Diákok Szövetségének. 1959-ben az USA-ban fejezte be tanulmányait, majd saját klinikát alapított, és a Stanford Egyetemen tanított. |
|
|
[kutatható] »826« 2005. 12 ív és melléklet, Keller Márkus. |
|
|
|
|
345. Jánossy Ferenc (1914-1997), Közgazdász. Lukács György fogadott fia. 1919-től Bécsben, majd Berlinben, 1933-tól Moszkvában élt. 1942-1945 között Szibériában deportált, 1946-ban hazatért. 1958-tól az Országos Tervhivatal munkatársa, számos reform közgazdasági mű szerzője. |
|
|
[kutatható] »2105« 1983. 14 ív, Hegedűs B. András,
Kozák Gyula,
Szabóné Dér Ilona. |
|
|
|
|
346. Jánossy Ferenc (1914), |
|
|
[kutatható] »2105« 1983-1984. 14 ív, Hegedűs B. András. |
|
|
|
|
347. Jánossy György (1923-1998), Építész. 1944-ben Németországba evakuálták, 1945-1947 között Dániában és Svédországban élt. 1949-1984 között a KÖZTI főépítésze, közben 1963-tól 1966-ig a BUVÁTI munkatársa. 1962 óta az Iparművészeti Főiskola tanára. |
|
|
[nyilvános] »134« 1988. 10 ív, Szabóné Dér Ilona. |
|
|
|
|
348. Jaszunski Grzegorz (1921), Lengyel újságíró. 1956-ban a Zycie Warszawy lengyel napilap külföldi tudósítójaként részt vett a New York-i ENSZ-közgyűléseken.* |
|
|
[nyilvános] »468« 1991. 2 ív, Tischler János. |
|
|
|
|
349. Jenser Gábor (1931), Kertészmérnök. 1953-tól a Kertészeti Főiskolán tanársegéd. 1956-ban a főiskola nemzetőrségének parancsnokhelyettese volt és részt vett a MEFESZ munkájában. 1958-ban eltávolították munkahelyéről. 1963-tól tudományos kutató. |
|
|
[nyilvános] »458« 1992. 11 ív, Beck Tibor,
ifj. Beck Tibor. |
|
|
|
|
350. Jónás Pál (1922-1998), Közgazdász. Az ellenállási mozgalom tagja. A háború után a MEFESZ elnöke, internált Recsken. 1956-ban a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának tagja. 1957-től az USA-ban él, a New Mexicó-i Egyetem professzora. |
|
|
[kutatható] »90« 1986. 4 ív+ mell., Hegedűs B. András. |
|
|
|
|
351. Jonczik Vince (1920), Részt vett a szociáldemokrata, majd a kommunista mozgalomban. 1945-ben közreműködött a földreformban. Jelentős szerepe volt az 1956. november 1-jei általános sztrájk befejezésében. A forradalom leverése után Dániába emigrált, ahol kapcsolatba került Povl Bang Jensennel. |
|
|
[nyilvános] »498« 1992. 2 ív, Tóth Vali. |
|
|
|
|
352. Juhász Ádám (1930), Kohómérnök. 1953-tól timföldgyári üzemmérnök, főmérnök. 1964-től az Alumíniumipari Tervező- és Kutatóintézet igazgatója, 1974-től a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatója. 1976-1985 között a Nehézipari, illetve az Ipari Minisztérium miniszterhelyettese, államtitkára. 1985-től a Ganz-Mávag vezérigazgatója. |
|
|
[kutatható] »2150« 1984. 5 ív, Borszéki Zsuzsa. |
|
|
|
|
353. Juhász Ferenc (1928.08.16.), költő, lapszerkesztő, népi kollégista, a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora, 1963-1991 között az Új Írás munkatársa, 1974-1991 között főszerkesztője |
|
|
[kutatható] »64« 1987. 20 ív, Tóth Pál Péter. |
|
|
|
|
354. Juhász Pál (1944), Közgazdász, szociológus. A demokratikus ellenzék szűkebb körének teoretikusa. A hetvenes évek elejétől tiltó listán volt, nem publikálhatott. A kilencvenes évek elején politikusi szerepet vállalt, majd a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem oktatója lett. [MM] |
|
|
[nyilvános] »802« 2005. 5 ív, Kőműves Ágnes. |
|
|
|
|
355. Juhászi Ferenc (1931), Begyűjtési előadó, gépkocsivezető. A forradalom alatt a Móri Nemzetőrség írnoka volt. 1961-ben egy külföldi útja előtt a BM beszervezte. 1965-ben Ausztráliába emigrált. * |
|
|
[kutatható] »703« 1999. 2 ív, Lökkös Attila. |
|
|
|
|
356. K. Nagy Imre (1928), Segédmunkás, villanyszerelő, elektortechnikus. 1949-ben egyetemistaként államellenes szervezkedés vádjával internálták. 1951-1953 között börtönbüntetését töltötte. 1956-ban Gyomán nemzetőr. |
|
|
[nyilvános] »309« 1991. 16 ív, Lugossy István. |
|
|
|
|
357. K. Nagy Sándor (1921), Agrármérnök, közgazdász. 1935-től napszámos, majd kertész. 1953-1955, valamint 1972-1976 között a Földművelésügyi, illetve a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium párttitkára, 1958-1967 között főosztályvezetője. 1967-től a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa főtitkára, 1970-1972 között az MSZMP KB-ban alosztályvezető. 1976-1981 között a MÉM Információs Központjának főigazgatója. |
|
|
[kutatható] »2107« 1983. 9 ív, Darvas Péter. |
|
|
|
|
358. Kaas Ervin (1925), Cserkész és katolikus diákmozgalmi vezető, a katolikus közélet aktív résztvevője. Kistarcsára és Recskre internálták. 1956-ban a volt recskiekkel részt vett a forradalomban. November 4. után közreműködött az illegális kiadványok előállításában és terjesztésében, emiatt internálták. Szabadulása után kisszövetkezeti főkönyvelő. |
|
|
[kutatható] »155« 1989. 26 ív és melléklet, Javorniczky István. |
|
|
|
|
359. Kabelács Károly (1926), Munkás. 1956-ban a Tompa– |
|
|
[nyilvános] »359« 1991. 7 ív, Eörsi László. |
|
|
|
|
360. Kabelács Pál (1937), Segédmunkás. 1956. október 23-án részt vett a Rádió ostromában. 26-ától a Tompa utcai csoport tagjaként együtt harcolt fivéreivel, Bécsből segélyszállítmányt hoztak Budapestre. 1957-ben 17 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult. Fényezőként, 1964-től kocsikísérőként dolgozott. 1965-ben belekeverték egy lopási ügybe, így le kellett töltenie hátralévő büntetését is. 1973 novemberében szabadult. Ismét kocsikísérő, majd rakodómunkás lett. |
|
|
[nyilvános] »202« 1988. 12 ív és melléklet, Eörsi László.   |
|
|
|
|
|