INTERJÚK:[26/40]
26. Révész András (1909-1996),  Jogász, szociáldemokrata politikus. 1929-től a szociáldemokrata párt tagja volt. 1929-től a Városházán dolgozott tisztviselőként. 1945-ben az SZDP budapesti szakszervezeti titkára volt. 1950-ben a Kéthly Anna-perben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1955-ös szabadulása után jogtanácsosként dolgozott. 1956-ban az SZDP főtitkárhelyettese lett. 1988-ban ismét bekapcsolódott a politikai életbe.
[kutatható] »5« 1986. 47 ív és melléklet, Hegedűs B. András, Kovács András.  
27. Rimán János (1920-1997),  Hengerész. A Lenin Kohászati Művekben kiemelt szakmunkásként dolgozott. 1956-ban a gyári munkástanács elnökévé választották. 1958-ban 12 év szabadságvesztésre ítélték, 1963-ban szabadult. 1980-as nyugdíjazásáig korábbi munkahelyén alacsonyabb beosztású szakmunkásként dolgozott.
[nyilvános] »267« 1991. 8 ív és melléklet, Molnár Adrienne.  
28. Székely Dezsőné Sebestyén Mária (1935),  Ápolónő. A Rádió ostromakor bekapcsolódott a sebesültek ellátásába. Október 30-án ápolóként csatlakozott a Tompa utcai felkelőcsoporthoz. Novemberben a Bakáts téri kórházban segített a sebesültek ellátásában. Részt vett a december 4-i nőtüntetésen. 1957 januárjában Nyugatra próbált menekülni, de ekkor már lezárták a határokat. 1958-ban 1 év 2 hónap szabadságvesztésre ítélték. Márciusban szabadult. Kézilányként, majd varrónőként dolgozott, később adminisztrátor, illetve filmgyári statiszta volt. A rendszerváltozás után a Pofosz választmányi tagja lett. 1992-ben mint korábbi Dózsa-sportolót rendőr századosként nyugdíjazták, 1996-ban őrnaggyá léptették elő.
[nyilvános] »257« 1991-1993. 8 ív, Lugossy István, Eörsi László.      
29. Széll Jenő (1912-1994),  népművelő, politikus, publicista. 1932-ben belépett a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségbe, és az egyetemi diákmozgalom titkára lett. 1933-ban másfél év szabadságvesztésre ítélték. Szabadulása után Párizsban és Bécsben textilvegyészetet tanult. 1945-től pártalkalmazott, 1948-50 között bukaresti magyar követ, 1951-ben az MDP KV munkatársa, 1951-57 között a Népművészeti Intézet alapító igazgatója volt. A Nagy Imre körül kialakult pártellenzék aktív tagja lett. 1956-ban a Magyar Rádió kormánybiztosává nevezték ki. A forradalom leverése után az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársa, valamint műfordító volt. 1959-ben 5 év szabadságvesztésre ítélték. 1962-ben szabadult. 1964-től a Zeneműkiadó lektora, 1970-től a Könyvvilág szerkesztője volt. A TIB egyik alapítója.
[kutatható] »4« 1981-1982. 40 ív és melléklet, Hegedűs B. András, Kozák Gyula, Szabóné Dér Ilona.      
30. Szigetvári István (1940-2004),  Esztergályos, villanyszerelő. Állami gondozásban nevelkedett. 1956. október 25-én szakmunkástanulóként csatlakozott a Berzenczey utcai, majd a Tűzoltó utcai felkelőcsoporthoz. 1958-ban 15 év szabadságvesztésre ítélték. 1969-ben szabadult. Székesfehérváron esztergályosként, majd Eleken segédmunkásként és villanyszerelőként dolgozott. 1987-től kisállattenyésztő. A Pofosz országos választmányának tagja.
[nyilvános] »371« 1991. 12 ív, Eörsi László.    
31. Szinetár Miklós (1932),  1953-tól az Operettszínház rendezője, illetve főrendezője, majd 1960-tól a Petőfi Színház művészeti vezetője volt. Ő honosította meg Magyarországon a musical-műfajt. 1962-ben került az éppen akkor induló televízióhoz, ahol a rendszerváltozásig vezető posztokat töltött be. 1953 óta tanít a ma már egyetemi szinten működő Színház és Filmművészeti Főiskolán, többször volt tanszakvezető. 1993-1996 között a Fővárosi Operettszínház igazgatója volt, majd 2000-ig, illetve 2002-től az Állami Operaház főigazgatója. 1970-ben Kossuth-díjat kapott.
[kutatható] »775« 2002. 12 ív, Kozák Gyula.      
32. Takács Béla (1931),  Rádiótechnikus, mérnök. 1948-tól segédmunkásként, majd elektronikusként dolgozott. A forradalom alatt belépett a nemzetőrségbe, november 4-e után több társával illegális rádióadókat üzemeltetett. 1957-ben Jugoszlávián keresztül Franciaországba emigrált, ahol tévéműszerészként, majd elektromérnökként dolgozott.
[nyilvános] »159« 1988. 4 ív, Rainer M. János.  
33. Tétényi Pál (1929),  Kémikus. 1959-1970, illetve 1975-1977 között az MTA Izotóp Intézetének igazgatója volt. 1970-1975 között az MTA főtitkárhelyettese, 1977-től 1983-ig a Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottságának titkára volt. 1980-tól 1989-ig az MSZMP KB tagja, 1983-1985 között az MSZMP KB osztályvezetője, majd 1989-ig az OMFB elnöke volt.
[kutatható] »767« 2003. 12 ív, Markovits Ferenc.      
34. Ujlaki Dénes (1945),  Színész. 1960-ban letartóztatták, 1962-ben államellenes szervezkedés és fegyverrejtegetés vádjával három év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »265« 1991. 3 ív, Lugossy István.    
35. Ungváry Rudolf (1936),  Mérnök, rendszerszervező, író. 1956-ban a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen részt vett a diákparlament megalakításában, november 4-ig a diákparlament hírszolgálatának vezetője, az utóvédharcok során a MEFESZ miskolci titkára volt. 1957 februárjában letartóztatták, Kistarcsára internálták, és kizárták az egyetemről. Májusban szabadult, vasesztergályosként, műszaki ellenőrként, majd művelettervezőként dolgozott. Levelező tagozaton mérnöki diplomát szerzett. 1966-tól fordító volt, majd 1974-től tezauruszkészítéssel foglalkozott. 1981-től az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársa, később főmunkatársa volt, a könyvtári osztályozáselmélet nemzetközi szaktekintélye. 1965-től jelennek meg írásai. A TIB alapító tagjaként a Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének egyik szervezője, az emlékműbizottság titkára volt.
[nyilvános] »120« 1987-1988. 22 ív és melléklet, Vásárhelyi Judit.    
36. Vásárhelyi Miklós (1917-2001),  1945 után a Szabad Nép, a Művelt Nép, a Vengrija munkatársa, 1954-ben pedig a Tájékoztatási Hivatal elnökhelyettese volt. Nagy Imre legszűkebb köréhez tartozott, 1956-ban a Nagy Imre-kormány sajtófőnöke volt. Romániába deportálták, majd a Nagy Imre-perben öt év börtönbüntetésre ítélték. 1988-ban a TIB alapító elnöke, 1990-1994 között országgyűlési képviselő volt.
[zárt] »3.1« 1985-1987. 45 és melléklet, Hegedűs B. András, Kozák Gyula.      
37. Vasziliu Georgiosz (1931),  Közgazdász. Cipruson született. A görög polgárháború idején szüleivel emigrálni kényszerült, 1950-től közel 10 éven át Magyarországon élt. Budapesten közgazdászdiplomát szerzett, majd az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetében dolgozott. 1957-ben kicsempészte az országból a Hungaricus álnéven írt politikai vitairatot, ezért 1959-ben rövid ideig őrizetben tartották. Ezután végleg elhagyta Magyarországot. Néhány évig Angliában élt, piac- és közvélemény-kutatással foglalkozott. A Ciprusi Köztársaság függetlenné válásakor hazatért. 1988-93 között Ciprus köztársasági elnöke volt.
[nyilvános] »425« 1991. 4 ív és melléklet, Hegedűs B. András.    
38. Vigh Szabolcs (1934),  Katolikus pap, dokumentációs munkatárs. 1953-tól a Budapesti Hittudományi Akadémián tanult. 1956. november 3-án részt vett az Állami Egyházügyi Hivatal iratainak lefoglalásában. 1957 júniusában előzetes letartóztatásba vették, majd 1958. január 10-én a Turchányi Egon és társai elleni per IV. rendű vádlottjaként megszüntették ellene az eljárást. 1958-ban szentelték pappá. Előbb vidéken, majd 1965-től különböző budapesti plébániákon káplán volt. A születésszabályozás erkölcsi megítéléséről nyilvánosan képviselt álláspontja miatt ellentétbe került egyházi feletteseivel. 1976-ban Hollandiába emigrált, ott felmentést kért a papi rend alól, és megnősült. 1976-tól a tilburgi egyetemen dolgozott. 2003-tól egy SOS-telefonszolgálatnál teljesít önkéntes szolgálatot.
[kutatható] »840« 2006-2007. 15 ív, Kőrösi Zsuzsanna.      
39. Vörös Vince (1911-2001),  Kisgazdapárti politikus. 1941-ben részt vett a Magyar Parasztszövetség megalakításában, 1943-tól a szövetség alelnöke, 1945-48 között főtitkára volt. 1944 decemberében az Ideiglenes Nemzetgyűlés jegyzőjévé választották. 1945-47 között az FKgP főtitkárhelyettese volt, 1946 áprilisáig a párt propagandaosztályát irányította. 1947 januárjában a Magyar Közösség-ügyben rövid időre őrizetbe vették. 1947 júniusától a párt Baranya megyei alelnöke volt. Miután 1948 őszén feloszlatták a Parasztszövetséget, gazdálkodó lett. 1950-ben kuláklistára tették, 1952-től agronómus, pénztáros, illetve favágó volt. 1956. október-novemberben bekapcsolódott az FKgP és a Parasztszövetség újjászervezésébe. 1958-tól fizikai munkásként dolgozott. 1988 júniusában az FKgP elnöke lett. 1990-ben képviselővé választották. Miután az Országgyűlés alelnöke lett, lemondott pártelnöki tisztéről. 1998-ban örökös tiszteletbeli elnökként ismét bekapcsolódott a párt életébe.
[kutatható] »169« 1988. 24 ív, Hegedűs István.      
40. Wittner Mária (1937),  Varrónő. 1956. október 23-án csatlakozott a felkelőkhöz, részt vett a Corvin közi és a Tűzoltó utcai harcokban, segített a sebesültek ellátásában. Később a Vajdahunyad utcai csoport tagja lett. November 4-én megsebesült. November 9-én megpróbálta elhagyni az országot, de letartóztatták. A kihallgatás után elengedték, disszidált, de néhány hét múlva hazatért, és segédmunkásként dolgozott. 1957 júliusában letartóztatták, 1958-ban halálra ítélték, 1959-ben ítéletét másodfokon életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták. 1970-ben szabadult. Először varrodában, majd takarítónőként dolgozott. 1980-tól rokkantnyugdíjas. A rendszerváltozás óta aktívan részt vesz több 56-os veteránszervezet munkájában. 2006-tól országgyűlési képviselő.
[nyilvános] »364« 1991-1992. 9 ív, Lugossy István.      
előző 1 2
Copyright © 2004 Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány – impresszum