INTERJÚK:[1/40]
1. Bácsi József (1926),  Esztergályos. 1945-től a Csepel Vas- és Fémműveknél esztergályos, 1951-55 között szakoktató volt. 1945-ben belépett az MKP-be, a Rajk-per idején visszaadta a párttagkönyvét. 1956-ban a Csepeli Központi Munkástanács elnökhelyettesévé választották. 1958-ban 10 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult, a csepeli Motorkerékpárgyárban, majd a Csepel Vas- és Fémművek Szolgáltatóüzemében dolgozott. 1981-85 között raktáros volt.
[nyilvános] »214« 1989. 15 ív, Vágvölgyi B. András.      
2. Ebinger Endre (1932),  Fizika-matematika szakos tanár. 1956-ban a Mosonmagyaróvári Forradalmi Nemzeti Tanács tagjává választották. 1957 márciusában letartóztatták. Kistarcsára internálták, 1958 februárjában 6 év szabadságvesztésre ítélték. 1960-as szabaduláa után segédmunkás, majd vegyipari szakmunkás volt. 1963-92 között fizikusként dolgozott.
[nyilvános] »199« 1989. 7 ív és melléklet, Molnár Adrienne.    
3. Erdélyi Tibor (1932-2002),  Építészmérnök. 1956 októberében a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatójaként részt vett a diákság követeléseinek a megfogalmazásában. Az október 23-i tüntetés egyik szervezője, 25-től nemzetőrparancsnok volt. November 4-e után részt vett a szellemi ellenállásban. 1957-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, amit 1958-ban 18 év börtönbüntetésre mérsékeltek. 1963-ban szabadult. Diplomáját nem védhette meg, de mérnökként foglalkoztatták. 1986 decemberében részt vett az Eörsi István lakásán rendezett illegális ötvenhatos konferencián. A TIB egyik alapítója, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének egyik szervezője, 1990-92 között a TIB gazdasági bizottságának vezetője volt.
[kutatható] »152« 1983-1994. 18+6 ív és melléklet, Kozák Gyula, Mécs Imre, Hegedűs B. András.      
4. Farkas Vladimir (1925-2002),  Államvédelmi tiszt. 1939-1945 között szovjet emigráns, 1946-1955 között az ÁVO, illetve ÁVH főtisztje volt. 1956-1960 között börtönbüntetését töltötte. Szabadulása után gazdasági munkakörben dolgozott.
[zárt] »200« 1988. 15 ív és melléklet, Kozák Gyula.    
5. Forintos György (1935-2005),  Jogász, szociológus. 1956-ban joghallgatóként részt vett a Corvin közi harcokban, tagja lett az egyetem forradalmi bizottságának és a MEFESZ vezetőségének. A forradalom leverése után részt vett a szellemi ellenállásban. 1958-ban 3 év szabadságvesztésre ítélték. 1959-es szabadulása után előbb segédmunkás, majd éjjeliőr volt, később fordítóként, valamint az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda sajtófigyelőjében dolgozott. Befejezte a jogi egyetemet, majd szociológusdiplomát szerzett. 1977-től oktatásszociológusként dolgozott. A TDDSZ és a TIB egyik alapítója.
[kutatható] »354« 1991. 14 ív, Romvári Zsuzsa.      
6. Göncz Árpád (1922),  Részt vett az ellenállási mozgalomban, 1945-47 között kisgazdapárti politikus volt. 1956-ban közreműködött Nagy Imre írásainak Nyugatra juttatásában, és tárgyalt a szovjet és magyar vezetők között közvetítést vállaló indiai elnök megbízottjával. 1958-ban életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult. A demokratikus ellenzékhez tartozott. Az SZDSZ és a TIB alapító tagja. 1989-ben az Írószövetség elnökévé választották. 1990-2000 között Magyarország köztársasági elnöke volt.
[kutatható] »2« 1985-1990. 21 ív, Hegedűs B. András.      
7. Gyenes Judith (1932),  könyvtáros. Maléter Pál özvegye. Férje letartóztatása után elbocsátották a munkahelyéről, évekig segédmunkásként dolgozott. 1985-től az Orvostörténeti Múzeum, 1990-től az 1956-os Intézet könyvtárosa. A TIB alapító tagjaként azok egyike volt, akik az ötvenhatos mártírok rehabilitálását és méltó eltemetését követelték.
[nyilvános] »694« 1998. 5 ív, Molnár Adrienne.      
8. Horváth Csaba (1932),  Munkás, közgazdász. 1956-ban az Esztergomi Szerszámgépgyár Munkástanácsa titkárává választották, majd a városi nemzeti tanácsba is delegálták. 1957-ben letartóztatták, Kistarcsára, majd Tökölre internálták, 1958-ban 10 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-as szabadulása után Budapesten kapott esztergályosi munkát. 1970-től angol fordítóként dolgozott, majd üzletkötő volt. A rendszerváltozás után könyvkiadót alapított.
[kutatható] »236« 1990. 15 ív, Molnár Adrienne.  
9. Kabelács Pál (1937),  Segédmunkás. 1956. október 23-án részt vett a Rádió ostromában. 26-ától a Tompa utcai csoport tagjaként együtt harcolt fivéreivel, Bécsből segélyszállítmányt hoztak Budapestre. 1957-ben 17 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult. Fényezőként, 1964-től kocsikísérőként dolgozott. 1965-ben belekeverték egy lopási ügybe, így le kellett töltenie hátralévő büntetését is. 1973 novemberében szabadult. Ismét kocsikísérő, majd rakodómunkás lett.
[nyilvános] »202« 1988. 12 ív és melléklet, Eörsi László.    
10. Karátson Gábor (1935),  festő, író. 1956-ban joghallgatóként tagja lett az ELTE forradalmi bizottságának, részt vett a MEFESZ egyetemi szervezetének megalakításában, csatlakozott a nemzetőrséghez. A november 4-e utáni szellemi ellenállás aktív résztvevője volt. 1957-ben őrizetbe vették, 1 év 8 hónap szabadságvesztésre ítélték. Szabadulása után fizikai munkás, majd a Nemzeti Színház statisztája volt. 1964-től idegen nyelvű kézirat-előkészítői és korrektori munkát végzett, 1974-től a Corvina Kiadó szerkesztője volt. 1991-től a Miskolci Bölcsész Egyesület, majd a Janus Pannonius Tudományegyetem, illetve az ELTE előadója, keleti filozófiát tanít. 1968 óta szerepel képzőművészeti kiállításokon, több művészeti és filozófiai könyv szerzője. A nyolcvanas évektől a környezetvédelmi mozgalom aktív résztvevője.
[kutatható] »401« 1991-1992. 14 ív és melléklet, Romvári Zsuzsa.      
11. Kende Péter (1927),  Újságíró, politológus. 1947-től a Szabad Nép újságírója, 1949-től külpolitikai szerkesztője volt. 1953-tól támogatta Nagy Imre politikáját. 1954 októberében egy MDP-taggyűlésen bírálta a lap szerkesztőit és a párt vezetését, ezért 1954 decemberében eltávolították az újságtól, és Szegedre helyezték, a Délmagyarország című laphoz. A forradalom alatt a Magyar Szabadság szerkesztője, a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom tagja, az Október Huszonharmadika című illegális újság munkatársa volt. 1957-ben elhagyta az országot. Párizsban telepedett le, a Sorbonne-on folytatta tanulmányait. 1958-ban részt vett Az igazság a Nagy Imre-ügyben című dokumentumgyűjtemény összeállításában. 1959-64-ban a brüsszeli Nagy Imre Politikai és Társadalomtudományi Intézet munkatársa volt. 1961-93 között a Centre National de la Recherche Scientifique munkatársa, 1974-től kutatási igazgatója volt. 1978-89 között a párizsi Magyar Füzetek szerkesztője volt. 1989-ben részt vett az 1956-os Intézet alapításában, 1994-től a kuratórium elnöke. 1993-ban a MTA külső tagjává választották.
[nyilvános] »84« 1987. 24 ív, Kozák Gyula.    
12. Keresztes Sándor (1919),  Jogász, politikus. 1944-ben részt vett a Demokrata Néppárt megalapításában. 1946-49 között tagja volt a párt végrehajtó bizottságának. 1947-48-ban országgyűlési képviselő, a frakció titkára. 1948 nyarán megfosztották mandátumától. Nem térhetett vissza munkahelyére, ezért 1949-től előbb harisnyakötésből tartotta el családját, majd az Új Ember katolikus hetilapnál pénzbeszedő és fűtő volt. 1953-ban megszervezte a feloszlatott szerzetesrendek tagjainak megélhetést biztosító Solidaritas Háziipari Szövetkezetet. 1956-ban tagja volt a budafoki forradalmi bizottságnak, és részt vett a DNP újjászervezésében. 1957-ben 4 hónapra Kistarcsára internálták. 1962-től 1980-ig az Új Ember kiadóhivatala vezetője, illetve 1989-ig a Szent István Társulat jogtanácsosa volt. 1989-ben részt vett a Kereszténydemokrata Néppárt újjászervezésében, 1990 májusától 1997-es lemondásáig a párt tiszteletbeli elnöke volt. 1994-98 között országgyűlési képviselő, 1990-94-ben Magyarország vatikáni és a Máltai Lovagrendnél akkreditált nagykövete volt.
[kutatható] »104« 1988. 40 ív és melléklet, Javorniczky István.      
13. Kiss Tamás (1934),  jogász. 1956-ban a szegedi egyetem hallgatójaként részt vett a MEFESZ egyetemi szervezetének megalakításában. Október 27-étől nemzetőr volt, novemberben röplapok készítésében és terjesztésében vett részt. 1959-ben 5 év szabadságvesztésre ítélték, 1960-ban szabadult. 1963-tól Balassagyarmaton segédmunkásként, majd könyvelőként dolgozott. 1976 óta jogtanácsos. 1990-94 között Balassagyarmat alpolgármestere, 1996-tól 1999-ig a Miniszterelnöki Kabinetirodán a kormányfő politikai üldözöttek ügyeivel foglalkozó tanácsadója volt. 2002-ben a Pofosz alelnökévé választották.
[nyilvános] »734« 2000. 8 ív, Molnár Adrienne.      
14. Kósa Katalin (1943),  Tanár. Apja, Kósa Pál asztalos 1956-ban az Újpesti Nemzeti Bizottság tagja és a forradalmi bizottság elnöke volt. A forradalom leverése után részt vett a fegyveres ellenállásban. 1959-ben halálra ítélték, és kivégezték. Katalin az általános iskola befejezése után csak 1959-ben tanulhatott tovább esti tagozaton. Érettségi után műszaki technikumot végzett, majd gyakorlati ismereteket tanított egy általános iskolában, és elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem műszaki oktatói szakát. A Pofosznak és az 56-os Szövetség budapesti elnökségének tagja. [GY]
[kutatható] »658« 1995. 4 ív, Kőrösi Zsuzsanna.    
15. Kuklay Antal (1932),  Katolikus pap, művészettörténész. 1956-ban Budapesten teológushallgatóként részt vett az Állami Egyházügyi Hivatal iratainak lefoglalásában és a vidéki papokat tájékoztató brosúra készítésében. 1958-ban 10 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-as szabadulása után nem gyakorolhatta hivatását, ipari, majd ásatási segédmunkásként dolgozott. A hatvanas években Sárospatakon létrehozta és azóta is gondozza a Római Katolikus Egyházi Gyűjteményt. 1973-tól Köröm községben plébános.
[nyilvános] »216« 1989-1990. 9 ív és melléklet, Molnár Adrienne.      
16. Lukách Krisztina (1956),  közgazdász, katolikus hitoktató. Lukách Tamás (lásd ott), leánya.[GY]
[nyilvános] »581« 1994. 3 ív, Kőrösi Zsuzsanna.      
17. Lukách Tamás (1923-2000),  lakatos, gépészmérnök. 1939 óta dolgozott a Ganz Vagon- és Gépgyárban, csoportvezetővé, osztályvezetővé, végül a tervgazdasági főosztály helyettes vezetőjévé nevezték ki. 1956-ban a gyár munkástanácsának titkára volt. December 5-én letartóztatták, de a gyárban kitört sztrájk miatt két nap múlva szabadon engedték. 1957 decemberében 8 év szabadságvesztésre ítélték. 1962-ben szabadult. 1963 decemberétől az Óbudai Hajógyárban dolgozott. Elvégezte a Bánki Donát Gépipari Főiskolát. 1969-től műszaki ügyintéző. 1983-tól rövid ideig a Tiszafüredi Hajógyárban dolgozott, majd visszatért Óbudára.
[nyilvános] »399« 1992. 6 ív, Abod László.      
18. Mervó Zoltán (1930),  Gépészmérnök. 1956-ban a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány tagja, az Orvosi Műszergyár munkástanácsának elnöke volt. 1957-ben 6 év szabadságvesztésre ítélték, másodfokon új eljárást rendeltek el. 1958 áprilisában 1 év 8 hónap szabadságvesztésre ítélték, októberben szabadult. Technikusként, majd mérnökként dolgozott.
[nyilvános] »393« 1992. 4 ív, Valuch Tibor.    
19. Nádasdy Ferenc (1937),  Marketingmenedzser. A Nádasdy-család grófi ágának leszármazottja. Az érettségit követően segédmunkásként dolgozott. 1956-ban emigrált. Az USA-ban közgazdaság-tudományi egyetemet végzett, majd Kanadában telepedett le. 1991-ben megszervezte a Nádasdy Alapítványt és a Nádasdy Akadémiát. 1998-ban hazatelepült.
[kutatható] »765« 2003. 10 ív, Markovits Ferenc.      
20. Orbán György (1950),  Jogász, könyvkereskedő. Édesapja, Orbán Nándor (1910-1981) katonatiszt, 1948 után segédmunkás, a forradalom idején a nagykanizsai nemzetőrség parancsnoka volt. Ezért 1958-ban tízévi börtönbüntetésre ítélték. 1963-as szabadulása után edzőként, majd szőlőmunkásként dolgozott. [GY]
[kutatható] »693« 1997. 10 ív és melléklet, Molnár Adrienne.      
21. Pákh Tibor (1924),  Jogász, műszaki fordító. 1945-1948 között szovjet hadifogságban volt. 1956. október 25-én megsebesült a Kossuth téri sortűznél. 1957-től nyilvánosan hangoztatta véleményét az idegen megszállásról és az ötvenhatos szabadságharcról. 1960-ban ellenforradalmi tevékenység vádjával tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. A börtönben több alkalommal is tiltakozott az emberi jogok sérelmére elkövetett túlkapások ellen. 1971-es szabadulása után tovább küzdött Magyarország önrendelkezési jogának visszaszerzéséért. Munkavállalását mindvégig akadályozták, megbízásos fordítómunkákból élt.
[nyilvános] »690« 1997-1998. 10 ív és melléklet, Balázs Eszter.      
22. Pap János (1925-1994),  Politikus, pártfunkcionárius. 1949-től az MDP Veszprém Megyei Bizottsága munkatársa, valamint 1957-1961 és 1965-1985 között az MSZMP Veszprém Megyei Bizottsága első titkára volt. 1961-1963 között belügyminiszter, majd 1965-ig miniszterelnök-helyettes volt.
[kutatható] »106« 1987. 14 ív és melléklet, Kozák Márton.      
23. Pelcz József (1946),  Gépészmérnök, tanár. Édesapja, id. Pelcz József 1956-ban a MÁV vezérigazgatóság forradalmi bizottságának az elnöke volt. Ifj. Pelcz az NDK több városában dolgozott, részt vett a greifswaldi és a paksi atomerőmű építésében is. 1971-1994 között a Gyár- és Gépszerelő Vállalat munkatársa volt, 1995-től az R&M Kft. műszaki vezetője.
[kutatható] »773« 2003-2004. 10 ív, Lénárt András.    
24. Péterfi Miklós (1930-1983),  Munkás, építész. 1956-ban az Újpesti Nemzeti Bizottság tagja volt. 1959-ben halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1968-as szabadulása után építészmérnöki diplomát szerzett.
[nyilvános] »181« 1982. 12 ív, Kozák Gyula, Mécs Imre.  
25. Puchert János (1934),  Lakatos. A komlói szénbányában dolgozott, majd 1954-ben bevonult katonának. 1956. november 1-jén egységét a Juta-dombhoz vezényelték, ahol november 4-én tűzharcot vívtak az egyik Budapestre bevonuló szovjet egységgel. 1958-ban halálra ítélték, majd ítéletét kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1970-ben szabadult.
[nyilvános] »615« 1994-1995. 16 ív és melléklet, Szakolczai Attila.      
1 2 következő
Copyright © 2004 Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány – impresszum