 |
ÉLETRAJZ |
|
| INTERJÚ ÉS DOKUMENTUMOK |
< vissza |
|
Révész András (1909-1996) | |
|
||
|
||
|
||
| Budapesten született. Apja, Révész Mihály a Népszava szerkesztője volt. Érettségi után beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára, ahol 1936-ban doktori vizsgát tett. 1927-ben belépett az Magyar Szociáldemokrata Pártba, egyúttal a magánalkalmazotti szakszervezetbe. 1929-től - még egyetemi hallgatóként - a Városháza tisztviselője volt, előbb az árvaszék gyermekvédelmi osztályán, majd 1936-tól a kórházi osztályon dolgozott. 1930 és 1931 között katonai szolgálatot teljesített. 1935-ben egyik alapítója volt az Apolló című lapnak. Mint városi alkalmazott, álnéven publikált a Népszavában. 1941-ben zsidó származása miatt áthelyezték az I. kerületi elöljáróságra. 1943-tól munkaszolgálatot teljesített, 1945. február 21-én tért haza. 1945-ben a városházi SZDP-szervezet elnökévé választották. Augusztustól a Szociáldemokrata Párt budapesti szakszervezeti titkára volt. Munkahelyén kinevezték vezető főjegyzővé, 1947-1948-ban tanácsnoki rangban a szociálpolitikai osztály helyettes vezetője volt. 1948 februárjában a kommunista párttal való egyesülés támogatói, miután átvették a párt irányítását, kizárták az SZDP-ből. Állását is elveszítette, gombatermesztésből tartotta fenn magát. 1948-ban belépett a Petőfi Szabadkőműves Páholyba. Részt vett a többi kizárt SZDP-tag támogatására létrehozott, Kéthly Anna vezette hatfős bizottság munkájában. 1950. június 14-én letartóztatták, előbb halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1955. november 25-én szabadult. 1956 októberében részt vett a Magyar Szociáldemokrata Párt újjászervezésében, a párt főtitkárhelyettese lett. November 1-3. között részt vett Bécsben a Szocialista Internacionálé ülésén. Hazatérése után, november 5-én megsebesült, december közepéig kórházban kezelték. 1956 szeptemberében a Budakalászi Textilművek jogtanácsosaként kapott munkát, 1963-tól ugyanott a jogtanácsosi iroda vezetője volt. 1972-ben nyugdíjazták, de 1988-ig tovább dolgozott. A hazai szociáldemokrata hagyomány képviselője. A Kádár-rendszer éveiben igyekezett kapcsolatot tartani az emigrációval, támogatta a börtönviselt, nélkülöző szociáldemokratákat. 1989-ben részt vett az MSZDP újjáalakításában, februártól júniusig pártelnök, majd októberig tiszteletbeli elnök volt. A párt belső vitái nyomán a Független Szociáldemokrata Párt elnöke volt. 1991-ben részt vett a Magyar Munkások Demokratikus Szövetsége megalapításában. 1992-1993-ban a Szociáldemokrata Néppárt tiszteletbeli elnöke volt. Kitüntetése: Demény Pál-emlékérem (1992). |
||
|
||
|
||
|
||
|
|
|
|
||
Révész András: "1956-ban szociáldemokrata alternatíva nem merült fel"