 |
Kende Péter (1927) |
|
|
|
|
|
Budapesten született, szülei orvosok voltak. Apja, Kende Zsigmond polgári radikális politikus a Galilei Kör alapító tagja, részt vett az őszirózsás forradalomban, és a Magyar Radikális Párt színeiben tagja volt az 1947-1949-es Országgyűlésnek.
A felvilágosult szellemű Német Birodalmi Iskolában kezdte tanulmányait. 1944-ben részt vett az ellenállási mozgalomban, a nyilaspuccs után illegalitásba vonult. 1945. február végén Szegedre került, júniusban ott érettségizett. Ősztől jogi tanulmányokba kezdett a budapesti tudományegyetemen, majd átiratkozott a bölcsészettudományi karra, ahol történelmet és szociológiát hallgatott. 1945 márciusában csatlakozott a MADISZ-hoz, majd májusban belépett az MKP-ba. 1945-1946-ban az Utunk és az Ifjúság szerkesztője, 1947 márciusától a párt központi lapja, a Szabad Nép újságírója, 1949-től külpolitikai szerkesztője volt. Pártiskolát végzett, majd maga is részt vett előadóként a marxizmus-leninizmus egyetemi oktatásában. 1953-tól támogatta Nagy Imre politikáját. Bekerült a Szabad Nép pártszervezetének vezetőségébe, 1954-től párttitkár volt. 1954 októberében egy MDP-taggyűlésen támadta a lap szerkesztőinek és a párt vezetésének politikáját, ezért 1954 decemberében eltávolították az újságtól, és Szegedre helyezték, a Délmagyarország című laphoz. 1956-ban a Külkereskedelmi Minisztériumban dolgozott. Részt vett a Petőfi Kör vitáin.
A forradalom alatt a Magyar Szabadság szerkesztője volt. A november 4-i szovjet invázió után a volt pártellenzékiek illegális szervezetének, a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalomnak a tagja, az Október Huszonharmadika című illegális újság munkatársa volt. A letartóztatási hullám elől menekülve 1957. január 30-án elhagyta Magyarországot.
Párizsban telepedett le, a Sorbonne-on, az Ecole Pratique des Hautes Etudes-ön folytatta szociológiai tanulmányait, majd 1964-ben szociológiai doktorátust szerzett. 1958-ban részt vett Az igazság a Nagy Imre-ügyben című dokumentumgyűjtemény összeállításában. 1959-1964 között a brüsszeli Nagy Imre Intézet munkatársa volt. 1961-1993 között a Centre National de la Recherche Scientifique munkatársa, 1974-től kutatási igazgató volt. 1969-től egyetemi oktató. 1962-1989 között az Irodalmi Újság állandó szerzője volt. 1978-ban megalapította a párizsi Magyar Füzeteket, annak szerkesztője 1989-ig. 1983-tól az Emberi Jogok Magyar Ligájának alelnöke. 1989-ben részt vett az 1956-os Intézet alapításában, 1994-től a kuratórium elnöke. 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. 1993-2000 között vendégprofesszor volt az ELTE politikaelméleti tanszékén. A Politikatudományi Szemle szerkesztőbizottsági elnöke.
Kitüntetései: Nagy Imre-emlékplakett (1991), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1996), Francia Becsületrend lovagi fokozata (1997).
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kende Péter: "A Magyar Füzetek nem tudott volna fönnmaradni a budapesti szerzőgárda nélkül"