 |
Keresztes Sándor (1919) |
|
|
|
|
|
Magyarókereken (ma: Románia) született. Édesapja tanító volt. Kolozsvárott, a piarista gimnáziumban érettségizett. 1943-ban államtudományi doktorátust szerzett a kolozsvári tudományegyetemen. Egyetemistaként részt vett különböző katolikus szervezetek munkájában. 1941-1944-ben a kolozsvári Hivatásszervezet titkára. 1943-1944-ben a kolozsvári városháza szociális fogalmazója. Az Erdélyi Katolikus Egyházmegye Új Erdély című folyóiratának segédszerkesztője. 1944 őszén családjával - a front elől menekülve - Budafokra, felesége szüleihez költözött. A Belügyminisztérium közigazgatási osztályán helyezkedett el. Részt vett az üldözöttek mentésében. A nyilas hatóságok 1944. december 4-én letartóztatták, de hamis papírok segítségével sikerült kiszabadulnia.
A budafoki városházán mint a közellátási osztály vezetője részt vett az élet újraindításában. 1945-1947-ben ismét a Belügyminisztériumban dolgozott, fogalmazó volt a közigazgatási osztályon. 1944 novemberében részt vett az akkor még illegális Demokrata Néppárt megalapításában. 1946-1949 között tagja volt a párt végrehajtó bizottságának. 1947-1948-ban országgyűlési képviselő, a frakció titkára. Miután 1948 nyarán - korábbi hivatásszervezeti tagságát ürügyként felhasználva - megfosztották mandátumától, visszavonult a közélettől. Nem térhetett vissza korábbi munkahelyére, ezért 1949-től előbb harisnyakötésből tartotta el családját, majd az Új Ember katolikus hetilap kiadóhivatala alkalmazta pénzbeszedőként, illetve fűtőként. 1953-ban Czapik Gyula egri érsek felkérésére megszervezte a feloszlatott szerzetesrendek tagjainak megélhetést biztosító Solidaritas Háziipari Szövetkezetet. 1953-1959 között az Állami Egyházügyi Hivatal kezdeményezésére rendőri felügyelet alatt állt.
1956-ban tagja volt a budafoki forradalmi bizottságának, és részt vett a DNP újjászervezésében. A szovjet csapatok bevonulása után aláírta a Bibó István nevéhez köthető Nyilatkozat Magyarország állami, társadalmi és gazdasági rendjének alapelveiről és a politikai kibontakozás útjáról című memorandumot. 1957 júliusától négy hónapra Kistarcsára internálták.
1962-ben jogi diplomát szerzett Pécsen, ezt követően 1980-ig az Új Ember kiadóhivatala vezetője, illetve 1989-ig a Szent István Társulat jogtanácsosa. 1963-tól az erdélyi magyar kisebbség érdekében többször közvetített üzeneteket Márton Áron erdélyi püspök és Illyés Gyula között. 1974-ben memorandumban fordult Kádár Jánoshoz az egyházpolitika és az erdélyi magyar kisebbség ügyében. 1988-ban megalapította a Márton Áron Társaságot. 1989-ben részt vett a Kereszténydemokrata Néppárt újjászervezésében, a szervezőbizottság, majd 1990 májusáig a párt elnöke, akkor tiszteletbeli elnökké választották. 1990. április-augusztus között, majd az 1994-1998-as ciklusban ismét országgyűlési képviselő. 1990-1994-ben vatikáni és a Máltai Lovagrendnél akkreditált nagykövet, 1990-ben e megbízatása miatt mondott le képviselői mandátumáról. 1997. július 25-étől, a KDNP-frakció feloszlása után független képviselőként vett részt a törvényhozás munkájában. 1997. október 25-én lemondott a tiszteletbeli pártelnökségről, felfüggesztette párttagságát, és visszavonult a közélettől.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Keresztes Sándor: "Mi 1956-ban éppen csak életjelt adtunk magunkról"
Bemutatkozás