|
Karátson Gábor (1935) |
|
|
|
|
|
Budapesten született. Édesanyját a főváros ostroma alatt elvesztette. Édesapja jogász volt. Középiskolai tanulmányait a Szent Imre Gimnáziumban és a Lónyai utcai református gimnáziumban végezte, végül 1953-ban a József Attila Gimnáziumban érettségizett. 1954-ben az ELTE magyar-német szakára jelentkezett, de átirányították a jogi karra.
1956. október 23-án jelen volt a Sztálin-szobor ledöntésénél. November 1-jén az ELTE forradalmi bizottsági tagjává választották, csatlakozott a nemzetőrséghez. Részt vett a MEFESZ egyetemi szervezetének megalakításában. Bárány János meghívására felvette a kapcsolatot a csepeli fiatalok szervezetével, a Magyar Forradalmi Ifjúsági Szövetséggel, január végéig kijárt a csepeli gyárba. Illegális kiadványokat terjesztett. 1956-1957 fordulóján Dornbach Alajossal együtt részt vett egy külföldet tájékoztató fényképgyűjtemény összeállításában, amely Göncz Árpád közreműködésével jutott el az indiai követségre. 1957. március 12-én őrizetbe vették, de négy hét után szabadon engedték. Júniusban véglegesen letartóztatták. 1958 februárjában három év börtönbüntetésre ítélték, amit 1958. október 13-án másfél évre csökkentettek. 1958 novemberében szabadult. Fizikai munkás, majd a Nemzeti Színház statisztája volt. 1964-től idegen nyelvű kézirat-előkészítői és korrektori munkát végzett a Corvina Kiadó számára. 1974-től a Corvina Kiadó szerkesztője. 1991-től a Miskolci Bölcsész Egyesület, majd a Janus Pannonius Tudományegyetem és az ELTE előadója, keleti filozófiát tanít.
1968 óta rendszeresen szerepel képzőművészeti kiállításokon. Több művészeti és filozófiai könyv szerzője, lefordította Lao-ce Tao te kingjét. A nyolcvanas évektől aktív résztvevője a környezetvédelmi mozgalmaknak. 1991-ben bekerült a budapesti magisztrátus tagjai közé. 1995-től a Magyar Festők Társaságának elnöke.
Kitüntetése: Nagy Imre-emlékplakett (1995).
|
|
|
|
|
|
|
|
|