 |
ÉLETRAJZ |
|
| INTERJÚ ÉS DOKUMENTUMOK |
< vissza |
|
Vörös Vince (1911-2001) | |
|
||
|
||
|
||
| Kisbicsérden született kisparaszti családban. Hat elemit, majd téli gazdasági iskolát végzett, ezután gazdálkodott. 1935-ben belépett az FKgP-be. 1939-ben ő irányította Perr Viktor Sixtus kisgazdapárti képviselőjelölt választási kampányát. 1937-1938-ban kezdeményezésére indult el a fiatal gazdák érdekvédelmi-kulturális kalászos mozgalma. 1941-ben részt vett a Magyar Parasztszövetség alapításában, 1942-től ő irányította a kalászos szakosztály munkáját. 1943-tól a parasztszövetség alelnöke volt. A harmincas években több cikke megjelent a Szabad Szóban és a Kis Újságban. Kapcsolatba került a népi írókkal, 1939-ben rövid ideig a Nemzeti Parasztpárt elnökségének a tagja volt. 1944 februárjában behívták katonának, Lengyelország területén teljesített frontszolgálatot. Novemberben szabadságon volt, amikor a szovjet csapatok elérték Bakonyát. 1944 decemberében a pécsi választói nagygyűlésen képviselőnek delegálták az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, az alakuló ülésen jegyzővé választották. 1945 márciusától a vármegyei törvényhatósági bizottság tagja volt. A megyei földbirtokrendező tanács tagjaként részt vett a földosztásban. 1945 májusától az országos pártközpontban Nagy Ferenc főtitkár helyettese, a vidéki szervezés felelőse volt. Augusztusban formálisan is főtitkárhelyettes és intézőbizottsági tag lett. 1945 júniusában a Magyar Parasztszövetség főtitkárává választották. 1945 novemberében ismét képviselővé választották, 1946 áprilisáig ő irányította a párt propagandaosztályát. 1947 januárjában a Magyar Közösség-ügyben rövid időre őrizetbe vették, de ellene megszüntették az eljárást. 1947 júniusától Baranya megyei pártalelnök, egyben 1948-ig a parasztszövetség lapja, a Magyar Parasztélet szerkesztője volt. Miután 1948 őszén feloszlatták a szövetséget, hazaköltözött Bakonyára. 1950-ben kuláklistára tették, ezért felajánlotta földjét az államnak. 1952-től farmvezető a Hetvehelyi Állami Gazdaságban, majd agronómus, illetve pénztáros volt. 1955-ben az ÁVH a pécsi uránbánya őrsége számára lefoglalta a házát, őt és családját kitiltotta a pécsi járás területéről. Kánban favágóként tartotta el családját. 1956-ban Dobi István segítségével visszaköltözhettek Bakonyára. 1956. október-novemberben bekapcsolódott az FKgP és a Parasztszövetség újjászervezésébe. November 4-én Kovács Béla kísérőjeként menedéket kért az USA követségén, de elutasították. 1957-től kocsikísérő, majd 1958-tól tíz éven át a kenyérmezői sertéshizlalda brigádvezetője, közben szakszervezeti titkár volt. Ezt követően karosszériadíszítő lakatos lett Pécsett, majd magtáros a kővágószöllősi téeszben, illetve portás a pécsi vízműveknél. 1988-ban a Kovács Béla Politikai Társaság elnöke, 1989 márciusától az FKgP Ideiglenes Intézőbizottsága vezetője, majd júniustól a párt elnöke volt. 1990-ben képviselővé választották. Miután az Országgyűlés alelnöke lett, lemondott pártelnöki tisztéről. 1992 februárjában, a pártalkotmányt megsértve harmincöt képviselőtársával együtt kizárták a pártból. 1998-ban örökös tiszteletbeli elnökként ismét bekapcsolódott a párt életébe. Aktív politizálástól való visszavonulása után Politikai utam címmel megírta az emlékiratait. Kitüntetései: Munka Érdemrend ezüst fokozat (1970), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Április Negyedike Érdemrend (1985). |
||
|
||
|
||
|
||
|
|
|
||||
|
||||||
|
|
|||||
|
||||||
|
| |
||||
Vörös Vince: "A további tárgyalás Kádárékkal azonban soha nem jött létre"
Bemutatkozás