 |
ÉLETRAJZ |
|
| INTERJÚ ÉS DOKUMENTUMOK |
< vissza |
|
Vásárhelyi Miklós (1917[Fiume (ma: Rijeka, Horvátország)] -2001[Budapest, Magyarország]) | |
|
||
|
||
|
||
| Fiuméban (ma: Rijeka, Horvátország) született polgári családban. Apja banktisztviselőként dolgozott. A család 1929-ben hazatelepült Magyarországra. Debrecenben érettségizett, 1936-1937-ben a római egyetemen, majd 1939 és 1942 között a debreceni egyetem jogi karán tanult. 1938-ban belépett a KMP-be, részt vett az ellenállási mozgalomban. 1938-1941 között az óbudai szociáldemokrata ifjúsági szervezet titkára volt. A második világháború alatt különleges munkaszolgálatosként egy fegyvergyárban dolgozott. 1944-1945-ben kisegítő karhatalmi alakulat tagjaként részt vett a fegyveres ellenállásban. 1945-től a Szabadság, majd az MKP központi lapja, a Szabad Nép munkatársa, a szerkesztőbizottság tagja volt. 1946-ban az újság különtudósítójaként részt vett a párizsi béketárgyalásokon. 1948-ban a Pócspetri-ügy kapcsán az egyházak elleni propagandakampány egyik hangadója volt. 1950-ben rövid ideig a Magyar Rádiót vezette. 1951-től a Művelt Nép felelős szerkesztője, majd 1952-től 1954-ig a Hungary-Vengrija főszerkesztője volt. 1954 májusától a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese volt. Nagy Imre legszűkebb politikai köréhez tartozott, a pártellenzék aktív irányítója volt. Nagy Imre miniszterelnök 1955. áprilisi leváltása után felmentették, ezután a Művelt Nép Könyvkiadó könyvtárosa lett. 1955 májusában, a Lapkiadó Vállalat párttaggyűlésén Gimes Miklóssal együtt a magyar-jugoszláv viszony tisztázását és a Rajk-per felülvizsgálatát követelte, amiért szigorú pártmegrovásban részesült. 1955 októberében részt vett a kultúra állami irányítása ellen tiltakozó, az MDP KV-hez intézett memorandum elkészítésében, amiért decemberben kizárták az MDP-ből; 1956-ban a KEB visszaadta párttagságát. 1956. november 1-jén kinevezték a Nagy Imre-kormány sajtófőnökévé. A november 4-ei szovjet invázió után a jugoszláv katonai attasé lakására menekült, míg családja a követség épületében talált menedéket. November 23-án, az addig a jugoszláv követségen tartózkodó Nagy Imre-csoporttal Romániába hurcolták. 1957. április 10-én Snagovban letartóztatták, és Magyarországra szállították. 1958. június 15-én a Nagy Imre és társai-perében kilencedrendű vádlottként a Legfelsőbb Bíróság öt év börtönbüntetésre ítélte. 1960 áprilisában szabadult. 1962-től a Képzőművészeti Kiadónál, majd a Filmtudományi Intézetnél, illetve a Tükör című lapnál dolgozott. Az Élet és Tudomány szerkesztője volt, ahonnan 1964-ben elbocsátották. 1972-ig egy építőipari ktsz anyagbeszerzőjeként dolgozott. 1972-től 1990-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetében sajtó- és diplomáciatörténeti kutatásokkal foglalkozott. 1973-tól a filmgyárban dramaturg volt. 1979-ben aláírta a Charta 77 csehszlovákiai polgárjogi mozgalom bebörtönzött tagjaival szolidaritást vállaló nyilatkozatot. 1981-től részt vett a forradalom történetét tárgyaló, másfél évig tartó illegális kerekasztal-beszélgetésen. 1983-1984-ben a Columbia Egyetem vendégtanára volt. 1984-től az MTA-Soros-alapítvány bizottságában Soros György személyes képviselője, 1991-től 1993-ig az alapítvány alelnöke, majd 2001-ig elnöke volt. Előadást tartott az 1985-ös Monori Találkozón. 1986 decemberében az Eörsi István lakásán rendezett illegális ötvenhatos konferencia egyik szervezője és előadója volt. 1988-ban az Új Márciusi Front alapító tagja. 1988-1992 között a TIB alapító elnöke volt, ebben a minőségében mondott beszédet 1989. június 16-án Nagy Imre és mártírtársainak temetésén. 1992-ben kilépett a szervezetből. 1988 májusában részt vett a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd novemberében az SZDSZ megalakításában. 1989-től az SZDSZ Országos Tanácsa tagja, 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselő volt. Kitüntetései: Nagy Imre-emlékplakett (1996), Demény Pál-emlékérem (1997), a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíja (1998). |
||
|
||
|
||
|
||
|
|
|||||
|
||||||
|
|
|||||
|
||||||
|
| |
||||
Vásárhelyi Miklós: Élni a börtön után
Anyagbeszerző a Szöviben