|
Gyenes Judith (1932) |
|
|
|
|
|
Budapesten született. Apja, Gyenes István (1897-1972) jogász a közigazgatásban dolgozott. A Nemzeti Parasztpártnak a megalapítástól tagja volt. 1945-ben Pest megye alispánja, majd a Belügyminisztérium Különleges Osztály II. Számú Igazoló Bizottsága elnöke lett, de 1947 nyarán a kommunista befolyás elleni tiltakozásul lemondott tisztségéről. 1956. november 1-jén beválasztották a Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsának elnökségébe. A Kertész Endre és társai elleni per negyedrendű vádlottjaként hat év börtönbüntetésre ítélték. 1960-ban szabadult.
Gyenes Judith férjét, Maléter Pál katonatisztet a forradalom alatt honvédelmi miniszterré nevezték ki. 1956. november 3-án a szovjet vezetéssel tárgyaló magyar katonai delegáció vezetője volt. Este a tököli szovjet bázison a tárgyalás folytatására érkezett küldöttség többi tagjával együtt Szerov tábornok, a KGB vezetője letartóztatta. A Nagy Imre-perben halálra ítélték, és 1958. június 16-án kivégezték.
Gyenes Judith származása miatt az érettségi után nem tanulhatott tovább. Az Országos Növényfajta Kísérleti Intézetben dolgozott. 1955-ben - mint Maléter Pálnét - felvették az Agrártudományi Egyetemre, 1957-ben - ugyanilyen okból - kitették onnan. 1957 februárjában elbocsátották munkahelyéről. Leánykori nevén parképítő és temetői segédmunkásként dolgozott. 1957. június elején kilakoltatták otthonából. 1958 őszétől alkalmi munkákból élt, majd éveken keresztül próbált állást találni, mígnem a Pest-Nógrád Megyei Állami Gazdaságok Központjánál alkalmazták. 1982 végétől eladó, majd 1983 júniusától 1985 tavaszáig az ORFI-ban leltárellenőr volt. Közben elvégezte a középfokú könyvtárosképző tanfolyamot. 1985 tavaszán az Orvostörténeti Könyvtárba került, 1992-től az 56-os Intézet könyvtárosa. 1983 júniusától rendszeresen részt vett az ellenzék által szervezett ötvenhatos megemlékezéseken. A TIB alapító tagjaként egyike volt azoknak, akik követelték az ötvenhatos mártírok rehabilitálását és méltó eltemetését.
Kitüntetés: 1956-os Emléklap (1990), Maléter Pál Emlékérem (1999).
|
|
|
|
|
|
|
|
|