 |
Abod László (1924-2001) |
|
|
|
|
|
Budapesten született. Szülei Trianon után Erdélyből menekült munkások voltak. A Református Teológiai Akadémián és a Pázmány Péter Tudományegyetemen Bölcsészettudományi Karán tanult, 1953-1956 között a Veszprémi Vegyipari Egyetem hallgatója. A negyvenes években tagja a baloldali népi értelmiségi társaságnak. 1945 augusztusában részt vett a MEFESZ balatonlellei alakuló ülésén. 1945-ben belépett az FKgP-be. 1945 decemberében a Független Ifjúsági Szövetség országos titkárává választották, részt vett a DIVSZ Balkáni Ifjúsági Tanácsának ülésén. 1946-1947-ben a Kisgazdapárthoz közel álló Magyar Kollégiumi Egyesület főtitkára, 1947-1948-ban a NÉKOSZ alelnöke és a József Attila Népi Kollégium igazgatója. 1948-tól a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa, 1950-ben elbocsátották. Ezt követően Szentendrén a Cementipari Vállalatnál könyvelő, majd az üzemgazdasági osztály vezetője. 1953-tól az óbudai 2. Számú Épületelemgyár üzemgazdasági osztályának vezetője. Az 1956-os forradalom idején a gyár munkástanácsának elnöke, a III. kerület képviseletében a KMT tagja, a külügyi- és sajtóbizottság egyik vezetője. 1956 decembere és 1957 márciusa között a 2. Sz. Épületelemgyár igazgatója. 1957 áprilisában letartóztatták, 1958. március 27-én a Rácz Sándor és társai perben nyolc év börtönbüntetésre ítélték. 1961-ben egyéni kegyelemmel szabadult. 1985-ös nyugdíjazásáig a Kőbányai Porcelángyárban segédmunkás besorolásban fordítói és tolmácsmunkát végzett, majd középvezetői munkakörben dolgozott. Több szilikátipari tankönyvet írt. A TIB tagjaként 1989-ben részt vett Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének szervezésében. Visszaemlékezései a "Szuronyok hegyén nem lehet dolgozni" című kötetben jelentek meg 1993-ban. |
|
|
|
|
|
|
|
|