 |
Lukách Tamás (1923-2000) |
|
|
|
|
|
Bécsben született. Nemesi eredetű családja felvidéki, huszártiszt apja és óvónő anyja a trianoni békeszerződés megkötése után menekültek el lőcsei otthonukból. Apját hároméves korában elveszítette, anyai nagyapja, aki a cseh uralom elől Magyarországra menekült, húgát és őt is örökbe fogadta, így 1927-től Budapesten, a Mária Valéria-újtelepen éltek.
1938-ban belépett a felvidéki menekültek szabadcsapatába, a Gyopár lövésztársaságba, de fiatal kora miatt csak rádiós kiképzést kapott. Később aktívan részt vett a leventemozgalomban. A Széchenyi István Reálgimnáziumban folytatott tanulmányait félbehagyta. A család anyagi helyzete a gazdasági világválság után megrendült, nem tudták fedezni az osztályismétlés költségeit. Rövid időre árvaházba került, majd 1939-ben ipari tanuló lett a Ganz Vagon- és Gépgyárban, 1942-ben kapta meg géplakatos és motorszerelő segédlevelét. 1944-ben önként jelentkezett katonai szolgálatra, Ausztria területén orosz hadifogságba esett. 1945 végén tért haza. Visszament a Ganz Vagon- és Gépgyárba, befejezte a középiskolát, majd beiskolázták egy kétéves tervgazdasági felsőfokú tanfolyamra, ami után csoportvezetővé, osztályvezetővé, végül a tervgazdasági főosztály helyettes vezetőjévé nevezték ki.
1956 októberében beválasztották a Ganz Vagon- és Gépgyár ideiglenes munkástanácsa elnökségébe. A tanács novemberi végleges megalakulása után a testület titkára lett. December 5-én letartóztatták, de a gyárban kitört sztrájk miatt két nap múlva szabadon engedték. A munkástanács nagy nehézségek közepette 1957 áprilisáig működött, ekkor néhány más tisztségviselővel együtt elbocsátották. Május 13-án letartóztatták. 1957 decemberében nyolc év börtönbüntetésre ítélték. 1960 áprilisában részt vett a Váci Börtön elítéltjeinek éhségsztrájkjában. Büntetésül fél évet magánzárkában töltött. 1962 szeptemberében szabadult.
A Csepeli Hajójavítóban kapott motorszerelőként munkát. 1963 decemberétől az Óbudai Hajógyárban dolgozott. Esti tagozaton elvégezte a Bánki Donát Gépipari Főiskolát. 1969-től műszaki ügyintéző. 1983-tól rövid ideig a Tiszafüredi Hajógyárban dolgozott, majd visszatért Óbudára, ahol környezetvédelmi szakemberként dolgozott 1991. évi nyugdíjazásáig.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lukách Tamás: "Nem barikádhangulatban mentem oda: megválasztottak, teljesítettem a kötelességemet"
Sztrájk a Ganz-ban (1956. december 11-12.)