 |
Kabelács Pál (1937) |
|
|
|
|
|
Budapesten, a Mária Valéria-telepen született. Apja szobafestő, anyja szakácsnő volt. Kilencen voltak testvérek. 1948-tól nevelőotthonban élt. 1952-ben kőműves ipari tanuló lett, de vizsgáit nem tette le. 1954-ben közveszélyes munkakerülés vádjával három hónapos börtönbüntetést kapott. Szabadulása után segédmunkásként dolgozott.
1956. október 23-án részt vett a Rákóczi tér közelében egy fegyverraktár feltörésében, majd a Rádió ostromában. 25-én hajnalban az Üllői út-Vajdahunyad utca sarkán felkelőtársaival együtt visszavertek egy szovjet harckocsitámadást, de az ütközetben könnyű lábsérülést kapott. 26-tól a Tompa utcai csoport tagjaként együtt harcolt fivéreivel. Részt vettek fegyverek lefoglalásában és több ávéhás elfogásában. A forradalom napjaiban Bécsből segélyszállítmányt hoztak Budapestre. 29-én éjjel egy oroszokkal vívott összecsapásban légnyomás tette harcképtelenné, majd a második szovjet beavatkozáskor újra légnyomást kapott. November második felében több társával disszidálni akart, de a határon feltartóztatták őket, és január 8-ig vizsgálati fogságban tartották. Még ebben a hónapban újra megkísérelte elhagyni az országot, de ezúttal is elfogták.
1957-től plakátragasztóként dolgozott. Miután március végén őt keresve László öccsét tartóztatták le, önként jelentkezett a rendőrségen; 25-én vették őrizetbe. 1957. május 22-én első fokon halálra, másodfokon június 25-én tizenhét év börtönbüntetésre ítélték. A börtönben két alkalommal öngyilkossági kísérletet követett el. 1960 áprilisában részt vett a Váci Börtön elítéltjeinek éhségsztrájkjában. 1963 márciusában amnesztiával szabadult.
Fényezőként, majd 1964-től kocsikísérőként dolgozott. 1965-ben belekeverték egy lopási ügybe, amelynek kárértéke mindössze 100 Ft volt, de az elmarasztaló ítélet miatt le kellett töltenie hátralévő büntetését is. 1973 novemberében szabadult. Ismét kocsikísérő lett, majd rakodómunkás a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalatnál.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kabelács Pál: "Volt értelme"