 |
Renner Péter (1933-1958) |
|
|
|
|
|
Brnóban (Csehország) született. Édesanyja zsidó volt, családját a németek a háború alatt elhurcolták. A háború befejeződését követő diszkriminációs intézkedések elől menekültek Magyarországra, majd anyja néhány év múlva Londonba költözött, és felvette az angol állampolgárságot. Esztergomban érettségizett, két évig térképészetet tanult a Földtani Intézetben. 1953 őszén vonult be katonai szolgálatra. A következő évben szolgálati titoksértés miatt fél évi börtönbüntetésre ítélte a katonai bíróság. 1955-ben szerelt le, és még ugyanebben az évben a Fővárosi Bíróság ítélte el fél évre devizabűntett címén. 1956. október 23-án csatlakozott a Szabad Nép-székház előtti tüntetéshez, és jelen volt a Sztálin-szobor ledöntésénél is. Este Csepelen segített röpcédulák terjesztésében. Másnap a Margit-hídnál őrizetbe vették, öt napig a Jászai Mari téri BM-épületben tartották fogva, ahol bántalmazták is, október 29-én szabadult. A Kilián laktanyához indult, de útközben előállították a Práter utcai fegyveresek. Miután tisztázta magát, velük maradt. Még aznap este ugyanott őrszolgálatra osztották be. Rövid idő múlva Pongrátz Gergely rajparancsnoknak nevezte ki; a Corvin közi csoport és a nemzetőrség parancsnoksága között volt összekötő. A szovjetek támadása után november 9-ig vett részt a fegyveres harcban, majd november 26-án Ausztriába menekült. Bécsben felvette a kapcsolatot a Várfalvi Lajos, Oltványi László és Buri István vezette Magyar Forradalmi Tanáccsal. Az ő megbízásukból, részletes utasításokkal jött vissza Magyarországra 1957. február 9-én. Fel akarta venni a kapcsolatot a működő munkástanácsokkal, megismerni céljaikat, politikai állásfoglalásukat; tájékozódni kívánt, hogyan lehetne az illegalitásban élőket és a letartóztatottak családjait segíteni. Egy nappal tervezett visszautazása előtt, 1957. február 27-én letartóztatták. Lebuktatásában döntő szerepe volt Szabó Miklósnak, az emigráns kisgazdapárt titkárának, aki a magyar hírszerzés ügynöke volt. Rennert első fokon szervezkedés vezetése és egyéb vádak alapján 1957-ben első-, majd 1958-ban másodfokon is halálra ítélték, és kivégezték. |
|
|
|
|
|
|
|
|
