 |
Kisházi Ödön (1900-1975) |
|
|
|
|
|
1916-ban szerszámesztergályos segédlevelet szerzett, 1917-ig a Blau és Lukács-gyárban, majd a Magyar Gázizzófénygyárban dolgozott. 1920-ban pár hónapig a Ganz Villamossági Gyár alkalmazta, majd rövid munkanélküliség után 1921-től a Röck Gépgyárba került. Esti tanfolyamon technikusi képesítést szerzett. 1926-1935 között a Svéd és Társa cégnél, majd 1941-ig az Egyesült Izzóban dolgozott. 1916-ban belépett a Vasas Szakszervezetbe, munkahelyein szakszervezeti bizalmi, illetve főbizalmi, az 1920-as évektől a szakszervezet választmányi tagja, 1931-1941 között részt vett a központi vezetőség munkájában. 1922-ben belépett az MSZDP-be. A német megszállás után segítséget nyújtott az üldözötteknek. A nyilas puccs után bujkálnia kellett. 1945. március 6-án megválasztották a Szakszervezeti Tanács elnökévé, ezzel egyidejűleg a Vasas Szakszervezet főtitkárhelyettese lett. Szintén 1945-től vett részt az Országos Társadalombiztosítási Intézet igazgatóságának munkájában. 1945. augusztus 20-ától az SZDP pártvezetőségi tagja, egyben bekerült a párt politikai bizottságába is. 1945. áprilisban, a budapesti választói nagygyűlésen mandátumot kapott az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, 1945. novemberben és 1947. augusztusban is parlamenti képviselő maradt. Ellenezte a kommunista párt által szorgalmazott iparági szakszervezeti szerkezetet, és bár elvileg egyetértett a munkáspártok egyesítésével, 1948-ban sorra leváltották szakszervezeti és politikai tisztségeiből, majd április 26-án mandátumát is vissza kellett adnia. Az MDP-be azonban átigazolták. 1948-1949-ben az Erősáramú Ipari Központ statisztikai osztályvezető-helyettese, 1949-től a Villamosállomás-szerelő Vállalat tervgazdálkodási osztályvezetője. 1952. május 2-án koholt vádak alapján letartóztatták, kizárták a pártból, és kitelepítették a családját Berettyóújfalura. Szeptember 25-én első, 1953. január 2-án másodfokon nyolcévi fegyházra ítélték. 1955. november 25-én egyéni kegyelemmel szabadult, az 1956. augusztus 10-i perújításkor felmentették, és visszavették az MDP-be. 1956-1957-ben a SZOT főtitkárhelyettese, 1957-től az elnökség tagja, miközben 1956. október 28-án megválasztották az újjáalakult Vasas Szakszervezet ideiglenes intézőbizottsága elnökévé. 1957. május 9. és 1963. március 20. között munkaügyi miniszter. 1958-tól újra országgyűlési képviselő, 1963. március 21-től haláláig az Elnöki Tanács elnökhelyettese. Az MSZMP-be csak 1957. decemberben lépett be, 1962-től KB-tag. 1957-től 1964-ig a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnöksége, majd az Országos Tanács tagja, és újra bekapcsolódott a SZOT Elnöksége tevékenységébe. |
|
|
|
|
|
|
|
|