 |
Perbíró József (1908-1991) |
|
|
|
|
|
A polgári iskola elvégzése után 1922-től egy nagykereskedelmi vállalatnál dolgozott gyakornokként, később osztályvezetőként. Munkája mellett gimnáziumban tanult, 1931-ben érettségizett, 1936-ban szerzett jogi diplomát a pécsi tudományegyetemen. 1937-től ugyanitt a jog- és államtudományi karon volt tanársegéd. Tudományos munkája mellett könyvtáros, majd a dékáni hivatal vezetője. 1937 és 1941 között katonai szolgálatot teljesített, részt vett a kárpátaljai és a bácskai területeken végrehajtott hadműveletekben. 1946-ban egyetemi magántanári képesítést szerzett. 1946-tól Egerben a szervezés alatt álló Szent István Katolikus Magyar Egyetem kereskedelmi és váltójogi tanszékének vezetője, annak 1949-es megszüntetéséig. Ezt követően a szegedi tudományegyetemen előbb a kereskedelmi és váltójogi, majd a gazdasági jogi, végül a mezőgazdasági és munkajogi tanszéket vezette. 1956-57-ben a jogi kar dékán-helyettese, az összegyetemi ifjúsági jóléti intézmények elnöke. 1956. október 20-án őt kérték fel a MEFESZ programalkotó nagygyűlésének levezetésére. Az október 23-a utáni napokban az egyetemi hallgatók ellátását és biztonságát igyekezett megszervezni. Október 27-én a rektori tanács megbízásából többek között ő képviselte az egyetemet az új városi vezetés megválasztására összehívott gyűlésen. Megbízták az ott megválasztott elnökség, a Néptanács vezetésével. A testület október 29-én mások bevonásával forradalmi nemzeti bizottsággá alakult át. Ennek elnökeként a forradalom bukásáig irányította a városi végrehajtó szervek munkáját. November 6-án a szovjetek rövid időre letartóztatták. A november 4-e után megalakult forradalmi-városi tanács végrehajtó bizottságnak előbb elnöke, később elnökhelyettese. 1957 februárjában előbb eltávolították pozíciójából, majd letartóztatták. Első fokon tizenöt évi börtönbüntetésre ítélték, amit a Legfelsőbb Bíróság életfogytiglani szabadságvesztésre súlyosbított. 1963-ban amnesztiával szabadult. Kiszabadulása után a Siófoki Vízműnél volt revizor, majd miután műszaki és mérnökközgazdász diplomát szerzett, műszaki-gazdasági tanácsadóként dolgozott nyugdíjazásáig. 1970-től 1991-ig Kecskeméten élt, szakfordításokat végzett, emlékiratain dolgozott. 1990-ben az egyetemi tanács rehabilitálta, és a Professor Emeritus kitüntető címet adományozta számára. |
|
|
|
|
|
|
|
|