 |
Fischer József (1901-1995) |
|
|
|
|
|
Krausz Ármin építészeti iskolájába szerződött kőművesinasnak, majd az építőipari felsőiskolában kezdett építészetet tanulni. Részt vett az őszirózsás forradalomban, majd belépett a Vörös Hadseregbe. A Tanácsköztársaság bukása után felvételt nyert az Iparművészeti Főiskolára, amelyet azonban megélhetési gondok miatt nem fejezhetett be. A Ligeti Miklós-féle kerámiaműhelyben volt vázafestő, később műszaki rajzoló. Másfél év után elbocsátották, egy magánépítésznél helyezkedett el előbb építésvezetőként, majd tervezőként. 1926-ban építőmesteri képesítést szerzett, és megbízást kapott a Császár-fürdő felépítésére. 1931-ben feleségével közös építészvállalkozásba kezdett. 1932-ben megszervezte a modern építészet kiállítását a Margitszigeten. Kapcsolatba került az MSZDP néhány vezető politikusával, ezért osztályellenes izgatás vádjával egy hónapi felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtották. Szociáldemokrata kapcsolatait továbbra is megőrizte, az 1939-es parlamenti választásokon képviselőnek jelölték, valamint megválasztották az MSZDP kezdeményezésére létrejött építészcsoport elnökének. A Tér és Forma című modern építészeti újság szerkesztője volt. 1940 januárjában sorkatonai szolgálatra hívták be, 1943-ban pedig SAS-behívót kapott, és a csepeli repülőtérre, majd egy dunántúli őrsre osztották be. A német megszállás után lakásán menekülteket bújtatott. 1944 novemberében dezertált, és ettől fogva családjával maga is bujkált. 1945 januárjában újjáépítési kormánybiztosnak nevezték ki, majd 1948-ig a Budapesti Közmunkák Tanácsának elnöke volt. Rövid ideig egy tervezővállalatnál dolgozott, majd műszaki ellenőr lett egy beruházási vállalatnál. A cég megszűnése után a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat tatarozórészlegének csoportfőnöke lett. A forradalom alatt lakása a szociáldemokrata politikusok találkozóhelye volt, a párt újjáalakulásakor beválasztották a vezetőségbe. November 3-án pártja jelöltjeként államminiszterré nevezték ki a koalíciós kormányban. A forradalom leverése után néhány napig bujkált, majd visszatért munkahelyére. 1959-ben elbocsátották állásából. Kivándorlási kérelmet nyújtott be, hét és fél évig várt az útlevélre. 1965-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol 1969-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Több tervező cégnél dolgozott, tagja lett a Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa (CIAM) magyar csoportjának. 1978-ban visszatelepült Magyarországra, de ettől kezdve már nem végzett szakmai tevékenységet. |
|
|
|
|
|
|
|
|