 |
Déry Tibor (1894.10.18.[Budapest] -1977.08.18.[Budapest]) |
|
|
|
|
|
1911-ben kereskedelmi érettségit szerzett, 1911-1912-ben Svájcban élt. 1913-tól 1918-ig nagybátyja fakitermelő és -feldolgozó üzemében dolgozott. Első feltűnést keltő műve, Lia című regénye 1917-ben a Nyugatban jelent meg. 1919-ben belépett a KMP-be. A Tanácsköztársaság alatt tagja lett az írói választmánynak, majd Bécsbe emigrált, ahol a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett. A bécsi Ma és a berlini Sturm munkatársa volt. 1924-től Párizsban élt: volt bolti szolga, bélyegkereskedő, majd nyelvtanár. 1926-ban Olaszországból tért haza. A Dokumentum című folyóiratban publikált. 1929 és 1935 között több európai országban élt. Hazatérése után Vértes Györggyel a Gondolat című legális kommunista folyóiratot szerkesztette. 1938-ban Gide oroszországi útinaplójának lefordítása miatt két hónapos fogházbüntetésre ítélték. 1939-ben Romániába utazott, álnéven fordított. 1945 után sorra jelentek meg művei, 1947-től a Csillag egyik szerkesztője. 1948-ban Kossuth-díjat kapott, de az 1950-es évek elejétől a hivatalos irodalompolitika mind gyakrabban bírálta a munkásosztály "helytelen" ábrázolása és "burzsoá erkölcsi maradványok" miatt: 1952 őszén zajlott az ún. Déry- vagy Felelet-vita. 1954-ben Nagy Imre reformtörekvései mellé áll, októberben nyílt levélben üdvözölte a miniszterelnök politikáját. Szerepe volt az 1955. őszi értelmiségi memorandum megszületésében, fellépett a sztálinista kultúrpolitika káros intézkedései ellen. Az 1955. decemberi irodalmi párthatározatban őt is megbélyegezték, pártbüntetésben részesítették. 1956. június 27-én a Petőfi Körnek a sajtóról és a tájékoztatásról szóló vitáján kiállt a nyilvánosság bővítése mellett, ezért kizárták a pártból. Az Írószövetség 1956. szeptemberi közgyűlésén az elnökség tagjává választották. A forradalom kitörése után igyekezett rávenni Nagy Imrét, hogy vonja vissza a statáriumot, és ismerje el a felkelők követeléseit. Írótársaival együtt mérsékletre intett, a törvényesség betartására szólított fel. A MÉFB-ben az Írószövetséget képviselte, részt vett munkástanácsüléseken. November 10-én Zelk Zoltánnal, Illyés Gyulával, Benjámin Lászlóval és Örkény Istvánnal a budapesti lengyel nagykövetségre menekült, de mivel csak rövid időre ígértek nekik menedéket, a követség épületét néhány óra múlva írótársaival együtt elhagyta. Tagja volt a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsának. November 15-én felszólalt a Vasas Szakszervezet Magdolna utcai székházában, ahol a munkástanácsok küldöttei előtt helyeselte a munkás önvédelmi milíciák felállítását. Ugyanezen a napon a KMT ülésén felolvasta a Petőfi Párt Farkas Ferenc által írt határozati javaslatát Nemzeti Kormányzó Tanács megalakítására. Írótársaival együtt követelte a Szovjetunióba deportáltak hazaengedését. 1957 áprilisában letartóztatták, és kilencévi börtönbüntetésre ítélték. 1960-ban amnesztiával szabadult, 1962-ig nem publikálhatott. A megszólalás előfeltételéül a kultúrpolitika irányítói önkritikus írásművet kívántak az írótól. Ez lett a Számadás című novella, amely kiszabadulása utáni első kötetében, a Szerelemben is megjelent. A hatvanas és a hetvenes években több regénye és tanulmánykötete jelent meg. |
|
|
|
|
|
|
|
|