ÉLETRAJZ angol 
INTERJÚ ÉS KÉPEK  < vissza 
Nagy Imre (1896-1958)
1915-től harcolt az első világháborúban, a következő év nyarán orosz hadifogságba esett. 1918 júniusától a Vörös Gárdában harcolt. 1920 februárjában belépett a bolsevik pártba. 1921 márciusában hazatért Magyarországra. Részt vett az MSZDP helyi szervezetének munkájában, de 1925-ben kizárták a pártból. 1925-ben az MSZMP egyik alapító tagja volt. 1927-ben rövid időre letartóztatták, szabadulását követően Bécsbe emigrált, de illegálisan több alkalommal visszatért Magyarországra. 1930-tól a Szovjetunióban élt. 1944 novemberében az MKP vezetőségének tagjaként tért vissza Magyarországra. Részt vett az Ideiglenes Nemzetgyűlés előkészítő bizottságának munkájában. 1944 decemberétől az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője, később nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő. Az Ideiglenes Nemzeti Kormányban földművelési miniszter, majd a koalíciós kormányban 1946. március 20-ig belügyminiszter. Ezt követően az MKP egyik titkára. 1947 és 1949 között az Országgyűlés elnöke volt. Helytelenítette a mezőgazdaság gyors kollektivizálását. Önkritikát gyakorolt, ennek ellenére 1949-ben kizárták a párt vezető szerveiből. 1953. július 4-én szovjet kezdeményezésre lett miniszterelnök. Megpróbált átfogó gazdasági, politikai reformokat megvalósítani. 1955. április 18-án leváltották tisztségeiből, december 3-án a pártból is kizárták. Nem volt hajlandó önkritikára, programjához ragaszkodott. A sztálinistákkal szembeni pártellenzék vezető politikusának tekintették. 1956. október 13-án visszavették a pártba. 1956. október 23-án a tüntetők követelésére visszavették a párt legfelső vezetésébe, és ismét ő lett a miniszterelnök. E tisztségében egyfelől igyekezett a forradalom legfőbb célkitűzéseit elfogadtatni az MDP-, valamint a szovjet vezetéssel, másfelől mérsékelni az általa túlzottnak ítélt követeléseket. A társadalom akaratával egyre inkább azonosulva tűzszünetet hirdetett, fellépett a szovjet csapatok távozásáért, deklarálta a többpártrendszer újbóli bevezetését. Válaszul arra, hogy a fegyverszünet ellenére újabb szovjet csapatok érkeztek az országba, november 1-jén bejelentette az ország semlegességét, kilépését a Varsói Szerződésből. November 4-én hajnalban a jugoszláv követségre menekült. November 22-én a Kádár-kormány menlevelével hagyta el az épületet, ám a szovjetek őrizetbe vették, és Romániába deportálták. 1957. április 14-én Snagovban letartóztatták, és Budapestre szállították. Az MSZMP KB 1957. december 21-i döntése értelmében politikai pert indítottak ellene. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével 1958. június 15-én szervezkedés kezdeményezése és vezetése, valamint hazaárulás vádjával halálra ítélte. Az ítéletet június 16-án az Országos Börtön udvarán végrehajtották. A helyszínen jeltelen sírba temették, majd 1961-ben holttestét átszállították a köztemető legtávolabbi sarkában fekvő 301-es parcellába. 1989 tavaszán a demokratikus erők nyomására holttestét exhumálták. 1989. június 16-án mártírtársaival újratemették az Újköztemető 301-es parcellájába. A gyászünnepség a magyarországi demokratikus átalakulás kiemelkedő, jelképes eseménye lett. 
Copyright © 2004 Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítványimpresszum