| Fotográfus - |
Tarczai Béla |
| Kép címe - |
Dr. Kunt Ernő |
| |
|
| Sorozat - |
Kortársaim, 1 |
| Műfaj - |
portré |
| Készítés ideje - |
1987 |
| Készítés helye - |
Magyarország |
| Földrajzi hely - |
Miskolc (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) Herman Ottó Múzeum |
| Készítés körülményei - |
megrendelésre |
| Kapcsolódó személy - |
Dr. Kunt Ernő, Kunt, Ernő Dr. |
| Eredetiség - |
eredeti negatívról készített utólagos szerzői kópia |
| Méret - |
30x40 cm |
| Színesség - |
ff |
| Hordozó - |
papírkép |
| Állapot - |
hibátlan |
| Fájl neve - |
00014955.tif |
| Jogtulajdonos személy - |
Tarczai Béla |
| Publikáció - |
Kortársaim, Miskolci Galéria, 1990
Tarczai Béla életmű-kiállítása, Miskolci Galéria, 2002 |
| Képleírás - |
ifj. Kunt Ernő. Ez itt készült a múzeumban, a szobájában. Tulajdonképpen az édesapjával voltunk jó barátságban, egymással szemben latunk – én még most is ott lakom. Megismerkedtünk és össze is barátkoztunk, összejártunk. Egyszer aztán megkeresett, hogy segítsek a fiának, hogy a fényképezésben el tudjon igazodni, mert még akkor diák volt az Ernő a Kilián Gimnáziumban. Aztán egy pár alkalommal találkoztunk és kialakult egy jó ismeretség. De én nem az Ernő révén kerültem ide, hanem a Dobrik Pista kért rá, ő elment innen más munkahelyre és beajánlott Szabadfalvi József igazgatónak. […] Ez a Kortársaim című gyűjtemény, helyesebben kiállítás, úgy készült, hogy megbízást kaptam a galériától, hogy a megyében élő művészeket fotografáljam, ezek a képek ennek az albumnak a céljára készültek, de a későbbiek folyamán kiegészültek nem csak borsod megyei, és nem csak képzőművészekkel, hanem költőkkel, írókkal, muzsikusokkal is. Ezek között szerepel természetesen Kunt Ernő, akiről mondhatnám, hogy barátom, munkatársam volt, és akinek az édesapjával is nagyon jó barátságban voltam. Nehéz volt őt fényképezni egyébként, nem is szerette, nem is nagyon örült a fényképezésnek, úgyhogy trükköket kellett alkalmazni. Hát nagyon sokat beszélgettünk, jött egy olyan szituáció, hogy amikor én hazajöttem a nyugat-európai útról, akkor egy élményalbumot csináltam, nem csak a hadifogsággal összefüggő képeket, hanem egyéb fotográfiákat is bele tettem. Megmutattam neki, a kezébe adtam ezt az albumot, hogy nézze meg, merre jártam. Ő közben valamit kérdezett, és azonnal tudtam, exponáltam is, hogy egy olyan szituáció legyen, amikor kontaktusban vagyunk egymással, de ugyanakkor az elfoglaltsága is tükröződik. Utóbb aztán meg volt vele elégedve, elfogadta. Meg volt győződve arról, mint ahogyan az édesapja is, hogy nem lehet róla jó fényképet csinálni. Ezt aztán elfogadta, hogy ez sikerült. |
|