| Fotográfus - |
Tarczai Béla |
| Kép címe - |
Máger Ágnes festőművész |
| |
|
| Sorozat - |
Kortársaim, 1 |
| Műfaj - |
portré |
| Készítés ideje - |
1986 |
| Készítés helye - |
Magyarország |
| Földrajzi hely - |
Miskolc (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) Derkovits u. 10., a művésznő műterme |
| Készítés körülményei - |
megrendelésre |
| Kapcsolódó személy - |
Máger Ágnes, Máger, Ágnes |
| Eredetiség - |
eredeti negatívról készített utólagos szerzői kópia |
| Méret - |
30x40 cm |
| Színesség - |
ff |
| Hordozó - |
papírkép |
| Állapot - |
hibátlan |
| Fájl neve - |
00014957.tif |
| Jogtulajdonos személy - |
Tarczai Béla |
| Publikáció - |
Kortársaim, Miskolci Galéria, 1990
Tarczai Béla életmű-kiállítása, Miskolci Galéria, 2002 |
| Képleírás - |
Végvári Lajossal szintén mondhatnám, hogy évtizedes…, jó munkakapcsolatban voltam. Barátságnak talán nem merném nevezni, de nagyon jól megértettük egymást. Hiszen a fotográfiában, a fotóügyeknek az előmozdításában ő is nagyon sokat tett. Én is ügyködtem ezen a vonalon, úgyhogy kölcsönösen támogattuk egymást, különösen azután, hogy Miskolcra került, azután volt különösen szoros a kapcsolat. A feleségével, Máger Ágnessel őrajta keresztül kerültem ismeretségbe. És hát megpróbáltam a feladatot – mert ez az album számára készült – úgy megoldani, hogy egy ilyen környezetet adjak, ahol ők élnek és ahol ők dolgoznak. Hát ezt sikerült összehozni. Ugyanaz a tér, a műterem, csak némi elmozdulással. A Lajos már kezdett elkényelmesedni, ő szívesebben üldögélt, aztán a lábával is problémái voltak, ízületes volt, viszont az Ágnes ő mozgékonyabb volt, inkább álló pozícióban próbáltam megörökíteni. Én kitaláltam, megkerestem a helyet, hogy hol fogok fotografálni. Akkor az volt a lényeg, bár nem mindenkivel sikerült megbeszélni, hogy ne vegyék tudomásul, hogy én most itt vagyok. Hanem egyszerűen beszélgessünk. Beszélgettünk erről, arról. És amikor kialakult egy olyan pillanat, például amikor a szemüvegének a szárát bevette a szájába (› TB-t166, TB-166), ez egy olyan helyzet volt, amit nem lehetett kihagyni, ezt meg kellett csinálni. De egyébként semmi beállítás nem volt, hanem a spontán mozgás, ahogy azt magával hozta. Az Ágnesről készült kép az be van állítva, meg kellett állni, meg kellett fogni azt a széket. És azért gondoltam, hogy inkább így, nem ülve, mert akkor túlságosan hasonlít a másikhoz. De jobban is érvényesül a műtermi környezetben így. Lajos inkább íróember volt, bár fotografált is, de inkább, mint elméleti tudós vált ismertté. |
|