EÖRSI LÁSZLÓ: A Kisfaludy utcai felkelőcsoportok
Az alábbi tanulmány egy – remélhetőleg a közeljövőben – megjelenő kötet része lesz, amely a Corvin köziek mellett az egész VIII. kerület fegyveres csoportjait igyekszik majd bemutatni. A Kisfaludy utcai felkelőkről keveset lehetett eddig tudni, és még most is bőven akadnak „fehér foltok”. Összetételük nemigen különbözött más fegyveres csoportokétól, talán az átlagéletkor még alacsonyabb volt. Tagjaik közül többen október 23-án részt vettek a tüntetésen, a Sztálin-szobor ledöntésében, a Rádió ostromában, tehát az „ancien regime” tudatos ellenzői voltak. A konkrét okot, amiért vállalták a fegyveres eseményekben rejlő kockázatot, nem ismerjük. A Kisfaludy utcai csoportok a főváros legerősebb ellenálló központjához, a Corvin mozihoz és környékét védő corvinista felkelők egyik osztagához tartoztak, ugyanakkor kapcsolatban álltak a VIII. kerületi rendőrkapitánysággal is.
Nagyobb részük – a Corvin parancsnoksággal ellentétben – november 4-e után még napokig harcolt az intervenciós csapatok ellen.
A Kisfaludy utcai Kasza-csoport
A Kisfaludy utca 28/b. sz. ház már a forradalom első napján a felkelők ellenőrzése alá került: egy körülbelül harminc fős fegyveres csoport szállta meg az épületet, és az V. emeleten bázist alakított ki. A lakók tanúvallomása szerint Weinhardt Jánosné házfelügyelő – férjének és kisebbik fiának tiltakozása ellenére – önként engedte be a házba a felkelőket.
A következő napokban az emeleti lakások ablakából harcba bocsátkoztak a szovjetekkel. A fegyverszünetig tartó időszakig nincsenek e felkelők konkrét tevékenységére, összetételére vonatkozó adataink. Parancsnokuk Kasza János volt, akiről szinte semmit nem tudunk. A házban a felkelők létszáma – főleg a tűzszünet kihirdetésétől – folyamatosan növekedett, a források többsége szerint a száz főt is meghaladta. Közülük Klenovszky István („Kockás” vagy „Csita”) szállítómunkás és Szepesi Ferenc („Bundás”, akit a többiek Nyári Ferenc néven ismertek) konzervgyári segédmunkás, akik 25–26-án csatlakoztak a felkelőkhöz, Kerekes Mária („Kócos”), „Szőke” (Kerekes Mária udvarlója), „Dugó Józsi”, „Erzsi” szinte minden akcióban, élelmiszer-, fegyver-, lőszerszállításban, az ÁVH-sok felkutatásában együtt vettek részt. Egyetlen államvédelmistát sem sikerült előállítaniuk, de a lakásaikat a levéltári források szerint feldúlták.
A Kisfaludy utcaiakhoz tartozott Weinhardt Vilmos technikus, Juhász Sándor („Sanzi”) műköves segéd, a házmesternő fia és nevelt fia, Berki Mária („Csoki”), Debrei István radiátorszerelő, Faith Márta „Csöpi nővér” foglakozás nélküli (elsősegélynyújtó), Simon Mária, Tóth Tibor üzemi portás (a sapkájáról mindenki „Tell Vilmos”-nak hívta), Juhász Imre, Bányai Csaba és Kopcsándi Lajos 15 éves kereskedelmi tanoncok, Farkas Árpád („Beszkártos”) ipari tanuló, Salamon Kálmán és Lajos, Hornyák Károly, Szinábel Alajos („Golyó”), Komlósi Szabó József, Bencsik Imre, Nagy László, Krencz Lajos vájár tanulók, Lázár Viktor vízvezetékszerelő, Németh Nándor, Schiadt vezetéknevű a Zeneművészeti Főiskola II. éves hallgatója, „Francia Robi”, „Bányász Laci”, „Teri”, „Hagymás”, „Józsi” (kispesti gépkocsivezető). „Éva” állította ki a nemzetőr-igazolványokat. Az említetteken kívül még számos igen fiatal fiú is a csoporthoz tartozott, akiket egyszerűen csak „Pólyás Hadsereg”-nek neveztek.
Weinhardtné („Mami”) a házfelügyelő, aki a kezdetektől lelkesen támogatta a forradalmat, főzött a felkelőknek (sőt a környék lakóinak is), s a konyhai munkába igyekezett bevonni a házbeli nőket is.
Gyűrű Rozália (foglakozásnélküli) konyhalányként, vöröskeresztesként, testvére András (fúrós és vésős) pedig fegyveresként október 28-án csatlakozott a csoporthoz. Előzőleg öccsüket halálos találat érte az utcán.
A házban lakó Török Ferenc orvos is gyakran megjelent közöttük, és nagy hasznára volt a felkelőknek, különösen a harcok idején. Bár a csoport a Corvin közi parancsnokság irányítása alatt állt, nagyfokú önállóságot élvezett. Rendelkezésükre állt egy gépjármű is. Miután Kasza parancsnok Maléterrel felvette a kapcsolatot, az ezredes aláírásával ellátott igazolással kaptak ellátást a raktárakból. Az autót portyázásra is használták.
A Kisfaludy utca és a Baross, a Nap, és a Práter utca sarkánál, valamint a Kisfaludy utca 28/b. ház előtt állandóan őr állt. A Kisfaludy utcai épületen belül is őrködtek. Állítólag többször is kimentek a Népligetbe, hogy az ott meghúzódó szovjet harckocsikat felrobbantsák. Ilyen kísérletről sem tudunk.
A nagy zsúfoltság miatt november 2-án egy körülbelül tizenöt fős részleg, Juhász Imre vezetésével a Kisfaludy utca 6. sz. épületében is elfoglalt két lakást a II. illetve a IV. emeleten. A húsz év körüli Juhász Imre keménykezű, erélyes vezetőnek bizonyult: nem engedte a fosztogatást még az ÁVH-s lakásban sem. Állítólag nem tűrt ellentmondást, a csoport tagjai tartottak tőle.
Ezek a felkelők továbbra is járőröztek a környéken, ezenkívül a Kisfaludy–Kisstáció utca sarkánál éjszakai őrszolgálatot tartottak.
November 2-án (vagy 3-án) a Baross–Szűz utca kereszteződésénél a Kisfaludy utcaiak gépjárművét ismeretlenek megtámadták, és a benne lévő két felkelőt, Kerekes Máriát („Kócos”) és „Szőkét” egy autóból lelőtték. Társaik a tettesek keresére indultak, de nem találták meg az orvlövészeket.
A Kisfaludy utcai „Különleges Csoport”
Október 28-án Fáncsik György anyagellenőr a tűzszünet kihirdetése után jelentkezett a VIII. kerületi rendőrkapitányságon (Víg utca 36.), hogy részt vállaljon a rend fenntartásában. Timár István rendőrőrnagy és Ujvári József felkelő eligazítást tartott az önkénteseknek. A rendőrök őt bízták meg egy nyolc-tíz fős csoport irányításával, mivel neki volt érettségije. Ezenkívül még négy-öt hasonló létszámú civil csoportot is felállítottak, majd a VIII. kerületet részekre „osztották”, és mindegyik egységnek meghatározták a működési területét. A fegyverek felvétele után kiállították igazolványokat. Szó volt a rendszeres anyagi juttatásról is.
Másnap Timár rendőrőrnagy egy megbízólevéllel is ellátta Fáncsikot, amellyel csoportja (köztük több sorkatona) az egész ország területén megállíthatott (esetleg lefoglalhatott) élelmiszer-, és más szállítmányokat. Elhelyezésre a rendőrkapitányság épületében nem volt lehetőség, arról a csoportoknak kellett gondoskodni. Fáncsikék a járőrözési körzetükben a Kisfaludy utca 28/b-ben találtak bázishelyet. Ugyanis az itteni házmesterné fia, Weinhardt Vilmos, aki Fáncsik súlyemelő sporttársa volt, behívta a fegyvereseket. (Weinhardt – ahogy már említettük – az épületben, az V. emeleten lévő Kasza-csoporthoz tartozott.) A két „alakulat” nem fuzionált, mivel Fáncsik ragaszkodott egy önálló csoport megalakításához. Kaszáék átengedték a jövevényeknek az addig konyhának és ebédlőnek használt Kézműipari Vállalat földszinti helyiségét. A VIII. kerületi rendőrkapitánysággal mindvégig kapcsolatban maradva, Fáncsik („Vadászkalapos”) megkezdte az ún. „Különleges Csoport” szervezését. A környékről, de főleg Kasza János jóváhagyásával az ő köréből toborzott fiatalokat. Innen került át többek között Debrei István, akit parancsnok-helyettesnek jelölt ki, továbbá „Francia Robi” és „Bányász Laci”, majd november 1-jén Gyűrű András. Ekkoriban Koncz Tibor, a 14 éves hentesinas, majd Válik László honvéd tizedes is csatlakozott hozzájuk rajával. A katonák Pobjedájukat a csoport rendelkezésére bocsátották. Fáncsik három tíz fős rajt szervezett, amelynek vezetői Debrei, egy újpesti orosz tolmács és Válik voltak. A tizedes osztagát főleg a saját katonatársai alkották. A rendőrkapitányságon Fáncsikéknak egy katonai tanácsadót is ígértek. Fáncsik egy Lakatos nevű főhadnaggyal, az egészségügyi részleg vezetőjével tartotta a kapcsolatot, aki csoportja felruházásában segített. Nem tudjuk, hogy a rendőrkapitányságról érkezett csapatból hányan maradtak Fáncsik mellett. A körülbelül 30 fős csoport többi tagjáról alig tudunk valamit. A fegyverszünet napjaiban nyilvánvalóan tovább duzzadt a csoport létszáma.
A két Kisfaludy utcai felkelőcsoport együttesen vett részt a Budapesti Pártbizottság székházának október 30-i ostromában. Az épületet főleg ÁVH-sok védték, közülük többen sorkatonák. Valószínűleg a szakadatlan lövéseket hallva, a Kisfaludy utcai parancsnokok riadóztatták a fegyvereseiket és az állandó őrség kivételével – gépjárművekkel vagy gyalog – szinte valamennyien a Köztársaság térre siettek és bekapcsolódtak a harcba. Bár a lövedékek mindkét félnek komoly veszteségeket okoztak, tudomásunk szerint a Kisfaludy utcaiak épségben kerültek ki a csatából. A védők a kora délutáni órákban kilátástalannak ítélték az ellenállást, és letették a fegyvert, miután az ő támogatásukra kiküldött öt honvédségi harckocsi tévedésből ellenük fordult és tűz alá vette az épületet. Ezt követően a nagyszámú tömeg a felkelők egy részével több államvédelmistát és honvédtisztet meglincselt, ebben – a periratok szerint – Tóth Tibor és Gyűrű András is részt vett.
Keveset tudunk arról, hogy a Kisfaludy utcai „Különleges Csoport” milyen kapcsolatot létesített a környező fegyveresekkel. Nem sokkal a bázis kialakítása után Fáncsik összetűzésbe került a Práter utcai felkelők vezetőivel, mivel a „Vadászkalapos” a VIII. kerületi rendőrkapitányságon kapott igazolásával megszerezte a Honvédelmi Minisztérium által a Práter utcai iskolába irányított fegyverküldeményeit. A Práter utcaiak Fáncsikot átvitték a szálláshelyükre, de végül elengedték, amikor a nemzetőrség szervezésére hivatkozott.
Állítólag Antalóczi Sándor „Doki” rá akarta bírni Fáncsikot, hogy fuzionáljon a Corvin köziekkel, de ő ragaszkodott a Víg utcai kapitányság irányításához. Más forrás szerint „Gyuri az irányítást a Corvinból kapta, ahol Iván Kovács volt a főparancsnok”. A csekély számú és egymásnak ellentmondó adatok ismeretében az a legvalószínűbb, hogy a fegyverszüneti időszak második felétől a „Különleges Csoport” már erősebben kötődött a corvinista vezetéshez, mint a rendőrkapitánysághoz.
Hogy mitől lett „különleges” ez az egység, abban megoszlanak a források. Más csoportokban (például a Práter utcaiaknál) a különleges részlegek feladata a Rákosi-rendszer bűnöseinek kézrekerítése volt. A Kisfaludy utcai „különlegesek” a rendelkezésünkre álló adatok többsége szerint legfeljebb csak elvétve hajtottak végre házkutatásokat, előállításokat. A „nem különleges” Kasza-csoport lényegesen több ÁVH-s elleni akciót indított. Fáncsik megfogalmazása szerint egységének az volt a feladata, hogy a Baross, a Kisfaludy, a Víg utca és a József körút körzetében összeszedje a fegyvereket és védje a társadalmi tulajdont. Mindez valószínűnek tűnik, mivel a résztvevők és szemtanúk abban egyetértenek, hogy a parancsnok fő feladatának a rend fenntartását tekintette. Megszervezte az őrséget, és lényegesen nagyobb fegyelmet követelt meg, mint általában más felkelő-vezetők. Mindenfajta fosztogatás ellen erélyesen lépett fel. A fiatalkorúaktól, az illetéktelenektől elkoboztatta a fegyvert. Bevezette a 9 órai takarodót, éjjel nem lehetett elmenni. Italt a bázisra senki sem vihetett be, és megtiltotta azt is, hogy nők tagjai lehessenek a csoportjának. Feltétel volt a büntetlen előélet is (személyi igazolvánnyal nem rendelkezők szintén nem csatlakozhattak hozzájuk). Fáncsik szigora és ordítozó stílusa miatt nem volt népszerű, de nyíltan nem lázadtak fel ellene. Az elintézni való ügyeket ritkán bízta másra, minden felmerülő problémának egyedül akart utánajárni, még azután is, hogy november 2-án torokgyulladást kapott és állandó hőemelkedése volt.
Sokak szerint a Fáncsik-csoport azért volt különleges, mert tagjai lényegesen jobb fegyvereket, felszerelést és ellátást mondhattak magukénak, mint általában a többiek, valamint a nemzetőrségi igazolványuk mellett saját (kékszínű, „K” jelzésű bélyegzővel ellátott) igazolvánnyal is rendelkeztek. Tóth Tibor „őrségi Részleg"-ként és „Különleges Csoport"-ként különböztette meg a két Kisfaludy utcai osztagot. Ezt úgy kell értelmeznünk, hogy a Kasza-csoport a biztonság érdekében őrszemeket állított fel bizonyos stratégiai pontokra, míg a „különlegesek” inkább járőrszolgálatot láttak el, és – mivel kapcsolatban álltak a kerületi rendőrökkel (sőt, Fáncsik valószínűleg a Víg utcai kapitányság forradalmi vezetőit elöljáróinak tartotta) – gyakran segélyhívásra érkeztek.
November 2-án éjjel telefonon mozgósították őket, mivel a Rákóczi téri (Rákóczi tér 2., MDP-helyiség) katonákból álló nemzetőri egység nem tudta féken tartani a velük közös emeleten lévő kerületi vagányokat. Fáncsikék a honvédek segítségével körülbelül egy tucatnyi duhajkodó fiatalt fegyvereztek le és a Práter utcaiak fogdájába vitték őket. A VIII. kerületi Szerelőipari Vállalat fegyveres védelmét szintén a „Különleges Csoport” vállalta az ott dolgozók kérésére, ahogy azt is, hogy az Osztrák Követség épületéből burgonyát szállítanak, és szétosztják a lakosságnak.
Mivel a környéken több fegyveres csoport tevékenykedett, biztonsági okokból kötélkordont húztak a Nap utcában. Ennek a kordonnak a Kisfaludy utcai részét az itteni nemzetőrök őrizték, belülre csak a lakókat engedték be, és azokat, akik tudták a jelszót.
November 2-án az összes corvinista egység parancsnokainak a Práter utcai iskolában tartott értekezletére Fáncsik is meghívást kapott. Késett, de kimentette magát Pongrátz Gergely főparancsnok előtt azzal, hogy fosztogatókat állított elő a bázisán. Négy vétkest át is adott a Práter utcai fogdának. Az értekezleten kiosztották a vitás alparancsnoki tisztségeket, másokat pedig – így Fáncsikot is – megerősítettek pozíciójukban.
Állítólag Fáncsik 3-án este bejelentette, hogy el kell hagyni a Kisfaludy utcai épületet, mert a szovjetek bemérték, és aknatámadás fenyegeti. |