___Piros a vér a pesti utcán.___Vissza

PIROS A VÉR A PESTI UTCÁN
Az 1956-os forradalom versei és gúnyiratai

Összeállította Győri László

3. javított, bővített kiadás
Magyar Napló-1956-os Intézet, 2006
(A könyv a Magyar Napló szerkesztőségében kapható: Budapest, IX. Ferenc körút 14. I. em. 5.)
Szerkesztői bevezető
Tartalomjegyzék
NAGY ISTVÁN: Indul a pesti tüntetés
SIMAI MIHÁLY: Költő, most kell szólanod!
SZENTKÚTI FERENC: Hősköltemény egy pesti srácról
Miatyánk
JANKOVICH FERENC: Idei hó



Szerkesztői bevezető

Ez a gyűjtemény olyan 1956-os verseket tartalmaz, amelyek magának a forradalomnak az idején, illetve a megtorlás kezdetén, 1956 végéig, egyidejűleg íródtak, jelentek meg. A szerzők zömének a neve teljesen ismeretlen az irodalomban, az egyik földműves, a másik katonatiszt, a harmadik főiskolás, a negyedik gimnazista lány, a többiről vagy nem is tudjuk, ki, vagy pedig habár költő, például Dutka Ákos, Pákolitz István, Pál József, Simai Mihály, Timár György, ezek a verseik eltűntek a homályban, még az 1989 után kiadott ötvenhatos antológiákban sem szerepelnek, vagy pedig nevük ugyan ismerős az irodalomból, de nem a költészetből, hanem a prózából: regényírók, elbeszélők lettek belőlük, például a fehérvári Csongor Rózsából, a nyíregyházi Sipkay Barnából. Az ő verseiket is beválogattuk. Verseik pontosan beleillenek a többi ötvenhatos közé, azok is olyan kordokumentumok, mint a Kiss Magdáké, a Molnár Jenőké, a Nagy Istvánoké.

A névtelenek mellé beválogattuk Illyés Gyulát, Tamási Lajost, Kassák Lajost, Jankovich Ferencet, Márai Sándort stb. is, tehát mindazokat, akiknek a versei természetesen már megjelentek az ötvenhatos antológiákban, hogy teljes tükröt mutassunk fel arról az őszről és arról a télről.

Győri László

 

TARTALOMJEGYZÉK

 

MEGLEPETÉSEK

Szabó Lőrinc: Meglepetések

 

A SZÁJAK SZÓRA NYÍLNAK

Sinka István: Százezer udvar

Szüts László: Míg pergett pökhendin a dob

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

Farkas László: Nagy út előtt

Kopré József: Lengyelországhoz

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

 

INDUL A PESTI TÜNTETÉS

Nagy István: Indul a pesti tüntetés

Hudy Ferenc: Októberi március

Néma volt ez a nép

Tollas Tibor: Október 23.

Kalocsai Imre: Képviselőkhöz

Szőnyi Gyula: Jogot kérek

Végh János: Tíz év

Svidrony Sándor: Október 23-a emlékére

Ferencz Lajos: Szerelemdal hazámról

Októberi kiáltvány

Tarján István: A szélkakas

Alulírottak

Mányoki-Németh Károly: Sztálin!

Kunszery Gyula: Bálványdöntés

Gyászjelentés

Fohász

Merre vagy, Rákosi?

Petrovácz István: Igaz mese egy hegedűs miniszterről

Halló, halló, figyelem!

Gerő Ernő, gyere elő

Káldi János: 1956. október 23.

Fekete Lajos: Hazám, óh drága szép hazám!

Takáts Gyula: Az egyetlen

 

IFJÚSÁG, TE VAGY CSILLAGUNK

Lakatos István: A fiatalokhoz!

Cser Frigyes: Diákparlamenthez

Kiss Dénes: Velünk, vagy ellenünk

Jobbágy Károly: Felkelt a nép...

Dutka Ákos: Ember és magyar

Sinka István: Üdv néked, ifjúság

Nádler Pálma: Az Ártatlanok Forradalma

Kertész József: Üzenet a Pesti Fiatalokhoz

Három diák

Buda Ferenc: Tizenöt-húszéves halottak

Tollas Tibor: Emlékbeszéd egy ifjú harcos felett

Sipkay Barna: Üzenet

Ó, hányszor mondtuk kézlegyintve

Pesti ifjúság

Gyombolai Márton: A magyar fiatalokhoz!

Gazdag Erzsi: Ifjúság, te vagy csillagunk

Derzsi Sándor: Ifjúság

Szentkúti Ferenc: Hősköltemény egy "pesti srác"-ról

Új Bibliát

 

A SZABADSÁG ÉDENE

Hámory Zoltán: Forradalmi fohász

Orosz Mihály: Győzelem!

Nagy István: Naplójegyzetek

Magyar zászló alatt

Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán

Győri Illés György: Vigyázz hazádra!

Győri Illés György: Légy forradalmi, nemzeti!

Csépányi Lajos: Tiszt vagyok

Simai Mihály: Költő, most kell szólanod!

Szerdahelyi István: Az egyetlen út

Fodor József: Viharban

Lakatos István: Forradalom

Vidonyi János: Fel, sztrájkra fel!

Németh Emil: Az őszi sztrájkra

Molnár Jenő: Zizeg a nád

Gyöngyössy Imre: Embert teremtünk végre

Kárpáti Kamil: A szabadsághoz

Burkus András: Igaz szabadság

Csodálatos év

Boros László: Vérrel szerzett szabadság

Hanzel László: Fellázadt a magyar!

Kárpáti Zoltán: Magyar október

Vass F.: "Tiszta szabadságban"

Szóka István: Csőcselék

Októberi seregszemle

Szalai János: Szabadság

Kőkuti Endre: Most harangok kongnak, zengnek...

Németh Emil: A tűzszünetkor

Tomay Lajos: Lábhoz tett fegyverrel!

F. Tóth Pál: Szebben, fényesebben...

Nagy Istók István: Mementó

Vészi Endre: , Ó, te város

Pákozdy Ferenc: 48 óta...

Dutka Ákos: Ugye komám

Csongor Rózsa: Döntsd el!

Béres György: Vihar után

Csongor Győző: Népek hazája, Nagyvilág!

Kannás Alajos: Hazám

Jakab Zoltán: Hajrá, magyarok!

Kovács István: Győznek az emberi jogok

Emőd: Brittániától...

Tarján István: A szélkakas

 

ÉG A VÁROS

Bella István: A ligetben ma újra láttam

Kovács Gizella: Tűz

Gurszky István: Rohanunk

Varga - Kakuk: Ne bántsd a magyart

Vócsa Ferenc: Sorakozó

Jobbágy Károly: A rádió mellett

Jankovich Ferenc: Forradalom

Győry Kálmán: (Ébredjetek végre, magyarok!(

Kónya Lajos: A magyarokhoz

Réczei Margit: Üzenet a mellénk állt szovjet katonáknak

Üzenet Budapestről

H. L.: Veszprém válaszol

Devecseri Gábor: Látom hamuszín arcotok

Kannás Alajos: Kormos kövek

Csiky Ágnes Mária: De odahaza ég a város

Tóth Imre: A legszentebb forradalom

Dékány Károly: A szálláson

Solymos Ida: 1956. október

Balázs Ferenc: Ne alkudozz!

T. A.: A Néphez és a Magyar Ifjúsághoz

Darnay Benjámin: Csatatéren

Bieliczky Sándor: Levél a bátyámhoz...

Prohászka László: Forradalomban

Balogh László: Pesti panasz

Timár György: Hadiparancs, november 2.

Csanádi Imre: Vér

 

SIRATÓÉNEK

Vas István: Az új Tamás

Gyalog István: A forradalmároknak üzenek

Dékány Károly: Az Országház előtt

Antal Zoltán: Találkozásom a hősökkel

Benjámin László: Elesettek

Buda Ferenc: Pesten esik a hó

Pál József: A Szabadsághoz

Csapláros Imre: Mindenszentek

Erdődy Elek: Halott hősök szonettje

Földváry-Boér Elemér: Táplálják a földet

Gács András: Siratóének

Halottak temetése

Hanzel László: Feleségemnek

Harsányi Imre: Temetés

Kalocsai Imre: Harangzúgás

Kiss Magda: Virághullás

Lengyel Gábor: Temet az ország

Pákolitz István: Mezsgyekő

Radován László: Temetés

Rusznák György: Dicsőség nekik!

Cs. Szabó Pál: Mit adjak nektek?

Tamás Ervin: Sírkő helyett..

Tamási Lajos: Halottak napja

Tamási Lajos: Egy körúti sírkeresztre

Zelk Zoltán: Feltámadás

MENJETEK HAZA!

Simonyi Edit: Míg nincs szabadság...

Vonnák Katalin: Hős magyar nép

Kovács Ferencné Meitz Tilla: Szabadságot!

Kiss Tamás: Ez történt...

Eörsi István: Milyen jó...

Eörsi István: Méltó a gyűlöletre...

Justus László: Köszöntő

Győry Tibor: Négy ember

Elnyomónkhoz

Sipos Gyula: Egy orosz katonáról

Verje meg az Isten

Eörsi István: Szóba se állj vele

Révész István: Nemzetünkért

Götzinger Károly: Ne bántsd a magyart!

Petőfi Attila: Üzenet az oroszokhoz!

Miatyánk

A Magyar nép "Miatyánkja"

 

KIÉ A GYŐZELEM?

Dékány Károly: Elvégeztetett

Németh László: (A tortura s felnégyelés)

Németh Emil: Vádló kérdés

Máté Imre: Tűzmadár és korommadár

Tükör előtt

Buda Ferenc: Rend

Sipos Gyula: Zrínyi akadémisták

Eörsi István: Kőbálvánnyá válva...

Eörsi István: Szomorú bíztató

Kuczka Péter: Hajnali négykor...

Gömöry György: Egy apokaliptikus reggeli

Görgey Gábor: Requiem, 1956

Balogh László: Szolnok városának

Áruló

Iván Kovács László: Világéletemben...

Derzsi Sándor: Bármit is mond Kádár

Justus László: Beszélgetés a miniszterelnökkel

Apróhirdetések

Balogh László? Megtiltás

Sipos Gyula: A hazugság

Csongor Győző: Hungary is absent (Magyarország nincs jelen)

Az 1956. október 23-i footballmérkőzés

Vörös Jenő: Gyötrődés

Jankovich Ferenc: Idei hó

Mesedélután

Magyar csecsemők!

Nagy László: Varjú-koszorú

Csanádi Imre: Szüret múltán

Sulyok Vince: Jaj!

Sulyok Vince: Éjszakai vergődés

Tóth Pál: A Magyar Néphez

Dékány Károly: Jelentés

Gyimes István: Búcsúdal

Aczél Tamás: Búcsú barátaimtól

Máté Imre: Meneküléskor

Gömöri György: Talmi Odysseusok

Győry Kálmán: (Szégyellem, hogy Hamburgban vagyok)

Dékány Károly: Szabad vagyok

Menekülőkhöz

Hozzátok tartozom

Németh Emil: A magyar nőhöz

Bella István: Kollégium

Nagy László: Karácsony, fekete glória

Sinka István: Ének 56 karácsonyára

Somlyó György: Budapest, 1956. karácsony

Aczél Tamás: Feltámadás

Iván Kovács László: Hungária

Füst Milán: Szózat a sírból...

Iván Kovács László: Rácsos ablakok mögött...

 

NAGY ISTVÁN

Indul a pesti tüntetés


A Petőfi-szobor felől
Kossuth utcáján özönöl
Három szín oltalma alatt
Az ifjú, magyar áradat.
Szívekből kinyilatkozó
Egység ez itt, mindenható,
Felülről nem hazudható,
Nem oldható, nem rontható,
Októberi tavaszt hozó.
A Kossuth-nóta dallama
Szilajul-szebb, mint valaha.
Nyomul a háromszínü sor,
Egy ember-fürtös balkonon
Zászló merészkedik elő,
Könnyet ejt a járókelő.
Feltámadási körmenet
Vonul: hívő magyar sereg
Millió résből fényre jő
Egész országnyi tüntető.
Óh, forradalmi honfiság,
Ősz harmatán kinyílt virág,
Te félelem és csalatás
Alól kivillanó parázs,
Te csipkerózsa-álmu nő,
Ily virradásra serkenő,
Te földalatti szenvedély,
Így bujtogass:„Magyar, ne félj!”
Hírrel híreszteld szerteszét
A szabadság jövetelét!
SIMAI MIHÁLY

Költő, most kell szólanod!


Akit megöltek, nem beszélt:
úgy vádolt vérrel, hallgatag...
Akit temettek, sem beszélt:
némán pörölt a föld alatt..

Akit fölhoztak, sem beszélt:
igazát kérte szótalan,
és annyi bosszút rá, ahány
elporladt, széthullt csontja van!

... beszéltek még a bűnösök.
Dölyfölt néhány akasztató...
Mint bűzös gödrök szennyvize,
fröccsent felénk a locska szó.

A hárombetűs iszonyat
veszetten osztott kínt, halált.
Egy bilincs volt a föld, az ég -
és Magyarország mégis talpraállt!

Vér... vér.. vér... vér... vér... mennyi vér!
Halott... halott.. jaj, mennyi is?!
Magyar? - nem áruló, aki
ekkora eskünek se hisz!

Szent, véres eskü! Piros az
írás és piros a pecsét.
Egy nemzet szíve lükteti
mindenre elszánt szövegét:

„Egy akarat van: a miénk!
Egy hatalom van: mi magunk!
Egy életünk van, és ha kell,
szabad hazánkért százszor meghalunk!”

Szabadság, - büszke üstökös,
magyar egünkön ritka fény!
Te szent, te százszor álmodott,
ezerszer áldott tünemény!

Maradj örökre csillagunk!
Égbolton, szívben úgy ragyogj,
hogy a “magyar” szón mindenek
értsék ezt: “Független vagyok!”

Költő! Most kell szólanod!
Szavak izgatják nyelvedet.
Zengj hát, harsogj hát költemény,
megöltek és élők helyett!

Van már Igazság! Itt van, ím,
a sírból fényre fölhozott!
Óvjátok, őrizzétek őt,
az ő szavával szóljatok!

S Igazság, Hűség, Becsület
Hármas-szent sziklái alatt
tornyozd újjá az életet,
teremtő, bátor akarat!

 

SZENTKÚTI FERENC

Hősköltemény egy pesti srácról

Te napköziben nevelkedett apró kamasz,
Te, akinek élete mindössze
vagy tizenöt sivár tavasz.
Te, kibe már az A. B. C.-vel
tömték az ideológiát,
A szovjet tankok vad tüzében
zengted a szabadság dalát.

A tankok acél záporában
sem remegett gyenge kezed.
Bátran markoltad meg a géppisztolyt,
és szórtad rájuk a tüzet.
Kicsiny szíved tán összerezzent,
de lábad bátran szaladt.
Kezedből nyugodt, biztos ívben
repült a benzines palack...

Te pesti srác, te hősök hőse
ontottad drága véredet,
s a kivívott szent szabadságban
megkaptad érte béredet.
Te kicsiny bajtárs,– esküszünk, hogy
megvédjük ezt a drága vért,
mert nem lehet, hogy kicsiny szíved
hiába ontott annyi vért...

Te pesti srác,
Te napköziben nevelkedett apró kamasz!
Te, akinek élete mindössze
Vagy tizenöt sivár tavasz.
Téged, ki ezt a drága élted
hazádért így adtad oda,
amíg magyar él a földön:
nem felejtünk el soha!

 

Miatyánk


Miatyánk, Hruscsov, ki vagy a Kremlben,
Átkoztassék meg a Te neved
Miképpen Moszkvában,
Azonképpen itt Pesten is.
Ne vidd el a mi népünket,
De bocsájtsd el a mi fiainkat,
Miképpen mi is elbocsájtjuk
A megszálló csapatokat.
Ne vígy minket Szibériába,
De szabadíts meg az orosztól,
Mert Tiéd az ország és a hatalom,
De nem mindörökké.
AMMEN.


JANKOVICH FERENC

Idei hó


(1956. november 23.)

Hó lett azóta, bepólyálta a város sebeit.
Így most már minden, ami gyötrő, hó alatt sajog itt.
S tovább, még tovább tornyosodnak szenvedéseink,
amiket elzokogni szóval költő se tud... A rím
csúf játék ahhoz! A szó: undor! A vers hivalkodás!
Ma még hó esik itt, s maholnap mindent elfed a gyász...
Csak én tudom, s pár szerencsétlen, itt gázolva e hóban:
hogy milyen gyönyörű Nagy Remény volt itt, lángolóban!
A legtisztább, legragyogóbb, és talán az utolsó...
S tűrnünk kell, hogy elevenen elnyelje egy koporsó?
Inkább hullana ég-föld s minden rongy ragaccsá... Csak ez:
ez a szégyen a teremtésre ne történhetne meg!
Dér-hajakkal reánk már csak a borzalom mered...
Nem adnék a világért egy döglött egeret!

Mindennek vége... Az ég is, mint mindig, elhagyott!
Mint házunkból a fény, belőle az irgalom kifogyott;
máshova hullt... Mert nekünk még abból se jutott!
Hát hol az igazság? - Ez itt? Az utcákra fagyott
könny, vér, üszök, tört fegyverek, s halottak rongyai
felett e könnyű hólepel? ... Mit akar mondani?
Hogy minden jól van így? - - - Igaz, hát befejeztetett!
Mindennek vége... Üresek a gyárak, egyetemek,
feldúlt kaszárnyák s tört szívek... Fegyvert letéve,
falkákban mennek el az élők! Mindennek vége...
Bányáinkat víz önti... Lassacskán nincs mivel
tömni a gyomrot és kazánt és gépet: csak rémeivel
s gyásszal a lelkünk... Sokan kifutnak, más ég határain
nyugodni meg: jobb is nekik tán, más tájon, odakinn
koldusbotot ragadni, mint fegyvert még valaha itt
a szabadságért! Hej, sorsjáték volt csak: megsebesült a hit,
s képe-zúzva hever, útfélen, temetetlen...
Csak lelke bolyog, itt-ott, mocsarakba rekedten.

Halál-játék volt, vége... Vége? Jobb is talán,
ha nem kopognak szobánk, fülünk és szívünk falán
többé a golyók! Csak félünk... Búvunk, mint negyvennégyben:
dermedten vakulunk a hideg sötétségben -
S az élet fenyeget, föld színén maradottak:
hogy mért nem vagyunk mi ott, ahol a többiek, a holtak?
És vádoljuk magunk, hogy élünk, s reszketünk -
S mi mást is féltenénk, mint hitvány életünk?
S már úgy cseng vissza, mint akinek fülébe ólom vágott:
hogy Holnapra megforgatjuk az egész világot...
S undor lesz e szó: Forradalom... Megtagadjuk az Istent
és magunk! Rút szolgagond egymást taposni szökkent -
S ha Isten elhágy, majd az ördög ráncba szed minket!
Iszonyodva látjuk viszont tegnapi rémtetteinket:
s elborzadunk... úgy tekintünk vissza, arra a napra:
mint tükörre, mely önmagunk törött képét mutatja,
hogy mindenki, aki élő: attól lesz eleven holt...
S letagadjuk, hogy... hogy mi is? Nem igaz, rémálom volt...
Ajkunkkal nyaljuk föl a vért, mint az ebek; s az utcák
szennyét könnyünkkel mossuk fel, hogy legyen újra tiszták
és rendesek!... Minden bűnjelt okosan félre vetni -
s mosolyogni az űrbe, mintha nem történt volna semmi...

De csitt, ne szólj szám! Van Fül, s hallja, ha káromlok...
S mit tudom én, kinek gyónok: ha magamnak gyónok...?
Ki figyel itt? Betűimet ki látja meg? Ki les rám?
Bús soraim orvul látni, kinek van szíve hozzá?
Tán Teremtőm? Nem hiszem én, hogy akárki is volna:
ki még, akár az égből is, fejem fölé hajolna...
De ha volna: lássa szemmel... Hisz én csak verset mondok, -
Örökláng gyúlt!... Nincs vége még!... Mit beszéltem bolondot.
Vagy legyünk most már boldogok, vagy vesszünk el, ha nem!
S ha mi nem, hát legyen velünk boldog a Történelem!
Nézd, Jeruzsálem, Ninive, Karthágo romjai
egyre intők: nem szabad eget fél művel sérteni...
Mert más a rontás, de a mű az legyen mindig ép.
Ezért élünk! A féreg is abba rág, ami szép.

Éllj hát, hazám még... Sok fiad bár érted sírba rogy:
lehet, hogy a népek kezén Isten almája vagy,
kit fölszelnek a nagy idők: de mégis magot ád -
lehet, hogy most mind elveszünk: de boldog lesz a világ...

Aztán mit számít, hogy kinek zúgnak a négy folyók?
Mit számít, hogy évezreken mit nyögtek milliók?
Egy szolganép és annyi szent, s a hős, a sok ezer:
kik még jobb remény s szebb jövő hitével buktak el...?
Mit számít még egy sírnyi nép: ha boldog a világ?
S fogják-e ércbe önteni a magyarok fiát?
S hogy csillagokból esve: fény, vagy átkozott korom
lepi-e el a tájt: ahol rossz volt mindenkoron?
S még akkor is, ha olykor tán kegyelt a Történelem:
madárcsőrös ujjakkal simogatott sziven!
Ez volt a sor: mindig vér és jajszó hazánkon,
s tán ha nem, még örömünkben is vér buggyant szánkon...
Szép hősi sors! Sírkőnkre hát az idők nagy kurucát
faragjátok majd: aki itt karóba húzva pipált,
hogy idézzék árva füstjét a kósza fellegek,
mik égett hazánkról szállva, járnak a világ felett.


recenzió a könyvről

Kérjük írja meg véleményét, javaslatait.
Copyright © 2000 National Széchényi Library 1956 Institute and Oral History Archive
Utolsó módosítás:  2007. május 30. szerda

Keresés a honlapon