Felhívás Bibó István 100. születésnapján

Szilágyi Sándor feljegyzései egy Bibó Istvánnal való beszélgetésről, 1978-ból

A mellékelt feljegyzés első, nagyobbik fele 1978. július 26-án készült, emlékeim szerint a Bimbó út alján lévő Rózsadomb étterem presszójában, közvetlen azután, hogy Kovács Mari és Örkény Antal társaságában találkoztunk Bibó Istvánnal: fontosnak tartottuk, hogy legalább slágvortokban rögzítsük, mik hangoztak el e beszélgetésen. A szöveg második része szerintem egy másik beszélgetésről készült, melyen rajtunk kívül már Szabó Miklós történész is részt vett: ő elsősorban a koalíciós idők politikai kulcsfiguráiról faggatta Bibót. Ez utóbbi találkozásról - már ha volt egyáltalán - dátummal nem szolgálhatok, de valószínűleg csak hetekkel követte az elsőt. És még az sem kizárt, hogy megcsal az emlékezetem, és csak egy találkozás volt - ennek csak az mond ellent, hogy az 56-os témára Szabó Miki nagyon ráharapott volna, viszont semmi ilyenre nem emlékszem. 

A beszélgetés(ek)re ifj. Bibó Istvánék Berkenye utcai lakásán került sor: ők szervezték meg, némi konspirációval, a találkozókat. Konspirálni nem annyira a belügy miatt kellett (bár nyilván ezért is), hanem azért, mert Bibó felesége - okkal - nagyon féltette a férjét. A konspiráció abban állt, hogy Pista és/vagy Judit elmondta Bibó Istvánnak, hogy néhány fiatal történészt (én ekkor negyedéves hallgató voltam, Mari és Tóni abban az évben vagy nem sokkal előtte végzett) nagyon érdeklik a koalíciós idők értelmiségének történeti-szociológiai kérdései, és ezért szeretnének vele találkozni. Bibó beleegyezett, s a fiáékkal abban maradtak, hogy amikor valamelyik nap átjönnek hozzájuk látogatóba, mi már legyünk ott - Boriska nénit viszont nem avatták be a tervbe, hiszen ennek épp az volt a lényege, hogy ha már „véletlenül” úgyis épp ott vagyunk, miért is ne jöhetne át hozzánk, érdeklődő fiatalokhoz Bibó egy kicsit beszélgetni. Így is történt.

Ifjabb Bibóékhoz egyébként Vályi Nagy Ervin református teológus, pontosabban a lánya, Ági révén jutottam el. Az, hogy Ervin és Ági közeli ismerőseiről van szó Bibó számára eleve jó ajánlólevél volt: ifj. Bibóék ugyanis Ervin Alkotmány utcai, német nyelvű istentiszteleteire jártak, lévén hogy ez merőben más szellemű volt, mint ami a hivatalos egyházból áradt. S hogy Ervin, a nemzetközileg elismert teológus, miért csak a német nyelvű gyülekezetben kaphatott lelkészi állást? Azért, mert „kormosseggű” volt: 56-ban részt vett a csurgói forradalmi „eseményekben”...
 Mindezt nem holmi intimpistáskodás mondatta el velem, hanem hogy egy kicsit fölidézzem - vagy a fiatalabbak számára érzékeltessem - a kort, amelyben éltünk. A történethez hozzátartozik, hogy a föntebb említett érdeklődésünk a koalíciós idők iránt több volt puszta kíváncsiságnál: úgy volt, hogy komolyan földolgozzuk a témát - az én életem és érdeklődésem aztán másfelé kanyarodott. Az ötlet egyébként a Sáska Géza és Túri Ági lakásán, Szabó Miklós vezetésével tartott Bibó-szemináriumhoz kapcsolódik.  

Még két dolgot el kell mondanom. Az egyik, hogy az alábbi jegyzetek természetesen nem adják vissza magát a beszélgetést - ebből ugyanis csak azt rögzítettük, amiről azt gondoltuk: valami módon, inspiráló ötletként fölhasználhatjuk majd a tervezett értelmiségtörténeti kutatásunkhoz. A másik, hogy e jegyzetekből sok mindent beépítettem a Bibó Emlékkönyv számára írt Történelmi emlékezet és szájhagyomány című írásomba, mely - a többi Bibóról szóló írásommal együtt - megtalálható az Ostinato című könyvemben. Ez itt a reklám helye - mentségemül: valójában nem magamat reklámozom...

És még valamit: az egész beszélgetés során lehetett érezni, hogy Bibó mennyire szeretne kitörni a szellemi és politikai elszigeteltségéből. Ennek minden másnál beszédesebb jele az volt, amikor Bibó minden rákérdezés nélkül - mi nagyon vigyáztunk, nehogy bármit is provokációnak vegyen! - egyszercsak elkezdett az 56-os forradalomról beszélni. Sajnos, nem mondhatjuk, hogy kibeszélte volna magából - de ez a pár gondolata legalább ebben a formában megmaradt.  
                       

Szilágyi Sándor kéziratos feljegyzéseire itt kattinthat

[fekete golyóstollal]
26.07.1978.
Bibó beszélgetés
A középosztály, dzsentri, értelmiség összekeveredtek
Középosztály: Ny-Eu-ban a pék, a 100 fős üzemtulajdonos is
Amerikában ha tudják is, hogy a másik mennyit ér anyagilag, nincs az a kasztszerű elkülönülés.
Nálunk a 16. sz-ban, a Dózsa-forradalomnak már voltak értelmiségi íródeákjai; de ezek - mint Werbőczy is - a főnemességhez dörgőlődztek. Jogász
Ez a kis- és középnemesi széles réteg Lengyelországra, Litvániára, Magyarországra és Horvátországra volt jellemző.
Ennek a nemzetnek a legfőbb karaktervonása: a hivalkodás 
Egy Esterházy grófnál van mire odacsődülni 
Ma: az agronómus és a t.sz.elnök vetélkednek, hogy kinek lesz magasabb lépcsője; meg a síremlékek
A kiegyezés: a vármegyei tisztekre [tisztségekre] rávetették magukat a köznemesek

De:      - nem a nagy, reform-köznemesség (mert ez jó hivatalokat kaphatott)
 - hanem a "Gavallérok" az épphogycsak írni-olvasni tudó lumpenek
Ennek fiait már iskoláztatta: mezei jogászság (magas vizsgadíj - professzor átengedi őket)
30-as években [mondogatták]: milyen kár, hogy ez a m. [magyar] középosztály nem ért a kereskedéshez, nincs érzéke hozzá, s így a zsidók foglalják ezeket.
De: Németh László megírta, hogy a Hivatal nagyobb hatalom mint a Nagytőke és a Nagybirtok
Imrédy is egy kis reformocskával kezdte, s hasraestek előtte. A nagybirtok is a megyétől függött.
Az egy nagyon káros beállítás, hogy a polgárság után most az értelmiség uralkodik.
A polgárság par excellence nem uralkodó típus.
Puritán, nem hivalkodó (Weber)
A bécsi kongresszus papagájai - a polgár szürke öltönye.
Az értelmiség úgy is vezető, ha nem uralkodik.
A tanfolyamosokat és a gyorstalpalókat kiemelték a munkások közül - nem őket képviselték
[kihúzva: Ezért lehetett] Hogy megrőkönyödtek, hogy az 56-os forradalomban mennyi volt huszártiszt volt a [kihúzva: nemzeti] munkásbizottságok élén. Holott ez teljesen természetes: a volt belügyesek, katonák, rendőrök, csendőrök bekerültek a munkásosztályba. Ez egy nagyon szép iskola: próbára teszi az embereket. Ott nem lehet urizálni, hanem dolgozni kell. Természetes, hogy aki ezek közül megállta a helyét, ahhoz volt bizalmuk a munkásoknak - mert ők nem szoktak kiáltványokat fogalmazni.
A volt értelmiség átmentődött: nem falanxszerűen, egy tömbben; de ha 6-7-szer ki is rúgták, valamelyik irodában csak megkapaszkodott.
A tanfolyamosokból egy szomszédja adott ízelítőt: azt kívánta, hogy az ő feleségének, mert most már mérnökné, köszönjön előre a 10 évvel idősebb házfelügyelőnő.
Társadalmi emelkedésként fogták fel a dolgot.
Nem minőségi kiválasztás folyt, hanem a párt szempontjai szerint: aki minden erővel keresztülviszi a párt akaratát - pedig nagyon sok hülye, átgondolatlan, káros határozat volt.
Pedig élete legszebb élménye az volt, amikor a 45-ös fordulat után a parasztok feltett kalapban beszéltek a jegyzővel - mert tőlük függött. De hamar a párttól kinevezettek ültek a nyakukra.
Pedig a [kihúzva: emberi méltóság] szabadság mutatója a hatalommal való szembeszállás készsége.
Ezért minden forradalomnak a kérdése: a munkásellenőrzés. A munkásosztály nem került hatalomra. Annyi történt, hogy - a parasztsággal együtt - felhozták őket a kispolgári szintre. De az 56-os forradalomban nem az autót (ami a civilizáció legostobább terméke) követelték.
Most már sokan kapnak útlevelet is; de a kérdés nem az, hogy minél többen kapjanak útlevelet, hanem hogy minden külön hálaérzet nélkül megkapja az ember azt, ami jár neki.
Az angol gentry, gentleman: a vidéki úr. Számtalan kiváltsága mellett is legalább egyszer egy évben vendégül kellett látnia [a] bérlőit (parasztok); ezeknek mintegy jogtanácsosa is volt.
Az úr nyugaton egyértelmű. Marx a nyugati világ legcivilizáltabb részén született: a Rajna-vidéken.
Itt a legváltozatosabb intézmények finoman kidolgozott együttese volt a jellemző: céhek, régi polgárság, kereskedőegyletek stb. Ezt a területet kapta meg a legsötétebb hatalom, Poroszország.
Marxnál ez a kettősség van:
 - tud ezekről a finom, kölcsönös szolgálati intézményekről
 - érzékeli a kapitalizmus jelentkezését
Az osztályszemlélet, mint az uralkodó osztály: a polgárság éppen a marxizmus hatására ébredt osztályöntudatra
Az 56-os forradalom a legcsodálatosabb a francia forr. óta: spontán.
Nem úgy néz ki, mint ahogy a jó Lenin megírta, hogy egy kész garnitúra át akarja venni a hatalmat.
A modern szemlélet nem az uralomra irányul; az egyenlőség nem valósítható meg (pláne ahogy az 50-es években hitték - szovjet film a mérnök, színésznő, munkásfiú, mosogatólány "helyrerázódásáról")
de: egyenlő indulási lehetőségek követelése
A modern társadalom a kölcsönös szolgálatok rendszere, s nem egyközpontú, hierarchikus uralmi lépcsőké (Sz.ú.: kongresszus - vezetők, vezetettek)
56: megszégyenítően józan és világos, ép ítélőérzékről tett tanúságot a munkásság (nem az internac.)
Kádár keze véres; ezt csinálta I. Ferenc, Ferenc Jóska és Horthy is: először megmutatni, hol lakik az Úristen, majd kiengedni (Berzsenyi Titushoz hasonlítja, Jókai imádkozik, és a zsidók is)
Az ötvenes években egy őrült király állandóan bosszantotta az embereket; most az értelmes királyfi már nem csinálja ezeket.
([kihúzva: Népszava] Szabad Nép-félóra, népművelők)     
A modern fejlődésben eszelős diktatúrát csak Hitler tudta túllicitálni - ez volt a szerencséje Sztálinnak
A polg.i demokrácia elnevezés (pluralizmus) félrevezető, mert nincs összefüggésben a kapitalizmussal
Tudják-e a kádergyerekek, hogy gyűlölik őket? 56-ban sok kádergyerek vett részt.
Az értelmiségnek nem lehet fő szempont az anyagi megbecsülés
A főispán, főszolgabíró, jegyző átkeresztelkedtek párttitkárrá és tanácselnökké.
A régi főispán megpofozhatott öreg parasztembereket
A parasztpártnak nem volt kialakult véleménye erről, bár ösztönösen megvetette az urakat. Ennek volt használható értelmiségi gárdája.
Ma is az aktatáskásoknak kijár a tisztelet.
Az volt a baj, hogy a kisgazdapárt képviselte a kommunizmussal való szembenállás és szembeszállás példáit.
Megjósolta előre, hogy a jövendő társadalom bürokratikus lesz - de nem gondolta, hogy ennyire beválik a jóslata.
A könyvről [az Angliában 1976-ban megjelent The Paralysis of International Institutions and the Remedies című könyvről van szó]: körülbelül olyan visszhangja volt, amire józanul számított - de mélyen alatta maradt annak, amit remélt. Pedig abban el van bújtatva - talán túlságosan is -néhány fontos gondolat. Nem kellett volna-e a nemzetről többet írni?
Egy angol cikk értetlensége: így járnak a társutasok, akik bíznak a szoc.-ban.
Pedig a harmadik utassághoz, a tárgyilagossághoz kell nagy szenvedély
elvárások: tessék nyíltan a fas. mellé állni! El kellett volna jutni a fejlődésben a jelenlegi szoc. igenléséig. [értsd: ez is egy elvárás volt]
A munkásosztály és a parasztság nem tud uralkodni
Tőlük elvonják a javakat - vissza kell szerezni (munkástanácsok)
A kispolgári szintnél megállt a "fejlődés"
Az értelmiség a dolgát akarja csinálni.
Illemtan, tanfolyamosok (asszimiláció)
----------------
[Innen kék golyóstollal: valószínűleg egy másik találkozásról készült]

Farkas Ferenc: a háború alatt a Diákkaptár pénzügyi embere volt, így lett a Hitelszövetkezet elnöke
Kovács Imre:
Erdei Ferencet Borbíró Virgil (építész) vonta be a politikába (B. nagybátyja [helyesen: Bibó nagynénjének a férje])
- népfront
- Hajnal történelemszemlélete az, amit a marxistáknak kellett volna csinálni (a jó értelemben vett tört-i mat. [történelmi materializmus])
Erdei Leninben azt becsülte, hogy a parasztokat rétegekre bontotta (szociológia)
B. még mindig távolabb állt a kg.-tól [kisgazdapárttól], mint a kom-tól [kommunista párttól] (úri) [mármint az előbbi]
A szoc.dem.-ekhez sok hivatalnok lépett be ([mert] mégsem komm.)
A kelet-eu-i kisállamok-at a békeszerződés elé szánta
A háborúk után van olyan cseppfolyós helyzet, amikor lehet változtatni. Most éppen h. megmerevedés van.
Lehet, hogy egyszer olyan végleges engedményt kell tennünk, amit nagyon meg kell gondolnunk. (A végleges lemondás [ti, Trianon revíziójáról])
A kinti könyv kis helyzetelemzések füzére lett volna; végül is a bevezető nőtt könyvvé.

Szilágyi Sándor, fotóművészeti író
2011. augusztus 14.

[A szerző az illegális Beszélő egyik alapító szerkesztője, a demokratikus ellenzék repülőegyeteme, a Hétfői Szabadegyetem egyik kezdeményezője és szervezője. Bibó István kéziratos munkáit elsőként értelmezte, számos Bibó-tanulmányt adott közre a kéziratos hagyatékból, és már a szamizdatban megjelent tanulmányaiban is sürgette a mindmáig megvalósulatlan, filológiailag korrekt, kritikai összkiadást - lásd: A szellemi ellenállás jelképe, ABC Kiadó, 1985. Későbbi tanulmányainak megírására is a Bibó-filológia szükséges és igényes megvalósítása késztette. Lásd: Ostinato,Új Mandátum Kiadó, 1999; Bibó István - Új Mandátum Kiadó 2001. Ifj. Bibó István is Szilágyi Sándor meghatározó filológiai érdemeire hivatkozik Bibó István Összegyűjtött munkái - berni kiadásának története - Magyarországról nézve című, az utóéletkutatás szempontjából nélkülözhetetlen tanulmányában. Lásd: Európa keresztútjain - Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem 33 éve, 2003. 253-269. o.
Szilágyi Sándor transcriptióban teljes, facsimilében részleges fentebb közölt Széljegyzetét Bibó Istvánnál tett látogatása - pontosabban, Kovács Máriával, Örkény Antallal és Szabó Miklóssal közös látogatásuk - után vetette papírra. Az Európai társadalomfejlődés értelméről szóló magnóelőadás értelmezéséhez nélkülözhetetlen adalék. A szöveg itt jelenik meg először.]