___Magyarország története 1944–1956 interneten___Vissza
Germuska Pál – Lux Zoltán
Magyarország története 1944–1956 interneten és CD-ROM-on. A multimédia alkalmazásának lehetőségei és tapasztalatai a történelemtudományban
Előadás az AGRIA MEDIA 2000 konferencián. Eger, 2000 október 26-28.
Előadásunkban az 1956-os Intézet két fejlesztés alatt álló termékén keresztül szeretnénk bemutatni a multimédiás és internetes alkalmazások történettudományi felhasználásnak lehetőségeit és tapasztalatait. 1990-ben alakult intézetünk kezdettől jelentős, a társadalomtudományi kutatóhelyeken szokatlan nagyságrendű összegeket költött számítástechnikai beruházásokra és a munkatársak ezirányú továbbképzésére. Multimédiáról még újságcikkekben is alig lehetett olvasni, és magunk sem gondoltuk még, hogy ilyen fejlesztésekbe fogunk egyszer, amikor az intézetben már megkezdődött az adatbázisok kiépítése. A kilencvenes évek első felében egymással párhuzamosan több szabadszöveges Textár adatbázist hoztunk létre:
- a könyvtár könyvállományát, majd a jelenkortörténeti irodalmat (könyvek, perodika-cikkek) kezelő adatbázist,
- a sajtófigyelés adatbázist, amelyben az 1956-tal kapcsolatos napi- és heti sajtótermékek cikkei kerültek feldolgozásra,
- az ún. életútinterjúkat tartalmilag feldolgozó adatbázist,
- és az 1956-os forradalmat követő megtorlás kivégzett áldozatainak pereit feldolgozó adatbázist.
Ezek az adatbázisok sok szempontú, szabad visszakereshetőséget tesznek lehetővé, ami a társadalomtudományi kutatás egyik legfontosabb igénye. Szerencsénkre az adatbázisok szerkezetének kialakítása kezdettől a történészek, szociológusok és számítástechnikusok szoros együttműködésével történt, így a tapasztalatoknak megfelelően menet közben elvégezhetőek voltak a szükséges korrekciók. A mindennapi kutatómunkában és a külső látogatók kiszolgálása folyamán kezdetben ezeket az adatbázisokat egymástól függetlenül használtuk. Ebben aztán fordulatot hozott, hogy 1996–1997 fordulóján megkezdtük egy multimédia CD-ROM kifejlesztését. Ekkor nemcsak egy fotódokumentációs adatbázis létrehozása kezdődött meg (amelyben azóta több mint 6700 archív fénykép adatai vannak feldolgozva), hanem a bibliográfiai, fotódokumentációs és – szintén újonnan létrehozott – kronológiai adatbázis egyesítése is megtörtént jelenkortörténeti adatbázis néven.
Az 1956 Enciklopédiája című multimédia CD-ROM mellett időközben – az akkori MKM megrendelésére, a Sulinet-program keretében – elkészítettünk egy összességében 1000–1200 oldal terjedelmű internetes tananyagot is az 1956-os forradalom és szabadságharc történetéről. A CD-ROM és az internetes anyag, kiegészítik egymást, és együttesen a közoktatás, a szakmai és a nagyközönség igényeinek kielégítésére egyaránt alkalmas. E két projekt tanulságait felhasználva kezdtünk újabb fejlesztésbe, Magyarország 1944–1956 közötti története CD-ROM-os és internetes feldolgozásába, immár integrálva a két termékkel járó munkálatokat.
Mindkettőnek megvannak a maga sajátosságai, amelyek a fejlesztés és a használat során is figyelembe veendők. A CD-ROM, amelynek felhasználói felülete mögött az egyesített jelenkortörténeti adatbázis dolgozik, „totális” történelemábrázolásra törekszik: az adott eseményről minél többet el kíván mondani írásban, fényképben, filmben, hangdokumentumban, térképben; továbbá ismerteti a szereplők életrajzát, valamint az eseményre és szereplőire vonatkozó szakirodalom és memoár(ok) bibliográfiai adatait. A CD-ROM gondolati hálóját, belső koherenciáját maga a történelmi esemény alakította: lehetőség van időrendi, helyszín, szereplő szerinti megközelítésre, legyűjtésre. Gombnyomásra működnek a lexikonokban megszokott keresztutalások, az átjárás az egyes fő részek között oda-vissza működik. A CD-ROM tehát lexikonszerű összefoglalása az adott korszakról összegyűjtött tudásunknak: a száraz tényeket közli, címszavakban, évszámokban, „who is who”-szerű biográfiákkal. Az egyes tételek (személyek, események, bibliográfiai tételek stb.) egyenrangúan sorakoznak egymás mellett, a felhasználóra, olvasóra, tanulóra van bízva az értékítélet. Ezért ez tankönyvszerű (be)tanulásra nem alkalmas, iskolai és egyetemi felkészüléshez inkább segédletként használható.
Az internetes összefoglalás ezzel szemben monografikus, vagy ha tetszik tankönyvi igénnyel készül. Sokkal didaktikusabb, mint a CD-ROM, hiszen egy narratív fő szöveg vezeti a felhasználót, aki akár ültő helyében végigolvashatja azt, mint egy könyvet. Míg a CD-ROM-nál a multimédiás lehetőségek minél teljesebb kihasználására törekedünk, addig ez esetben – éppen az iskolai oktatás igényeire tekintettel – nem zsúfolunk „figyelemelterelő”, izgő-mozgó-beszélő objektumokat a képernyőre. A fénykép, a térkép, a táblázat itt inkább csak illusztráció, dekoratív elem marad, és nem önálló történeti forrás. A fő szöveg állításait alátámasztandó és/vagy árnyalandó dokumentumok, forrásszövegek és visszaemlékezések vannak bekapcsolva a textus megfelelő szakaszaihoz: egy tanácskozás jegyzőkönyve, egy rendőrségi jelentés, egy újságcikk, egy interjú- vagy naplórészlet. Ebben a formában az internetes (tan)anyag sokféle felhasználásra alkalmas: egyéni vagy csoportos feldolgozásra és tanulásra, a dokumentumok és visszaemlékezések a források megismerésére és feldolgozásra; rövid összefoglalóként ismeretterjesztésre és további iránymutatásra.
Az elmúlt két évben számos tapasztalatot szereztünk termékeink mindennapos használatával kapcsolatban (az 56-os Sulinet történelemóra 1998 tavaszán készült el, az 1956-os CD-ROM 1999 júliusában jelent meg). A fent nevezett közönség elsősorban az új kutatási eredményeket is beépítő, széles áttekintést nyújtó, könnyen „emészthető” munkát vár(t) a jelenkortörténeti szakmától. Az internetes anyagunk ennek az elvárásnak sokkal inkább meg tudott felelni (csak a több fényképet és a multimédiás alkalmazásokat – film, animáció stb. – hiányolták belőle néhányan), mint a CD-ROM. Utóbbi megfelelő kompjúterkezelési jártasságot, navigációs készséget, időnként találékonyságot, azaz teljesen önálló, kreatív felhasználói hozzáállást igényel. Azonban a kellő (média)kompetenciával nemegyszer maguk a kutatók, a könyvtárosok vagy a tanárok sem rendelkeznek, ami igencsak megnehezíti az új eszközöknek és tudományos eredményeknek a tudás körforgásába való bekapcsolását.
Így némileg csalódnunk kellett abbéli reményünkben, hogy kutatási eredményeink az új multimédiás és internetes eszközöknek köszönhetően sokkal szélesebb tömegekhez jutnak el, illetve, hogy ezekkel kiválhatók a hagyományos kiadványok. A tanárok, a diákok és a hazai nagyközönség ugyanis – pénzügyi lehetőségei, képzettsége, megrögzött szokásai miatt – a technika nyújtotta előnyök ellenére is ragaszkodik a jól megszokott nyomtatott papír alapú eszközökhöz. Érdekes volt látnunk, hogy amikor 1998 őszétől a saját internet szerverünkön is elérhetővé tettük az 1956-os forradalom történetét (magyarul !), Kanadából, USA-ból és a világ több más országából rossz magyarsággal vagy angolul írt e-maileket kaptunk, hogy olvasták a tananyagot, tetszik-nem teszik stb. Itthonról azonban alig-alig érkezett ilyesfajta spontán reagálás. Amióta megjelent az 1956-os CD-ROM-unk több számítástechnikai és egyéb szakmai kiállításon, konferencián vettünk részt, ahol sok érdeklődőnek mutattuk meg a CD és a multimédia adta lehetőségeket – egy ilyen speciális alkalmazáson keresztül is. A gyors visszakereshetőség, a film- és hanganyagok, fényképek keltette kedvező impressziókon azonban rendre felülkerekednek a kétségek: nincs otthon és/vagy az iskolában (megfelelő) számítógép, gépterem, szakember-kapacitás, a gépeket történelemórára nem lehet igénybe venni, sok gyerek jutna egy-egy gépre, drága a termék (hány könyvet lehet venni ezért!) stb. E kifogásokat lehet természetesen az újtól való félelem számlájára is írni, de mi magunk ezt inkább egy komplex jelenség tünetének tartjuk: a pénzhiány újratermeli a technikai és a képzettségbeli lemaradást, a közönség jelentős része még ma sem érzékeli az informatika kihívásainak sorsdöntő voltát, vállalva ezzel a súlyos lemaradás ódiumát is. És fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy itt nem egyszerűen az „idősebb” korosztályok ellenállásáról, vagy idegenkedéséről van szó. Minap az intézetünkben nyílt nap keretében középiskolai osztályokat láttunk vendégül. Ezek között volt olyan szakközépiskolás osztály, ahol a 30 diákból 2–3 ismerte olyan felhasználói szinten a számítógépet, hogy a behívott internetes tananyagot és kiegészítőit a képernyőn folyamatosan olvasni tudja. Nem akarunk most vitát provokálni arról, hogy ez kinek a „bűne”, de mindenképpen jelzésértékű ez a történet.
Úgy látszik tehát, hogy még évekbe fog telni, amíg széles közönség tudja majd használni és elvezni a történettudomány és a többi társadalomtudományok multimédiás és internetes termékeit. A kutatók és fejlesztők ezt a folyamatot meggyorsítani valószínűleg nem fogják tudni, csak az adott lehetőségek között előadásokon, bemutatókon, konferenciákon megismertetni ezeket az új lehetőségeket. Ettől függetlenül a mi intézetünk és a hasonló fejlesztőműhelyek addig is újabb kiadványokkal fognak jelentkezni, hogy teljesebb, alaposabb, sokoldalúbb (történelmi) tudásanyagot minél élvezetesebben, színesebben minél szélesebb közönségnek tegyünk elérhetővé. |
|
|
|
|
|
|
|