___Kapcsolódó dokumentumok___Vissza
DOKUMENTUMOK
Zilahy Lajos ügye K-1449

New York, 1962. január 16.

Kedves jó barátom!

Kanadai és egyéb csatangolásaimból visszatérve csak most jutok hozzá, hogy megköszönjem az ünnepekre írt soraidat.

Ma már csak ketten maradtatok nekem odahaza: Te és egykori szalontai iskolatársam, Kiss Ferenc professzor, akiktől néha levél jön. De unokaöcséim közt is vannak, akik „nem mernek” írni nekem.

Ami a magyar kormányhoz való viszonyomat illeti: néha hivatalos helyről is baráti üzeneteket, sőt meghívásokat kapok, viszont például két évvel ezelőtt a magyar külügyminisztériumból „valaki” kérdőre vonta fontos jugoszláv barátomat, hogy miért favorizálnak engem annyira (regények, színművek, sőt egy német-jugoszláv filmterve a Valamit visz a víz-nek.)

Ezt a kérdést nem kívánom felderíteni, egyrészt azért, mert nem lehet (minden ajtó mögött más lehet a megítélés), másrészt azért mert már lemondtam a reményről, hogy viszontláthassam hazámat.

Magamról csak annyit, hogy öt évi nehéz kutatómunka után befejeztem a Dukay Trilogia harmadik kötetét, amely (1814–1914) a 19-ik századról szól s amelyet már angolul írtam „Century in Scarlet” címmel, amit magyarra csak így lehetne lefordítani: „A bíborba öltözött évszázad.”

A Harpers Brothers karácsonyra nagy, díszes albumot adott ki „The Faboulous Yesterday” címmel, amely az elmúlt 25 esztendő legfontosabb cikkeit közli nagyon szép illusztrációkkal. Nagy meglepetésemre felvették ebbe a gyűjteménybe a „The Christ-faced Soviet Soldier” című cikkemet, amely itt 3 évvel ezelőtt jelent meg a CORONET-ben s amely miatt az itteni szemét magyar sajtó nyilas óriásai (Fiala, Marschalko, Rattkay) vadul támadtak, mint kommunistát.

Ignotus Pál Londonban nem volt velük egy véleményen, mert ő mint fasisztát támadott. (mint Gömbös barátját)

Egyébként a legteljesebb visszavonultságban élünk.

Ha nem terhellek kérésemmel: megkérdezlek: van-e (Moszkva és New York mintájára) valami amerikai-magyar kultúrcsere és érdekelné-e valamelyik színházatokat Upton Sinclair CICERIO című szép és bátor darabja. A nyolcvanéves Sinclair ma is a „legbaloldalibb” az itteni nagyok között.

És persze örülnék, ha írnál néhány sort régi barátaimról, Kárpáti Aurél, Illyés Gyula, Tamási Áron, Major Tamás, Polgár Tibor és mások. A Te sorsod és életed is nagyon érdekelne.

A régi barátsággal ölel:

Zilahy Lajos

 

 

Belügyminisztérium

II/3-B alosztály Szigorúan titkos!

Zilahy Lajos ügyében

Javaslat

 

Budapest, 1962. március 23.

Zilahy Lajos író 71 éves, magyar nemzetiségű, amerikai állampolgárságú, nős, New-York-i lakos. Rendelkezésre álló adatok szerint igen erős honvágya van, s reménykedik abban, hogy Magyarországra visszatérhet. Hazatérése igen nagy hatással lenne úgy a kinti, mint a hazai írókra, ezért javasoljuk, hogy személyével önkéntes hazatérésre való bírás céljából foglalkozzunk.

Polgári származású, iskolai végzettsége jogi egyetem. Kezdetben újságíróként működött, majd az első világháború után külföldi tanulmányúton volt, hosszabb ideig Hollywood-ban tartózkodott. 1934-től 1936-ig a „Magyarország” című lap szerkesztője volt. A laptól annak irányításában bekövetkezett jobbratolódás miatt vált meg. Ezután kizárólag íróként működött és egy irodalmi folyóiratnak, a „Híd”-nak lett a főszerkesztője.

Irodalmi munkásságának fő része erre az időszakra esik. Legismertebb művei: „Két fogoly”, „Süt a nap”, „Fehér szarvasbika”, „Szibéria”, „Halálos tavasz”, „A hazajáró lélek”, „A jégcsap”, „A tábornok”, „A fegyverek visszanéznek”, „”Valamit visz a víz”, „A lélek kialszik”, stb.

Irodalmi tevékenységében polgári mentalitása, beállítottsága tükröződik. A magyar középosztálynak és az arisztokráciának volt kedvenc írója. A kormányzó kerti ünnepélyein mindig a meghívottak között szerepelt. Társadalmi sikereit nagymértékben elősegítette felesége – Bárczy Piroska – aki ezidőben apja révén – Bárczy István Budapest főpolgármestere – az ún. úri társaságok egyik ünnepelt alakja volt. Zilahy ezidőben annyira népszerű volt, a nagypolgárság és az arisztokrácia körében, hogy szemethunytak politikai népieskedése felett. Tény azonban az, hogy a fennálló társadalmi renddel ellentétes, arra veszélyes megnyilatkozásokat nem tett. A magyar kormány ezidőben gyakran küldte őt magyar íróküldöttség élén különböző országokba, mint a magyar irodalmi élet hivatalos képviselőjét.

A fasizmus uralomra jutása, majd Európában való elterjedése idején jelentek meg írásai, melyben a fasizmussal szembenálló, a polgári demokrácia melletti hitvallás jellemzi. Erre mutat művei közül pl. a „Fatornyos falu” című könyve, melyben a magyar nemzeti önállóság mellett szállt síkra. Több művét, 1945 előtt színpadon és filmen is előadták. Fasiszta-ellenes beállítottsága miatt 1944-ben gróf Károlyi fehérvárcsurgói birtokán kényszerült bujkálni a nyilasok és a gestapo elől.

A felszabadulás után a Magyar Szovjet Baráti Társaságnak lett az elnöke és egyben a „Szabadság” című lap főszerkesztője. Mint ilyen tevékenyen bekapcsolódott a politikai életbe. Később a lap megszűnése után továbbra is az MSZBT elnöke maradt. Ez időben írta az „Ararát” című regényét, ami miatt a polgárság és a volt uralkodó osztály tagjai igen elítélték.

1947-ben hivatalos útlevéllel családjával együtt az AEÁ-ba utazott látogatás céljából és onnan nem tért vissza. Az AEÁ-ban telepedett le. Kintmaradásában közrejátszott, hogy barátjának, Sik Endre elvtársnak útleveleiket átadta, hosszabbítás céljából. Mivel Sik elvtárs csak több hónap múlva ment vissza Budapestről, a közben eltelt időben az amerikai hatóságok Zilahy-t felszólították, hogy vagy felveszi az amerikai állampolgárságot, vagy mindhármukat – fiát és feleségét is – deportálják. Ugyanebben az időszakban a magyar kormány egy rendeletet adott ki, hogy mindazok, akik bizonyos határidőn belül nem térnek haza, árulóknak tekintendők. Zilahy és családja is e kategóriába lett besorolva. Ennek következtében lakását, bútorait, s szobi birtokát elkobozták és a Szabad Népben elitélő cikk jelent meg személyével kapcsolatban.

Az AEÁ-ban való letelepedése után tovább folytatta írói ténykedését, s időnként cikkei jelentek meg az emigráns sajtóban, ezek azonban nem voltak ellenségesek népi demokráciánkkal szemben.

Rendelkezésre álló adataink szerint Zilahy az AEÁ-ba való kintléte óta emigráns szervezetekhez, politikai pártokhoz sem jobb, sem baloldali vonatkozásban nem csatlakozott. Politikailag csupán 1957 tavaszán kompromittálta magát, amikor a magyarországi ellenforradalomban részt vett és bebörtönzött magyar írók szabadonbocsájtása érdekében Japánban, Dél-Koreában és Angliában nyilvános gyűléseket tartott és a sajtóban is felemelte szavát.

Zilahy Lajost a politikai emigráció két egymással teljesen ellentétes módon ítéli meg. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy az AEÁ-ban történt letelepedése kezdetén a nyilasok részéről támadás indult ellene és mint kommunistát és Rákosi-kémet feljelentették az amerikai hatóságoknál. Ennek következtében több éven keresztül személye és családja ellen vizsgálat folyt. Ennek körülményeit Zilahy az Irodalmi Újság egyik vezércikkében részletesen meg is írta. A vizsgálat több éven keresztül folyt ellene, aminek következtében csak 1956 tavaszán tehette le az állampolgári esküt. Később Ignótusz Pál részéről érte támadás, mint olyat, aki Gömbös barátja volt és kiszolgálta a fasizmust. Mindezek következtében Zilahy csak igen nagy nehézségek árán maradhatott az AEÁ-ban. A vizsgálat befejezése után igyekeztek őt politikailag és irodalmilag elszigetelni. A Szabad Európa Rádió műsoraiban tilos volt még a nevét is megemlíteni. Ezt különösen gróf Dessewffy Gyula és vitéz Béry László, valamint Tury Lajos ellenezte. Politikai részről ért támadások Zilahyt úgy erkölcsileg, mind anyagilag hátrányos helyzetbe hozták. Hosszabb ideig, míg a vizsgálat folyt ellene, újabb regényeihez nem kapott kiadót. Ez időszakban havi 112 dollárból élt családjával együtt, amit a Social Security-től kapott. Életét később igen nagymértékben befolyásolta az a körülmény, hogy fia, aki egyetemi hallgató volt öngyilkos lett és meghalt. Ezek az események életére annál is inkább megrendítőek voltak, mert a II. világháború alatt 1943-ban egy bombatámadás alkalmával budapesti villája sérülést szenvedett és benne életét vesztette leánya, valamint húga, Zilahy Irén színésznő.

Zilahy elszigeteltségét azzal is elősegítette, hogy irodalmi munkáiban, regényeiben nem foglalt állást népi demokráciánkkal szemben, sőt több olyan regényt írt, mellyel csak fokozta a vele szembenálló személyek haragját. Ilyen regénye volt pl. az 1956 tavaszán megírt „Message to Peter” – „Üzenet Péternek” – című műve, melyben lényegében honvágyáról, a hazához való tartozásáról ír. Ezen regényéből készült forgatókönyvet a közbejött magyarországi ellenforradalom miatt visszaadták Zilahynak, bár már szerződése is volt rá. A „The Christ – faced Societ Soldier” – „A krisztus arcú szovjet katona” – című írásáért, mely 1958-ban jelent meg, a nyilasok, főleg Fiala és Marschalkó igen vad támadásokat indítottak ellene, és ismételten kommunista ügynöknek bélyegezték. Zilahy írói vonalon eddig bizonyos sikert csak a Dukay Trilogiájával ért el, mely kifejezetten történelmi tárgyú regény. Ezen művének utolsó részét, melyet nemrég fejezett be, már angol nyelven írta. A könyv címe: „Centuri in Scarlet” – „Bíborba öltözött évszázad”.

Zilahy Lajosnak elszigeteltségéből 1957 tavaszán módja lett volna kilépni, amikor a „Congress for Cultural Freedom” – „Kultúra a Szabadságért” – nevű szervezet meghívta őt a MISZK londoni alakuló közgyűlésére. Zilahyt a közgyűlés szándéka ellenére elnökké, s amikor ezt nem vállalta, díszelnökké választotta, de ő ezt is elutasította. Mindezek ellenére később, amikor az újonnan megválasztott vezetőség összeült, Zilahy elment az értekezletre, átvette az elnökséget, mondván: „hogy noha nem vállalta sem az elnökséget, sem a díszelnökséget, most mégis eljött, mert fontos közlendői vannak.” Végül is kb. másfél órás beszéd keretében igen aprólékosan és részletesen kifejtette, hogy 1945-ben őt Szviridov altábornagy meghívta vacsorára. Ez alkalommal Szviridov közölte vele, hogy bármikor, bármilyen esetben forduljon hozzá, ha a magyar és a szovjet nép közötti egyetértést kívánja szolgálni. Mikor az általa elmondottakon a MISZK újonnan megválasztott vezetői csodálkozásuknak adtak kifejezést, Zilahy a következőket jelentette ki.: „szerintem az újonnan megalakult írószövetségnek az a feladata, hogy ezt az egyetértést szem előtt tartsa és én mint magánember és mint író szívesen támogatom ebben az Írószövetséget.”

A jelenlévők ezen kijelentését irreálisnak tartották és többen csak az író iránti tiszteletből nem akadályozták meg beszédében.

„Bodrogi” és „Kerekes” fn. kapcsolatunktól szerzett értesülés szerint az Írószövetségben lezajlott eset után Zilahy egy kisebb társaságban megindokolta, hogy miért nem vállalta el a MISZK elnöki megbízatását. „Előttem, – mondta – egy későbbi időben igen magas feladatok állnak és ezt a munkát nem hátráltathatom azzal, hogy egy emigráns szervezetben vezetőszerepet vállalok. Az én meggyőződésem, hogy a magyar emigrációnak közvetlenül Moszkvával kell tárgyalnia. Higyjétek el nekem, Szviridov tábornok nekem ebben mérhetetlen segítségemre lenne, ha sikerülne Moszkvába kijutnom és a demokratikus emigráció nevében szót emelnem. Én csak ebben látom a kibontakozás egyetlen lehetőségét.”

E témával kapcsolatban 1957 decemberében Fenyő Miksa a „Látóhatár”-ban egy cikket irt, melyben az fejtegette, hogy a magyar nép problémáinak megoldását nem Washingtonban, hanem Budapesten vagy Moszkvában kell keresni. Ez a cikk Zilahy és Fenyő közös elgondolása volt, és azt remélték, hogy kezdeményezésükre „Kerekes” és „Bodrogi” szerint – Magyarországon felfigyelnek és a kezdeményezésnek esetleg hasznos folytatása lesz.

Zilahy az előbbi beszélgetés alkalmával mondotta el azt is, hogy a „Látóhatár”-nak eddig azért nem küldött kéziratokat, mert őt az emigrációban elátkozott embernek tartják és nem akarta a lap különben is nehéz helyzetét súlyosbítani az ő nevével.

„Kerekes” és „Bodrogi” szerint Zilahy politikai hovatartozásában beállott változások – nagypolgárság írója, népieskedő, fasizmussal szembenálló, MSZBT elnök, arisztokráciát leleplező könyvei, – nem önérdekkel magyarázhatók, hanem az ő nagyot akaró természetével, valamint azzal, hogy magát reformernek, vagy talán egy kissé apostolnak véli.

A rendelkezésre álló adatok alapján Zilahy jelenleg is igen nehéz anyagi körülmények között él az AEÁ-ban, olyannyira, hogy pl. 1959-ben Fenyő Miksa küldött neki pénzt, hogy gáz és villanyszámláját ki tudja fizetni.

Zilahy Lajost anyagi problémái és politikai állásfoglalása miatti elszigeteltsége teljes visszavonultságra ítéli. Ezen körülmények Zilahy lelkivilágára és hazájához való viszonyára is igen nagy befolyással van. Ezt bizonyítja az a tény, hogy míg az elmúlt években magyarországi barátaihoz írott levelében minduntalan visszatérő problémaként jelentkezik hazatérésének kérdése, addig 1962 januárban egyik barátjához írott levelében arról panaszkodik, hogy az őt ért támadások és sikertelenségek következtében már lemondott arról a reményről, hogy hazáját viszontlássa.

Jelenlegi álláspontjának kialakulásában – hazatérésével kapcsolatban – közrejátszik az a körülmény, hogy eddig hazatérésének ügyével nem kellő súllyal foglalkoztunk, holott figyelembe véve Zilahi politikai magatartását, lehetőség lett volna arra, hogy nevezettet önkéntes hazatérésre bírjuk, s ezzel bizonyos fokú bomlasztást idézzünk elő az irodalmi emigrációban. Ezen túlmenően esetleges hazatérése nagymértékben folyásolná a hazai irodalmi körök hangulatát és állásfoglalását.

Budapest, 1962. május 23.

Kedves Lajoskám!

Január 16-i leveledre írott rövidebb válaszomban azt ígértem, hogy majd hosszabban és – mint mondani szokás „érdemben” felelek neked.

Leveled nagyon megrendített. Nem akartam és ma sem akarom elhinni, hogy Te lemondtál a hazatérés reménységéről. A Fatornyok szerzője sohasem mondhat le arról, hogy viszontláthassa hazáját. Ha Te erről lemondanál, millió olvasódnak okoznál fájdalmas csalódást. Meg aztán életműved is pironkodna kissé, mondván: „ezt nem egészen érdemlem meg.”

Lajoskám, a kormányunkhoz való viszonyodat nem befolyásolhatja, még kevésbé szabhatja meg az, hogy két évvel ezelőtt, egy még nem kellően tisztázott helyzetben valaki – nem is tudni, mily okból – rosszat mondott rólad egy jugoszláv barátodnak. Szomorú lenne, ha ilyesmikre kellene építenünk a hazánkhoz való kapcsolatunkat.

Baráti őszinteséggel meg kell mondanom, hogy látogatásoddal tartozol magadnak, múltadnak és nekünk is. Lehet, hogy fenyeget itthon egy veszély: az itthon maradás veszélye. Mert látod, tapasztalod majd, hogy sok és nagy feladat várhat reád. És mennyi látni és megírni való! Hidd el, a fák azóta idehaza is minden évben egy évet nőttek, de itt közöttük vannak azok is, melyeket mi ültettünk.

Tehát várunk haza. Akár látogatóba jössz, akár végleg, mindenki szívesen vár. Leveled – úgy éreztem – kötelességemmé tette, hogy kikérjem a Külügyminisztérium véleményét. Ők ugyanúgy várnak, szívesen fogadnak. Hogy ez nem csak biztató szó, hanem valóság, annak bizonyságául ők adják át neked személyesen ezt a levelet. Így szavaimnak több lesz talán a súlya és hitele.

Remélem, rövidesen küldhetek neked egy üdvözlő lapot, melyet régi barátaid – gondolok elsősorban Illyésre, Tamásira, Kárpáti Aurélra – örömmel írnak alá.

Mi egy bajjal-gonddal teli tél után /sokat betegeskedve/ most már várjuk a nyarat, a pihenést. És azt, hogy annyi év után végre elbeszélgessünk veled, elmondhassuk mindazt, ami nem fér a levelekbe.

Minden megjelenik most nálunk, amit a kiadókkal való üzleti összeköttetés lehetővé tesz. Sajnos, Sinclair /Upton/ újabb műveit a hírek szerint kiadója nem adja.

Még egyet higyj el: nem azért nem írnak rokonaid, barátaid, mert – mint tévesen hiszed – nem mernek, hanem mert a levélírás az egész világon kiveszőben van. Már csak mi, régi bölények irogatunk. Azért, hogy levelünk végére jó szívvel írhassuk oda:

igaz baráti szeretettel ölel híved

Szücs László

 

 

Belügyminisztérium

II/5-e alosztály Szigorúan titkos!

65-3450/02

63-1300/62

63-B-2849/62

 

Kivonat

1962. július 6.-i jelentésből:

„Jelentem, hogy, Zilahy Lajos New-Yorkban élő író feleségének – levelezés során megírtam, hogy májusban Helsinkibe utazok. Azt válaszolta, hogy férje június 1.-én Stockholmban lesz a PEN Club Kongresszuson és átjönne meglátogatni Helsinkibe. Ezt – május közepén – megemlítettem Balassa Gyula miniszterhelyettes barátomnak, aki a következő héten azt a javaslatot tette, hogy próbáljam rábeszélni Zilahyt, hogy jöjjön haza látogatóba. Balassa itt Kádár elvtárssal való beszélgetésre hivatkozott.

Május 31-én Zilahy Lajos megérkezett Helsinkibe és ezt a napot együtt töltöttük. Elmondta azt a hajszát, amit az USÁ-ban folytattak ellene „szovjetbarát” magatartás miatt, ugyanakkor pedig rendkívül hamis és gyanakvó képet alkotott a magyarországi viszonyokról. Információi teljesen tévesek voltak és főleg nagy Imre és Maléter kivégzését helytelenítette, akiket mi „elraboltunk” a Jugoszlávoktól – mely cselekedetet állítólag Vorosilov elvtárs is elítélte egy párisi nyilatkozatában. Nem tagadta, hogy rendkívüli honvágya van és torkig van az USA-val, az ottani élettel és rendszerrel. De ki biztosítja – kérdezte, – hogy ha ma hazajön és szívesen fogadják – holnap változik a pártonbelüli irányzat a Szovjetunióban és nálunk és ekkor elvágják a nyakát. Az USÁ-ban úgy tudják, hogy a sztálinizmus kérdése még nem dőlt el és a kommunista pártokon belül nem teljes az egység. Erre sokat is bazíroznak.

Elmondta Zilahy, hogy két évvel ezelőtt felkereste őt New-Yorkban Hollai elvtárs, aki az ottani állandó Magyar Ensz képviselet tagja volt és a magyar kormány nevében felszólította, hogy jöjjön haza. Megbeszélésük akkor negatív volt, a fenti okok miatt, bár Hollai elvtárssal ma is tartja a kapcsolatot. Elmondta, hogy az USA-ban nem lehet írásból megélni – olyan alacsony a kultúrigény és ő főleg európai tantiemekből él. Főleg Jugoszláviával és Svédországgal van kapcsolata. Rendkívül dicsérte a jugoszláv viszonyokat. Elmondta, hogy tagja a Nóbel díj irodalmi bizottságának és azon dolgozik, hogy jövőre az irodalmi Nóbel díjat Magyarország kapja meg Illyés Gyula személyén keresztül. Zilahyt bemutattam helsinki nagykövetségünk tagjainak is és este az Operaházban, midőn előadásunkat megtekintette, a szünetben Vincze elvtárs – kultúrattaséval hosszabb beszélgetést folytatott

Zilahy elmesélte még azt a pánikot, amit az első szputnyik kilövése az USÁ-ban okozott, hozzátéve, hogy legjobb barátja, Szentgyörgyi Albert Nobel díjas professzor a kilövés előtti időkben formálisan nyomorgott. Rá két héttel meglátogatta Szentgyörgyit, amikoris kicserélt berendezés, elektromos írógépek, titkárok serege fogadta. Az történt, hogy az USA a szputnyik kilövése óta korlátlan hitelt nyújt a kutatóknak, hogy utol tudják érni a Szovjetuniót.

Zilahy-ban beszélgetésünk láthatóan mély benyomást váltott ki – mindazonáltal nem döntött látogatását illetően és azzal a kijelentéssel búcsúzott, hogy ő már csak meghalni jön haza.

r.szds.

Hollós Ervin r.alezr. r.szds.

osztályvezető alosztályvezető

 

B. M. II/3 Osztály Vezetőjének!

40-1179

Belügyminisztérium Szigorúan titkos!

III/I Csfség

2-B Alosztály

 

Tárgy: Zilahy Lajos ügyében

FELJEGYZÉS

 

Budapest, 1962. október 19.

Külképviseletünk munkatársa 1962 szeptemberében Zilahy Lajos New York-ban élő íróval lakásán ismételten beszélgetést folytatott. Ennek során Zilahy hazatérésével és jövőbeni tevékenységével kapcsolatban az alábbiakat hozta tudomásunkra:

1./ Eltökélt szándéka, hogy hazatér, azonban előbb tiszta képet szeretne kapni az otthoni kultúrpolitikában lévő helyzetről. Nem szeretné, ha e kérdésben való álláspontját idő előtt nyilvánosságra hoznánk, sőt azt se, hogy hazatéréséből politikai hasznot húzzunk. Szeretné, ha vele együtt a magyar kormány hazaengedne minden olyan írót és más személyt is, aki haza kíván térni. Mindaddig, amíg magyar írók élnek az emigrációban és ő maga ezek hazatérését nem látja biztosítottnak, azon fog dolgozni, hogy ezek vele együtt térhessenek haza, amennyiben ezt kívánják. Kijelentette azonban, hogy ezen személyek hazatérésének ügyét úgy kell a magyar kormánynak intéznie, hogy az ellen az amerikai kormány semminemű kifogást ne emeljen. Ez azt jelenti, hogy a magyar kormány e kérdést propagandisztikus oldaláról lemond és a hazatérés okaként nem a nyugati világból való hazamenekülést tűnteti fel.

Zilahy közölte, ugyan ilyen alapon egyelőre azt sem szeretné, hogy Magyarországon valamelyik művét kiadják, ha ugyanakkor a többi emigrációban élő magyar író művét nem. Közölte továbbá, hogy néhány országban már megszervezett értelmiségi csoportjaihoz hasonlóan további csoportokat akar létrehozni a világ különböző országaiban azzal a céllal, hogy ezek a népek közti barátság és megértés érdekében munkálkodjanak. Perspektivikus terve, hogy ezen szervezetet világszervezetté fejlessze, s minden országban legyen a szervezetnek egy képviselője. Szeretné, ha hazatérése után a e szervezet központja Magyarországon lenne.

2./ Közölte, hogy európai útja egyelőre bizonytalan és előre láthatólag arra nem kerül sor. Ha mégis utazna, úgy a komáromi találkozót minden körülmények között szeretné megvalósítani Hollai elvtárssal és volt, jelenleg Magyarországon élő írótársaival, azzal a céllal, hogy ezektől közvetlen benyomásokat szerezzen a magyar irodalom és az írók helyzetéről.

3./ Felvetette, hogy bizonyos momentumok zavarják őt az otthoni kultúrpolitikát illetően. Példaként megemlítette, hogy Köpeczi Béla azért nem utazott Párizsba, az ott megjelenő magyar antológia kiadására, mert ahhoz az előszót Cs. Szabó László írta. Kijelentette, hogy egy kissé Cs. Szabó életútját a magáéhoz hasonlítja, s ha kiadói főigazgatóság nem ismeri őt el, mi a biztosíték arra, hogy őt – már mint Zilahyt – elismeri. Ez az eset is azt bizonyítja számára, hogy hazatérése még korai lenne.

4./ Zilahy ismételten kifejtette, hogy hazatérésének megvalósulásáig hajlandó együttműködni a magyar kulturális szervekkel egy antológia kiadásában. Ajánlotta, hogy idehaza létesítsenek egy 3 tagú magyar szerkesztő bizottságot, mely összeállítaná kb. 100 mai magyar író antológiáját. Ebben szerepelne pártállásra való tekintet nélkül, minden jelentős ma otthon élő író. Vállalná, hogy ezt az anyagot változtatás nélkül lefordítaná és saját kiadójával kiadatná. A kiadási költségeket a kiadó fedezné. A bevétel 10%-át dollárban átutalnák az antológiában szereplő magyar íróknak. Amerikai részről ugyancsak egy 3 tagú bizottság létesülne, melynek egyik tagja ő lenne és hasonló feltételek mellett elkészítenének egy antológiát, melyet Magyarországon adnának ki.

Zilahy közölte azt is, hogy ezen tervét a State Departmentben lévő kapcsolatával megbeszélte és elvileg egyetértenek vele. Kijelentette, hogy terveit általában egyeztetni szokta az amerikai szervekkel, sőt annakidején, amikor Sik és Hollai elvtársakkal tárgyalt, az időpontról mindig előre tájékoztatta az FBI-t, amely részéről a megbeszéléseket nem ellenezték. Elmondása szerint erre azért volt szükség, mert hosszúideig a jobboldali emigráció támadása következtében kommunistának tartották és rendőri felügyelet alatt volt. Elmondása szerint e körülményt akkor Hollai elvtársnak is tudomására hozta.

Zilahy feltételei hazatérését illetőleg túlzottan ideálisak és abban feltehetően a State Department-el fennálló kapcsolata is befolyásolja, ezért e kérdés sürgetése részünkről nem lenne időszerű. Az a tény, hogy jelenleg kapcsolatban áll velünk és különböző javaslatokat tesz a MNK-val való együttműködésre irodalmi téren, azt a törekvését bizonyítja, hogy előbb-utóbb haza akar térni, azonban egyelőre attól fél, hogy hazatérésével egyben hűségnyilatkozatot is kell tennie a kommunizmus mellett, ami az ő nyugati hírnevét erősen csökkentené. Politikai tevékenységet emigrációs szervezetekben jelenleg sem fejt ki és igen vigyáz arra, hogy politikailag egyik oldalra sem kötelezze el magát. Jelenlegi anyagi helyzete kielégítő, könyvei a legtöbb nyugati országban megjelennek.

Javasoljuk, hogy a washingtoni kultúrattasénk vegye fel a kapcsolatot Zilahyval az antológia kiadásának gyakorlati megbeszélése érdekében. Ez – figyelembe véve az FBI-vel és a State Department-el fennálló kapcsolatát – lehetőséget adna arra, hogy a köztünk fennálló kapcsolatot legálissá tegyük és ennek ürügyén további tevékenységét figyelemmel kísérjük és mielőbbi hazatérésében befolyásoljuk.

M E G J E G Y Z É S

A feljegyzést Galambos elvtárs részére készítettük az október 4-i tájékoztatónk kiegészítése céljából.

r.őrgy.

főop. beosztott

Készült: 2 pld. 3 oldal.

 

 

Zilahy Lajos

VERS LIBRE

Illyés Gyula születésnapjára

Happy birthday to you. Hát te is elsietted éveid

És hatvan éves lettél. Kölyök idő. Neked még

lesznek

Nagy éveid. De nekünk már aligha itten. Hazát

veszteni

Több mint szülőt, gyermeket, testvért, hitvest

Ők porrá omlanak.

A szép és végetlen nagy csendben

S az angyalok, s a telekspekulánsok

Már be is zárták a Ridgewood temetőt.

De a haza nagy, tomboló valóság

Csimbrikné írja virágoznak, nőnek

A bombaverte fák az Áfonya utcában

S ha új nótát fújnak is a rigók

A haza változatlan, változatlanabb

Mint a Hármas Hegy kékes vonala

Ahogy az ablakomból, ablakodból látszott

Hiszen szomszédok voltunk valaha

Budán a dombon. És talán más dombokon is.

 

By the way – a domb, a dombok.

Az o betűben lágy kerekség és a b-ben

Emelkedés van, mintha kínai képjel lenne.

Csúnya dallam a domb. A hill hideg hegyes –

Bocsásd meg ezt a kis kitérést,

De negyven évig voltam magyar író

S még írok néha magyarul

De csak efféle bökverseket,

Vagy fordítgatok, s még mindég keresem

Paul Eluard versében az utolsó nagy szónak

Magyar értelmét (Liberté)

Vagy gyermekkorom rigmusát idézem

Egyedem begyedem bébicske

Tengertáncom menyecske.

Ha már a should-would agyamat kimarta

(Joseph Conrad se jól használta őket,

Pedig ifjú korában tanult angolul.)

 

Aki benned most először is

Elvesztett anyanyelvemet köszöntöm,

A „mérföldekre kaszintó kaszát”

„A Mihály haját, mit hűvös szél dobál” –

VONATON című versed most is bennem

zakatol.

Az a kis papucsos napsütötte barna asszony

Ahogy kinéz a forró ozorai tájon

S gömbölyödő hasa rejti a magyar jövőt –

Szebb verset nem is írhat magyar penna,

Ilyen igénytelenül remeket.

Ozora.

Mondtam-e néked valaha: anyai Jutasi szép apám

Ki látta még Napóleont, Kanzinczyt, Berzsenyit,

Patikus volt Ozorán.

 

Patikusok vagyunk mi is. Keverjük tégelyeink.

Embert, hazát, világot patikálni

S mesélünk ilyen régi nagy meséket.

Százötven éve egyszer egy nagy skót harceget

Ki avval hencegett, hogy neki Skóciában

Harmincezer juha van, igy tromfolt le Eszterházy

Pál.

„Barátom, nekem juhászom van harmincezer

Otthon.” –

„És bólintott a puszták népe, hogy igazat

mondott.”

Én napjaimat könyveim köz töltöm,

Könyvtáram no Central PUBLIC LIBRARY

Itt farigcsáltam hét nehéz esztendeig

Metternich BIBOR SZÁZAD-át, s Greville

titkos naplója

Itt súgta meg nekem, hogy a Buckingham

Palotában

Victoria a hannoveri szépség

S daliás férje, Albert, a Szász-Nóburg és Gota

Diadalpezsgőt bontottak a hirre, hogy a Cár

Segesváron leverte „lázadásunkat” – Hja,

Birds of a feather flock together

Egy tollú bíbor madarak összetartanak

Toronyban ülők ma sem szeretik a

földrengéseket.

 

És ezt tőled, a PETŐFI-ből tudtam meg

Hogy Szkariatyinnak hívták az orosz generálist

Akit Bem kicsi ágyúja a dombtetőről

Nagy távcsövével együtt elsepert.

De aztán megindultak

Minden dombról a kozák pikák erdei

S azóta mindig jönnek, jönnek, jönnek

A Szózat gyászos jóslatát követve

és Oswald Spengler „Hanyatló Nyugat”-ját

énekelve,

(S ha látnád most a felhőkarcolókat itten –

Egymás zsiráf nyakába dőlnek néha ijedtükben)

(Iskolatársam Kiss professzor írja

Hogy Petőfit – te tudtad ezt? –

A „nagypennás ember”-nek hívták honvédei.)

 

Itt vagy a Centrál Publicban te is.

Acéldobozok Magas Tátrái rejtik

Névmutató kártyád. Illyris előtt.

Itt van Zsiga is Moriah hegye mellett

(Amelyen a kegyetlen Isten megparancsolá

Ábrahámnak hogy fiát áldozza fel)

Itt van Áron is, Tamarisk, Talleyrand közelében.

Itt van Németh Laci és itt van Péter

Verescsagin mellett, mindketten csizmásan,

Itt dicséri Geothet most is Szabó Lőrinc.

(Homlokába hull a ceruzányi hajtincs)

Itt forgatja botját Kodolányi János,

S villogtatja Féja a fokosát.

Itt alussza Dózsa-álmát Sárközi Gyuri

S az olvasóterem halotti csendjében

Csak Kakuk Marci fütyürészget néha

Itt vagytok valahányan mint a „Tiborok”

(Ahogyan Piroska csúfolt titeket)

 

Itt vagytok mind, de az angol nyelvben

A neveteken nincsen ékezet.

Én óvatosabb voltam nálatok

Ékezet nélkül hoztam nevem ide.

56 ősze óta mégis úgy megnőttem

(Általatok és Veletek)

Hogy Miss Tong Lu a gazdag kínai lány

Mirólunk írja Columbus doktorátusát

„Magyar Írók Jelleme” cím alatt

S engem nyaggat, hogy ki volt Czuczor Gergely

S nékem kell azt is megmagyarázni neki,

Hogy Sztójai Gerő nevű magyar költő nem volt

Hogy magyar író meg nem vezetett soha

Idegen hadat hazája ellen.

De mindezért ne nézd le Miss Lu Tongot

Hiszen Te sem tudhatod Li Pon Hu ki volt.

Általában világunk történelme

Már Toynbee agyába se férhet bele –

Maradj meg hát te is a HÁROM ÖREG-nél,

amely több mint a „Harminc Millió Magyar”.

 

Úgy érzem mindig: könyvtáram nem a Fifth

Avenuen

De a Nemzeti Múzeumban áll

Mert a márványcsarnok lépcső-fordulóján

Milton is Munkácsy falat borító képén

Diktálja vak bitumen alkonyatban

Fehérgalléros leányainak (s nekem

Ahogy naponta felmegyek a lépcsőn)

Az Elveszett Paradicsomot.

 

Neked Ozora most is megmaradt.

De nekem Szalonta már rég Salonta Mare lett

S mióta sorsom és Stalin Budán a dombról elvert

Azóta itt New York külvárosában élek

Ahol e néhány utcát Little Hungarynak hívják.

S tizenhat év alatt már megtanultam

Hogy tévedtem, amikor arról írta

Hogy a lélek kialszik. Él a lélek még itt

Van itt Magyar Művelődés Köre is.

Elnöke lelkes üzletember, s állítólag

Harminc év előtt még beszélt magyarul.

Az idő persze eljár. Vedlett kabát a nyelv,

Amelynek gombja egyre hull –

De szerencsére 56-ban friss gyerekek jöttek

Kik üde-tiszta magyarsággal irják

Krétával a házfalakra a disznóságokat

És ébredő szerelmük barlang-rajzait.

Van itt magyarság. Van. A Botond Hall-ban

Vitéz Endresz Lászlónak hős emlékét

Dicsőíti a nyilas hazafi.

Ahogy az őszi napok rövidülnek

Úgy rövidül véleményem a világról.

Francois Babeuf mondata hitem lett: „Minden

kormány

A kevesek összeesküvése a Sokak ellen„

Szegény Babeuf! Írói tiszteletdíja fejében

Fejét vette a Directoire.

 

Mi hir van otthon?

Bibó István és akik már nem élnek?

 

Hallom Domokos levéltári porszem

Emlékszel mikor 43 őszén

Kállay a Várban a fülembe súgta:

„Kossuth filmet írjatok. Nagyot! Fizetek.

Mutassuk meg a németeknek

Ki volt Kossuth.”

Hazarohantam, s még aznap délután

Ingujra dobtuk magunk mind a hárman

Kosáry Domi te meg én. S repült, repült a munka

De már a stúdióba nem juthattunk

Mert 44 fekete tavaszán

Utunkat állta a két Adolf:

Eichmann és a Führer.

És ők másféle filmet írtak.

 

A minapában kezembe kerültek

A nagy Kossuth film csonka tervei

Ahogy Kossuth amerikai útja után (már

ötvenéves)

Londoni házak nyikorgó lépcsőit mászva

„vigéckedik”

(De ezt a Wlassits-kor iskolái szégyellték tanítani)

Becsületének ezt a legszebb csillagát

Mert dolgozott, hogy családját eltarthassa.

Tűz ellen biztosított ő,

A legnagyobb Gyújtogató.

 

Politikáról én itt semmit sem tudok

Legfeljebb annyit, amit minden újság harsog

Hogy a Fehér Házban éles a fordulat

Mert a szép Jacquelin fátyolos kalapját

Palakék Dior bonet-re cserélte át

S mindebből nagyon biztatónak látom

Vietnam, Berlin, Cuba helyzetét.

S örülök annak is, hogy Khr. Hrcs…

Segítsetek az istenért.

A Kenedy nevet még csak le tudom írni

valahogy,

De vannak nevek, amibe minden tollam

beletört.

Félek, sokat fecsegtem önmagamról

Amikor téged kéne ünnepelnünk.

De úgy érzem, hogy életem fonákja

Sorsodnak színét jobban megmutatja.

Ha most én lennék Királyod, Elnököd,

Vagy ahogy otthon hívják: a Csúcsszemély,

Nagy rangot adnék születésnapodra

S imigyen szólna leiratom hozzád:

„Illyés Gyulának, a nagypennás embernek”

Persze ékezettel

S ékezetnek a Nobel-díj is kevés lenne,

Mert te a nép vagy egy kötésben: Puszták Népe,

De annyian mi idekint csak oldott kéve.

Ám jó volt Gyulám, hogy voltál és vagy

Hogy voltatok és vagytok

Valahányan otthon ti pennás emberek,

Euripidestől Montesquieu-től kezdve

valahányan

Ti Dickensek, Sinclairek, Evtucsenkók,

Ti még tudtok javítani, menteni is otthon

Valamiért és valahogy kiállni

Embert, hazát, világot, patikálni.

Kiáltani a Törvényhozóhoz ódát, vagy átkot

De a száműzetés se Ovidnak se Turgenyevnek

Se Thomas Mannak, Zweignek nem tett sok jót –

Száműzött írók mindig elpusztultak

Nyeglén eltitkolt honvágy rákjaiban.

 

Hát ég Veled. Csak annyit még:

Itt erre azt tartja a mondás

Hogy búcsúzás nélkül távozik az angol,

De a magyar távozás nélkül távozik az angol,

De a magyar távozás nélkül búcsúzik

(történelmében és költészetében is)

De most már mégis veszem kalapom

És mondom mint Arany a fényképíró úrnak

Hogy melyik képét válassza: „A botost, kalapost!

Ez menni készül – én vagyok!”

 

Fogadd hát Misszisz Zii nevében is

(Könnyebb kiejtés csinált Zii-t a Zii-la-háj-ból)

Fogadd mindkettőnk jókívánságait,

Öleljük Flórát mindnyájatokat –

(Közel enyéink sorsával, most nem zavarlak.)

Add át üdvözletünk a rigóknak, fáknak,

Emelj kalapot helyettem is az öreg Gülbabának

Ha sírjából kilép, s Rózsadombon sétál

És tolmácsoljad hódolatom kérlek

Az egyetlen nagy Csúcsszemélynek

Ki túl lát otthon a romokon:

A Hármashegyi Kilátó Torony

Méltóságának

És a csikorgó fogaskerekűnek

Az új nevével ékeskedő

Szabadság-hegyen.

Amelynek neve

Áldott legyen.

 

 

New York, 1962 őszén.

 

 

Belügyminisztérium Szigorúan titkos!

III/I. Csfség

2-B Alosztály

 

Tárgy: Zilahy Lajos ügyében

FELJEGYZÉS

 

Budapest, 1963. december 7.

Külképviseletünk munkatársa 1963. november 8-án felkereste New York-i lakásán Zilahy Lajos írót és megbeszélést folytatott vele. Ennek során az alábbiak jutottak tudomásunkra.:

Zilahy az AEÁ-ba való kiérkezése óta kapcsolatot tart fenn az FBI-val. A kapcsolat kialakulása, az ellene szóló „kommunistagyunús” vád kivizsgálása során kezdődött. 1956-ig az FBI nyomózói rendszeresen felkeresték lakásán és a vele folytatott beszélgetéseket felhasználták vendégeinek ellenőrzésére. Jelenleg egy Mr. Sullivan FBI nyomozóval tartja a kapcsolatot. Zilahy elmondotta, hogy külképviseletünk részéről a vele korábban kapcsolatot tartó személlyel folytatott tárgyalásairól minden esetben megbeszélést folytatott FBI-s kapcsolatával. Közölte, hogy külképviseletünk munkatársával folytatott beszélgetésről – az Antológia kiadásával kapcsolatban – is tájékoztatni fogja az FBI-t.

Zilahy az FBI-val való kapcsolatot természetesnek tartja, s ennek alátámasztására hivatkozott arra, hogy ismerősének, Szentgyörgyi Albert professzornak is baráti kapcsolata van velük.

Zilahy elmondotta, hogy az 1963-as év anyagi helyzete szempontjából igen rossz volt. Feleségét állásából elbocsátották, ezt követően két alkalommal súlyos betegségen esett át, a kezelési költségek anyagilag igen megviselték őket. Kiadója tönkrement, így tervezett könyve III. kötetének kiadása – mely megfelelő anyagi haszonnal járt volna részére, – eltolódott. Mindezen dolgok összessége miatt nem tudott eddig érdemben foglalkozni a magyar-amerikai Antológia ügyével.

Említést tett arról, hogy sajtópert szándékszik indítani az Amerikai Magyar Népszava ellen, mivel a lap múlt év decemberi számában „kommunistagyanúsnak, hazafelé kacsingatónak”, stb. bélyegezték őt. A cikket Thury Lajos és Lázár Miklós, volt nyilas újságírók írták. Ezeket, valamint a lap tulajdonosát, Gombos Zoltánt akarja a per során leleplezni. Kérte, hogy ez ügyben legyünk segítségére Thury Lajos nyilas és népellenes tevékenységére vonatkozó iratokat bocsássuk rendelkezésére.

Zilahy tud arról, hogy Sőtér elvtárs a PEN Club nemzetközi és emigráns tagjait meghívta Budapestre a végrehajtó bizottság 1964-ben tartandó ülésére. Véleménye szerint „e meghívás teljesen felkészületlenül és váratlanul érte az emigráns írókat, akik nem számítottak a kapuk ekkora szélesre való kitárására”. Közölte, hogy a VB budapesti ülésén véleménye szerint csak a német, lengyel, román, bolgár irodalmi emigránsok helyes, ha résztvesznek, a magyarok viszont nem. Tábori Pálnak hasonló a véleménye Zilahy szerint.

Tudja, hogy odahaza jó véleménnyel vannak róla, ami Aczél György miniszterhelyettes elvtárs róla alkotott véleményében is megnyilvánult, ennek ellenére mégsem utazik Budapestre kettős PEN Club-beli pozíciója miatt.

„Nem gondolkodik most a végleges hazamenetel felől sem. Az a véleménye, hogy otthon már úgysem érne sokat, viszont idekint hasznára lehet Magyarországnak és a magyar irodalomnak”.

Zilahy a továbbiakban hazatérésével kapcsolatban ellenérvként családi vonatkozású problémákat vetett fel. Két unokaöccse az elmúlt évek során és jelenleg is nagy szegénységben, rossz lakásviszonyok között vannak és mellőzésben él múltbeli pozíciójuk miatt. Az egyik Budai Lajos volt rep. ezredes, aki Bajcsy Zsilinszky Endre egyik megbízható embere volt és résztvett az ellenállási mozgalomban. A másik dr. Budai Zoltán volt r. őrnagy, aki szintén ellenálló volt, s ennek ellenére 1946-ban B.-listázták, jelenleg napszámos. Lakáskörülményeik igen rosszak. Zilahy kérte külképviseletünk munkatársát, hogy rokonainak ügyét vizsgáljuk meg és segítsünk rajtuk.

A magyar-amerikai Antológia kiadásával kapcsolatban kijelentette, hogy ezt a kérdést most már szorgalmazni fogja, irodalmi ügyként kezeli, függetlenül attól, hogy rokonaival kapcsolatban milyen intézkedés történik. Az Antológiával kapcsolatban csak körvonalazott elképzelései vannak. Ez ügyben készített egy emlékeztetőt, s azt a beszélgetés után pár nappal, postai úton megküldte külképviseletünknek. Az emlékeztetőben érdembeli dolgok nincsenek.

 

Megjegyzés

Zilahy hazatérése, vagy hazalátogatása a közeljövőben nem valószínű. Ennek oka, hogy fél egy esetleges hazalátogatás AEÁ-beli visszhangjától és következményeitől. Végleges hazatérésre pedig a hazai helyzetet nem tartja megfelelőnek. Nagymértékben befolyásolhatja őt az FBI-vel fennálló kapcsolata, s feltehető, hogy elsősorban ezek ellenzik hazatérését. Külképviseletünk munkatársa Zilahy lakásáról történt távozáskor figyelést tapasztalt.

Zilahy által felvetett magyar–amerikai Antológia ügyében a KÜM felé hivatalos jelentés eddig nem történt. Köpeczi elvtárssal is csak általános vonatkozásban történt megbeszélés külképviseletünk munkatársa részéről, annak itthontartózkodása alkalmával.

Javasoljuk, hogy Zilahyval a jelenlegi keretek között továbbra is tartsunk kapcsolatot, annak ellenére, hogy végleges hazatérését csak perspektivikusan vehetjük számításba. Az általa említett magyarországi hozzátartozóinak ügyét megvizsgáljuk.

Készült: 2 pld. 3. oldal

2000, 2002. július–augusztus. 14., 99–111. o.


Kérjük írja meg véleményét, javaslatait.
Copyright © 2000 National Széchényi Library 1956 Institute and Oral History Archive
Utolsó módosítás:  2006. szeptember 18. hétfő

Keresés a honlapon