A NÉKOSZ-legenda című (rend.: Pataki Éva) dokumentumfilm bemutatója utáni kerekasztal-beszélgetés

Forradalmárok voltak vagy a forradalom janicsárjai? Hősök vagy áldozatok? Kik voltak a nékoszosok, és miért foglalkoztatják évtizedek óta a közvéleményt?

A népi kollégiumi eszme a 30-as években született meg a népi írók, falukutatók által feltárt szörnyű viszonyok hatására. A bentlakásos internátus létesítésével meg akarták teremteni a tanulás, az értelmiségéivé válás esélyét a szegény sorsú, többnyire paraszti származású gyerekeknek. A Bolyai , 1942-től Györffy kollégiumban hangadó szerephez jutottak a háború után az egykori illegális kommunista vezetők, akik igaz hittel, világmegfordító lendülettel vetették bele magukat az újjáépítésbe, földosztásba, s a népi kollégiumi rendszer országos hálózatának megszervezésébe. Ehhez kellett egy különlegesen tehetséges vezető: Kardos László. A kollégiumok felé forduló fiatal, lelkes, tehetséges tanulók és nevelők serege látványos eredményeket produkált: 1948-ra a 158 népi kollégium behálózza az egész országot, s körülbelül 9500 középiskolás és egyetemista számára nyújt életre szóló szakmai és közösségi tapasztalatot. Kialakul a kollégiumok sajátos rituáléja, megvannak a dalaik, mozgalmi és pedagógiai hagyományaik. Az egész korszakot jellemzi a NÉKOSZ-indulóból elhíresült szóösszetétel: „Fényes szelek”. Ilyen többé-kevésbé autonóm, nemzeti kötődésű kollégiumi rendszer sehol máshol nem alakult ki a szovjet blokkban. 1948 a csúcspont és az élethalál harc kezdete.

1948-ban Rákosiék elvetik a népfrontos politikát, Jugoszlávia ellenség lesz, Révai kihátrál a NÉKOSZ mögül, a kollégisták körül megfagy a levegő. A totális terror nem tűrhet meg semmiféle autonómiát. Tragikus pillanat, az a terror pusztítja el a népi kollégista mozgalmat, amelynek kiépítésében maga a NÉKOSZ is aktívan, hittel és meggyőződéssel részt vett. A legdrámaibb pillanat a NÉKOSZ-t lelkesen támogató belügyminiszter, Rajk László pere. A Rajk-perbe is beillesztik a NÉKOSZ-t, amely a Párt dédelgetett kedvencéből eddigre narodnyik, nacionalista, a marxizmus tanításait figyelmen kívül hagyó, jugoszláv szimpatizáns kémek gyűjtőhelye lett.

A NÉKOSZ lényegében önfelszámolást hajt végre, a tagság önkéntes közreműködésével. A Rajk-per traumája után ez a második súlyos meghasonlás, meg kell tagadni önmagukat. Különös módon erre a nemzedékre még egy súlyos meghasonlás vár, az 56-os forradalom utáni. Ezeket a politikai, erkölcsi dilemmákat boncolja a film riportok, beszélgetések, archív film-és híradórészletek segítségével.

1956 tavaszán, a XX. kongresszus után ismét esély nyílik a NÉKOSZ tisztázására, hagyományainak felélesztésére. A Petőfi-kör 20 vezetőségi tagja közül 13 egykori népi kollégista, így titkára, Tánczos Gábor, és másik vezetője, Pataki Ferenc is. Az ’56 júliusára tervezett NÉKOSZ jubileumi ünnepséget még sikerül a regnáló hatalomnak megakadályozni, de azt már nem, hogy a nyári szünet után a Petőfi-kör épp a NÉKOSZ-vitával folytassa munkáját. A rendkívüli érdeklődés miatt a tömeg az utcán hallgatja a vitát, ez az egyetlen Petőfi-köri ülés, amiről híradófelvétel készült. Október 13- án kerül sor az egykori Györffy kollégisták találkozójára, a rendezvényen Nagy Imre is megjelenik. Egy rövid ideig azt hiszik az egykori népi kollégisták, hogy ott folytathatják, ahol abbahagyták, visszatérhetnek ifjúságuk eszményeihez.

A forradalom napjaiban ki-ki a saját kockázatára, egyéni meggyőződésének megfelelően vesz részt a különböző forradalmi bizottságokban, értelmiségi és ifjúsági szervezetekben, Pesten és vidéken egyaránt. A megtorlás különböző hullámokban sújtja az egykori nékoszosokat. A NÉKOSZ része lesz a Nagy Imre pernek is, amelynek keretében úgy próbálják beállítani a Petőfi-kört, mint olyan tömörülést, amely tudatosan készült a rendszer megdöntésére. Egy másik perben tárgyalták a NÉKOSZ szellemi vezérének, Kardos Lászlónak és társainak ügyét. Hosszú a börtönviseltek listája: Kardos László, Kéri József, Tánczos Gábor, Mérei Ferenc, Fekete Sándor, Litván György.

Néhányan elhagyták az országot, de a többség maradt, s aki maradt, annak be kellett kapcsolódnia a kádári konszolidációba. Kétségtelen, hogy a NÉKOSZ-nemzedék meghatározó szerepet játszott Magyarország szellemi életében ezekben az évtizedekben. Elég, ha néhány nevet említünk: Kardos László, Gyenes Antal, Táncos Gábor, Hegedűs András, Mérei Ferenc, Jancsó Miklós, Nagy László, Juhász Ferenc, Berek Kati, Bacsó Péter, Kovács András, de a névsor hosszan folytatható. A jól ismert Kossuth-díjas művészek és a jó fél tucat akadémikus, miniszter mellett a nékoszosok tömegei helyezkedtek el hasznos, fontos funkciókba: mérnökök, agrárszakemberek, orvosok, pedagógusok lettek. Paradoxon, hogy végül minden történelmi kanyar ellenére beteljesült az eredeti szándék, megszületett a népi gyökerű értelmiségi. Rendkívül érdekes, hogy akármerre vezetett az út, börtönbe vagy akadémiai intézetbe, a nékoszosok mindig érezték az összetartozást, mindig szót értettek egymással, a „Fényes szelek” kollektív élménye olyan kovász, amely egy életre összeforrasztotta őket.

Nem titkolom, hogy a film elkészítésében személyesen érdekelt voltam, ugyanis apám, Pataki Ferenc, egykori Györffy-kollégista, majd a Petőfi történész kollégium igazgatója, a NÉKOSZ föloszlatásakor annak főtitkára, később a Petőfi-kör egyik vezetője.

Ő a film egyik főszereplője. A másik főszereplő a mozgalom indulásának hiteles tanuja Pál József közgazdász, alapító tagja a Györffy kollégiumnak. A filmben megszólalnak még: Göncz Árpád, Pogány Mária, Kardos László özvegye, Varga Éva valamint egykori népi kollégisták. Az előkészítés során bukkantunk rá Szörény Rezső 1970-ban forgatott NÉKOSZ-filmjére, a „Kivételes időszak”-ra. A filmnek soha nem volt nyilvános bemutatója, betiltották. Nem véletlenül, a film rendkívül erős és szomorú. A debreceni nékoszosok drámáját rögzíti, hogyan váltak szét az utak ’56 után, ki és miért vállalt továbbra is szerepet, és mi lett azokkal, akik a meghasonlás miatt többé nem tudtak beállni a sorba. Részleteket használtunk ebből a filmből, és forgattunk a film két ma is élő szereplőjével: Somlyai Magda történésszel és Juhász József nyelvésszel.

Az epilógusban a szó már a fiataloké, a mostani Rajk kollégistáké. Ez a közösség tudatosan kapcsolódik a NÉKOSZ bizonyos hagyományaihoz, mint pl.: önkormányzatiság elve, viták kultusza, közösségépítés, tudatos társadalmi, közéleti érdeklődés. Ezek a fiatalok minden évben megkoszorúzzák Kardos László sírját. Ők már elfogulatlanul tekintenek az elődökre, és fölteszik a kérdést: mi eleveníthető fel ma a NÉKOSZ-hagyományból, van-e ma bármilyen létjogosultsága a kollektív eszmének?

Pataki Éva, rendező

Szereplők: Pataki Ferenc, Pál József, Göncz Árpád, Pogány Mária, Varga Éva, Somlyai Magda, Juhász József

Hossz: 68 perc

Vágó: Juhász Kata

Hangmérnök: Sipos István

Munkatárs: Lénárt András

Operatőr: Pap Ferenc

Rendező: Pataki Éva

Producer: Sárközy Réka

Támogató: Magyar Történelmi Film Alapítvány

Gyártó: 1956-os Intézet Közalapítvány