|
Soká nem értettem, hogy az ötvenhatos diákmozgalmak miért épp a potikától távolabb állónak hitt műszaki egyetemről indultak el és nem a humán szakok tájairól. A két szerzőnek a Forradalom a bölcsészkaron című munkája most tételesen bizonyítja, amiről eddig kevesebb szó esett: hogyan mozdultak meg épp a bölcsészek, hogyan fejlődött az ártatlan nevű vitafórumból, a Kolhoz Körből afféle emanáló centrum - végül is érthetetlen, miért kellett ennek ilyen soká homályban maradni.
Magyar Hírlap, 1998. január 3.
A fiatal szerzők alapos munkáját dícséri a gazdagon dokumentált, sok új tényt feltáró kötet, amely az ország első egyetemének tekinett Eötvös Lorán Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán az 1956-os forradalom előtti, alatti és utáni eseményeket mutatja be. Noha a Beck Tibor által írt első három fejezet is igen érdekes a forradalom előzményeinek és drámai napjainak ismertetésével, talán még izgalmasabb és tanulságosabb a könyv Germuska Pál tollából származó második fele, amely a megtorlás és a „konszolidáció" krónikáját adja.
A forradalomban részt vett - vagy csupán azzal vádolt - egyetemi oktatók és hallgatók elleni politikai bosszúhadjárat főszereplői közül különösen háromnak a portréja rajzolódik ki erős vonásokkal és sötét színekkel: Szamuely Tibor rektorhelyettes-pártvezetőé, Szigeti József művelődési miniszterhelyettesé és Tolnai Gábor tanszékvezető-„mindenesé".
[...] A Forradalom a bölcsészkaron című könyv nemcsak 1956 árnyaltabb megismerésében segít, de abban is, hogy megértsük, milyen múlttal kell számot vetnie, és mihez képest kell megváltoznia a mai egyetemeknek. |
|
|
|
|
|
|