Glant Tibor
Konfliktustörténetek

A mai Magyarországnak számos és sokféle párhuzamos történelme van. Vannak, akik szerint az ország őket nem szerető fele fasiszta, mások életcélnak tekintik a Szálasi–kultusz ápolását. 1945–ben a szovjet hadsereg hol felszabadított minket, hol megszállt bennünket. A múzeumi megemlékezés szelektív, ugyanakkor ízléstelen „tréfák” célpontja is. Az egyik szókimondó Trianonos honlapon az oktatáshoz is kiválóan felhasználható anyagokat találni a magyar óceánrepülőkről, máskor azt halljuk a tévében, hogy Gróf Károlyi Mihály kisgazda volt (hiszen Torgyán doktor azt mondta, hogy ők adták az első magyar köztársasági elnököt). A polcokra kerülő történelemkönyvek–a ritka kivételektől eltekintve–a legelemibb információt sem tartalmazzák a szerzőről és szakmai hátteréről, így az olvasó az esetek többségében zsákbamacskát vesz. Békés Csaba könyve ebben a kaotikus világban üdítő kivétel.

A „Magyarország a konfliktusok kereszttüzében, 1945–1990” alcímet viselő kötet a szerző tizenkét, korábban már megjelent tanulmányát tartalmazza–érdekes frissítésekkel és kiegészítésekkel. Békés egy hosszabb, közel 25 oldalas bevezetővel próbálja meg a tanulmányokat összefogni, és elmondani azt, hogy mit gondol az 1945 utáni magyar külpolitikáról és annak üzeneteiről. Az első három tanulmány a hidegháború kibontakozásának időszakával foglalkozik, a következő öt az 1956-os forradalommal, az utolsó négy pedig a Kádár-korszakkal. Békés egy, a korábbiaknál realisztikusabb külpolitikai gondolkodásmód terjesztését tekinti céljának, és ezt nem „a hidegháború evolúciós folyamataiban”, hanem válságok és konfliktusok tükrében igyekszik bemutatni. Teszi ezt azért, mert valóban tisztáznunk kell a hidegháború korszakában lezajlott konfliktusok „valódi jellegét, természetét és jelentőségét, mert ezek az éles helyzetek olykor szimptomatikusan mutatják az adott erőtérben résztvevő szereplők viselkedésének motivációit.”

Könyvével Békés Csaba egyszerre célozza meg a szélesebb olvasóközönséget, a szakmabelieket, az egyetemi oktatást és a témával foglalkozó újságírókat is. A kötet legjobb része az 56-os anyag, hiszen a szerző legtöbbet ezzel a témával foglalkozott az 56-os Intézet és a washingtoni székhelyű Cold War International History Project munkatársaként.

A kötet első tanulmánya a hidegháborús elméletekkel foglalkozik, és hasznos olvasmány lehet egyetemi kurzusokon, újságírók és érdeklődő középiskolai tanárok számára. Békés ismerteti az alapvető elképzeléseket (iskolákat), majd hozzáteszi az alapvető kérdés (ti. hogy ki kezdte, ki akarta a hidegháborút) eldöntését ugyan nem szolgáló, de a képet feltétlenül színező, eddig nagyrészt ismeretlen kelet-európai forrásokat. A következő két tanulmány az 1947. évi magyar békeszerződés hátterét vizsgálja. Ezek közül különösen a „békepropagandáról” szóló cikk tanulságos, hiszen egyfelől valóban úttörő jellegű munka, másfelől egy érdekes kérdést megválaszolatlanul hagy. Ez a leghosszabb tanulmány (61 oldalnyi), és rendkívül alapos, érdekes elemzést ad az átmeneti időszak nyugatra irányuló, területi revíziós propagandájáról. A tanulmány egyetlen hiányossága az, hogy Békés nem próbálja elhelyezni az által feltárt anyagot a revízió huszadik századi folyamatában. Érthetőbben: nem mondja el azt, hogy az akkori magyar kormány propagandája hogyan viszonyul a Bethlen által 1921-ben drasztikusan leállított területvédő kampányhoz, valamint a „Radomír apó” cikke (Hungary's Place in the Sun/Justice for Hungary) által kiváltott területi revíziós propagandához a húszas évek végén. A három kampánynak ugyanis közös eleme az, hogy csak a nyugati (amerikai, angol és francia) közvéleményt célozta meg, de három, egymástól markánsan különböző hangsúllyal, céllal és eredménnyel, eredménytelenséggel. A Rákosi-féle hatalomátvétel után a revízió ötven évre a fasizmus kistestvére lett, és ezt a kettősséget a magyar közvélemény a mai napig nem volt képes feldolgozni. Békés két vonatkozó tanulmánya ebben segíthet.

A kötet mindenki számára leginkább tanulságos része a hidegháborús válságokról és „álválságokról” szóló tanulmány. Békés azzal érvel, hogy egyes válságokat (pl. a magyar és a lengyel 56-ot) hagyományosan hidegháborús válságoknak szoktuk tekinteni, pedig ezek nem feltétlenül azok, hiszen nem hívtak életre nyílt, háborúval is komolyan fenyegető konfliktust a két szuperhatalom között. Erre az érvelésre építi fel a következő négy 56-os tanulmányát (magyar semlegesség, amerikai, szovjet és brit döntéshozatal), valamint 1956 és 1968 párhuzamos elemzését, és az 1979. évi afganisztáni szovjet intervenció magyar hátterét vizsgáló írását is.

Nekem ugyanakkor meggyőződésem, hogy ennek a problémakörnek az igazi tesztje a kubai rakétaválság volt, hiszen akkor a véletlen és az irracionalitás játszotta a főszerepet–egy igazi, éles hidegháborús konfliktusban. Éppen az ilyen és ehhez hasonló éles helyzetek hozzák felszínre nemcsak „az adott erőtérben résztvevő szereplők viselkedésének motivációit”, hanem a külpolitikai döntéshozatal rendkívül változékony emberi tényezőit is. Értem ez alatt a személyes véleményt és háttérismeretet, a döntéshozatal folyamatában résztvevők közti kapcsolatok dinamikáját, az egyes döntéshozók lényeglátását és tanácsadóik véleményébe vetett bizalmát, valamint a képességet, hogy az adott vezető tudjon dönteni, és jó (vagy annak bizonyuló) döntést hozzon.

A Kádár-korszakról szóló tanulmányok alapos kutatómunkára épülnek. Ezek közül a legizgalmasabb a hidegháború végével és a magyarországi rendszerváltással foglalkozó elemzés, de ezt Békés sem tekinti lezárt témának, hiszen a levéltári források feldolgozása jelenleg is folyamatban van, és memoárok jelennek meg (vagy várunk ezekre).

Végül ejtsünk néhány elismerő szót a Gondolat Kiadóról is, amely felvállalta ezt a tanulmánykötetet, kellően gondozta, a szó jó értelmében vett nyugati szinten tálalta, és még a magyar könyvkiadásban jellemző, idegesítő sajtóhibáktól („ittt”, stb.) is megkímélte az olvasót.

Békés Csaba: Európából Európába. Magyarország a konfliktusok kereszttüzében, 1945–1990. Budapest: Gondolat, 2004. 357 o. 2480 Ft.

Élet és Irodalom 2005. 27. szám